Sosem késő változtatni a haszontalanná vált mindennapi rutinon. A rossz szokásokon. Ráadásul a változtatásra minden időpont alkalmas, legyen az az év eleje vagy akár a tavasz kezdete, esetleg a nyári napforduló.
Talán a tavasz, a megújhodás, újjászületés időszaka a legalkalmasabb a döntő elhatározások valóra váltására, amikor úgy érezzük, hogy a természettel együtt mi is újjászülethetünk.
(Kép forrása: pinterest.com)
A magazinok a megifjodás ígéretével kecsegtetnek, bemutatják az új divatot, életünk gyökeres megváltoztatásának lehetőségét. Vagy amikor a vízparton pihenünk, és arról álmodozunk, hogy jobbak, más emberek leszünk, ha hazaértünk a nyaralásból. De az őszi újjászületés emléke is él még bennem, amikor az iskolakezdésre váró szép, tiszta füzetek, frissen hegyezett ceruzák egy folyamatosan megújuló világ reményével töltöttek el. Ahogyan télen a január elsejei fogadalmakban nyilvánul meg a vágyunk arra, hogy kilépjünk sorsszerepeink mókuskerekéből.
Alig telt el egy (két?) hét, és vajon betartjuk-e az újesztendei fogadalmainkat? Mindig összeszorult a gyomrom, mikor listát készítettem a szokásos fogadalmaimról. Hány és hány ilyen fogadalmat nem sikerült betartani! A kudarcok sorozata aztán megtanított arra, milyen típusú fogadalmakat érdemes tenni, hogy az élet megteljen friss energiákkal, és el tudjuk engedni a régi, feleslegessé vált dolgainkat. Hogy az életünk picivel boldogabb legyen, és mi magunk is közelítsünk ahhoz a képhez, amilyenekké válni szeretnénk.
Mivel fogadalmat bármikor lehet tenni, ezért most sem késő. Az évek folyamán minden időszakban igyekeztem változtatni, s mint a fogadalmak nagy szakértője, most megosztom tapasztalataimat az olvasóval.
Csak olyan fogadalmat tegyünk, amit valóban be akarunk tartani. Nem fogom a napirendemet teletömni olyan dolgokkal, amikben semmi örömet nem találok, hanem olyanokat választok, amelyek – ha néha nehézségek árán is – örömmel töltenek el. Szóval, ha utálom a nyirkos és hideg, sötét reggeleket, akkor nem erőltetem a hajnali kerékpározást vagy kocogást.
Az amerikaiak a leggyakrabban azt fogadják meg, hogy teljes egészében élvezni fogják az életet. Na de mit jelenthet ez? Szerintem ők maguk sem tudják. Mert az igazi fogadalom határozott célt tűz elénk. Olyasfélét, hogy „szépirodalmat is fogok olvasni“, vagy „ezentúl egészségesebben étkezem“. Ezek betartható ígéretek. Hiszen olvashatunk napi 5 oldalt valamelyik igényes regényből, amikor utazunk, vagy ha éppen várakozunk valahol. És nem nehéz valóra váltani, azt sem, hogy ezentúl több zöldséget iktassunk a napi étkezésbe, s máris egészségesebben élünk.
Mi az egyszerűbb: ha valamire rá akarjuk venni magunkat, hogy csináljuk, vagy az, hogy valamilyen rossz szokásunkról lebeszéljük magunkat. Csak részben sikerül, vagy teljesen le tudunk mondani az eddigi tevékenységünkről? Ennek alapján megérthetjük, milyen típusú fogadalmat kellene tennünk.
A tiltó fogadalmak nem a kedvenceim. Rám nem hat az, ha kimondom: „mától nem eszem több csokoládét, egyáltalán nem iszom alkoholt, vagy nem nézek fel a Facebookra“… Ugyan már! Sokkal hatékonyabbak azok a fogadalmak, amelyek valami újjal ajándékoznak meg. Olyasmi például, hogy „mától minden héten egyszer elmegyek jógázni“.
Mert gyakran kerülünk a kudarc közelébe, közel ahhoz, hogy az egészet feladjuk. Az önkontrollnak is megvannak a határai. Állítólag minden napra megvan az önkontrolladagunk, amely a nap folyamán egyre csak fogy. Ha egész nap arra koncentrálunk, hogy véletlenül se együnk édességet, estére már nem fogjuk kibírni, és biztosan elcsábulunk. Az önkontrollunk szerencsére alvás közben napról napra megújul.
Hiú ábránd az az elképzelés, hogy ha valamibe sok pénzt fektetünk, akkor azt a dolgot csinálni is fogjuk. Hány olyan ismerősünk van, aki drága sportszereket, elegáns, márkás edzőfelszerelést szerzett be, hogy azután egyáltalán ne használja. Az erősítőgép kitűnő hely a vasalatlan ruha raktározására. Pedig eredetileg azt gondoltuk, hogy „ha már ennyi pénzt öltem bele, akkor feltétlenül edzeni is fogok“. Ez a dolog nem működik. És nem csak a sport terén, mert nekem is szép számmal van rá bizonyítékom.
Itt van például a fagylaltgép, amelyet csak egyszer használtam, pedig amikor megvettem, biztos voltam benne, hogy én leszek a házi fagylaltkészítés bajnoka. A rengeteg pamutfonalról nem is beszélve, valahányszor rám tört az ihlet, hogy kötni fogok egy-egy szép pulóvert... Vagy a görkorcsolya, az akvarellfestékek és a krém, amelyet a narancsbőr eltüntetésére vettem, csak meguntam naponta használni. Szóval: pénzt költeni, abban a reményben, hogy ez majd aktivizál minket, nem érdemes.
(Kép forrása: pinterest.com)
Ha nem vezetünk is naplót, azt azért mégsem árt feljegyezni, hogyan tudjuk betartani fogadalmainkat. Akár egy papírlapra, amit a hűtőre illesztünk vagy a határidőnaplónk egy oldalára. Szó sincs róla, hogy fekete és piros pontokat osszunk magunknak. Éppen ellenkezőleg: a múltbeli sikerek megerősíthetnek minket, ha éppen feladnánk a küzdelmet. Ha az akkor sikerült, akkor ez most miért ne sikerülne!
Éppen a kudarc az, ami a legfontosabb jelentést hordozza. Amikor mindent feladunk, és véget vetve az egészséges életmódnak mogyorókrémes kenyeret eszünk vacsorára, vagy rádöbbenünk, hogy már egy hete nem mentünk futni, és a könyv pedig, amelyet feltétlenül el akartunk olvasni, már egy hete ott porosodik az éjjeliszekrényünkön. Ilyenkor aztán önsajnálatba merülve felsóhajthatunk: „Már megint nem jött össze! Sosem tudom betartani a fogadalmamat! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?!“ Vagy arra is gondolhatunk, hogy ilyen helyzetben mit tanácsolnánk a legjobb barátnőnknek: „Ugyan már, ez bárkivel megtörténhet! Nyugodj meg, és kezdd újra! Már az is szép dolog, hogy megpróbáltad. Ne add fel, legközelebb menni fog!“
