A bényi kurta szoknya EGYEDÜLÁLLÓ viseletnek számít a világon. Vajon mitől ilyen kurta?
Sokféle legenda szól a kurta szoknyáról. A török pasának Bényben volt a székhelye. A faluban járva látta, hogy az asszonyok térdét eltakarja a szoknya. Erre megparancsolta, hogy látni akarja a fehérnép lábát. A varrónők kitalálták, mi legyen, hogy a lányok jó híre megmaradjon. A szoknya aljából levágtak egy araszt, viszont megtoldották vele a csípőrészét, így a ruha hossza ugyanolyan maradt. Azóta csípőn hordják a szoknyát.
Mi a pufándli?
Hát farkolbász! A bényi asszonyok legfőbb specialitása a hosszú derék volt, A szoknyát a mellényre dolgozott hurkaszerú pufándli tartotta. Erre a párnára került rá a rengeteg ráncos szoknya – mégpedig úgy, hogy a legalsó szoknyához képest a többi egy-egy centiméterrel rövidebb volt.
A lányok, hogy szépen ringjon, azt mondták: Édesanyám, indítsa el a farom!
Bart, Bény, Garampáld, Kéménd, Kisgyarmat, Kőhídgyarmat: hat dél-szlovákiai magyar falu, ahol ez a különleges viselet megtalálható. Sokáig úgy ismerték, mint parasztszoknya vagy rövid szoknya. A nyolcvanas években lett belőle csak kurta szoknya. – Akkoriban a néprajzkutatók, Méry Margittal az élen, könyvet írtak róla. Akkortól terjedt el a név, ugyanis a szoknyát mindig tovább kurtították. A lányok kívánták, hogy picit mindig rövidebb fazonja legyen – magyarázza Koczka Katalin, aki a helyi hagyományőrző csoport motorja. – Az anyaggal is spórolhattak, mert bizony DRÁGA viselet volt.
A ruha szoknyarésze virágra van szabva
Minden egyes virágon van egy ránc, harmonikaszerű varrással. Az egy virág hosszában egy szélt jelent. A 40-es évektől, a háborút követően kezdett rövidebb lenni a szoknyarész, már csak egy szélből varrták. Azelőtt még a csizma széléig ért. Egy szoknya négy méter anyagot kíván. Ha két virágot szabtak, akkor dupla anyag kellett hozzá. – Azon vagyunk, hogy a viselet fennmaradjon – teszi hozzá Katalin.
Minél több alsószoknyája volt egy lánynak, annál gazdagabb volt. 13 volt átlagban, amit fel tudtak venni. Annál többet nem, mert a pufándli többet nem bírt el. Ez a hurkaszerű anyag szépen megemeli a szoknyát.
A legszebb kurta szoknyás ruha a MENNYASSZONYI RUHA. A pruszliknak és a szoknyarésznek nem kell egyforma színű anyagból készülnie. Az ing csipkés ujjú nagyünneplős, és a pruszlik fölé megy a necces kendő, amelyet hátul farravalóval kötnek meg. A menyasszonyi ruha szoknyáját körülkötény öleli át. A mellrészre kerül a begyegő. A menyasszony koronája a tornyos-rezgős koszorú: ahogy ment, rezgett a fején. Az eredeti rezgő mirtuszból, papírból és drótból készült.
A ruhához természetesen a piros csizma dukál! A fordítható, csörgős piros csizma különlegessége, hogy mindegy, hogyan vesszük fel, mindkét lábra megfelelő. Boka fölött ráncozott, a sarkán pedig pénzérmék csörögnek. Ez biztosította a ritmust. Esküvőn kívül még templomba vagy tánchoz viselték a fiatal lányok. Hétköznap viszont fekete csizmát hordtak.
Az ifjú menyecske a lagzit követően aranyos kontyos viseletet öltött magára, de ez szigorúan nagyünneplős ruhának számított. Ezt az új asszony addig viselhette, míg nem született gyermeke. A piros csizmával ugyanígy volt. Majd ezt a ruhát örökölte a lánya vagy a menye, majd az unoka... Azért maradtak fönn a 100-150 éves ruhák! Ráadásul a ruhák mellényét és a szoknyáját nem mosták, hogy időtállóak legyenek.
Otthon hétköznaplót hordtak, amit kartonruhának is hívtak – az anyagára utalva. Sokkal egyszerűbb volt, mint az ünneplőruha és melleskötény volt hozzá. Külön érdekesség, hogy a kisfiúk tízéves korig itt szoknyát viseltek. – Amikor még iskolás voltam, velem még jártak fiúk, akik 10 éves korukig szoknyát viseltek. Kék szalaggal volt megkötve, és hátulgombolós volt – emlékezik vissza Koczka Gyula, Katalin férje.
A ruhák Bényben készültek, úgy, mint a csizma. Voltak ügyes kezű asszonyok, akik megvarrták maguknak. A hatvanas évekig viselték Bényben a kurta szoknyát!
Ando Krisztina • Fotó: Dömötör Ede
Kapcsolódó írásaink: Eszter fotói, Fejdíszek csak a KOKÁTÓL, Folk a világ
