Gömörország közepéből Badin Gabriella (42 éves) a Rozsnyói Bányászati Múzeum galériavezetője és múzeumpedagógusa.
Otthon pedig egy mesebeli család szorgos gazdasszonya, Álmos Bence kislegény édesanyja, és Badin Ádám mesemondó élettársa.
A hely, ahol él, Várhosszúrét, egy mézeskalácsfalura emlékeztet. A díszes kis vályogtetős házak és a helybéli fafaragó, Ulman István fakapui (sokaknál ezek a bejárati kapuk) szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak a turistának.
– Szeretem a régi dolgokat. Házunk a húszas években épült. Sok munkát vett igénybe a felújítása, de megérte. Ragaszkodtam hozzá, hogy néhány régi részletet meghagyjunk. Így lett a ház lelke a száz évet megélt sparhelt. Szeretek a ház körül tenni-venni. Már alig várom, hogy körbedíszítsem muskátlikkal.
Amire pedig a legbüszkébb vagyok, az a mesekapunk. Férjem ötlete alapján faragta Ulman István. Így már a bejáratunk elárulja, hogy a mese szinte mindenhol ott van az életünkben.
– Mesebeli lények, gömöri szereplők és motívumok díszítik a mi különleges kapunkat. Nem sok dologhoz ragaszkodom az életben, de ezek a vonatkozások fontosak. Inkább a kisebb tárgyakhoz kötődöm, a legkedvesebb nyakékemet a fiam készítette egy galériai foglalkozásunk alkalmával. Kicsi kora óta mindig elhordtam a kézműves foglalkozásainkra.
– Hatodik éve dolgozom galériavezetőként, előtte a rozsnyói alapiskolában tanítottam. Sokat dolgozom, ám ha tehetjük, mindig együtt töltjük a hétvégét a családdal. Mozizunk (a fiam születésnapján mindig ez a program), színházba megyünk, túrázunk. Mivel erős lokálpatrióták vagyunk, a környék természeti csodáit járjuk körbe, a vendégeinket pedig betléri kalandtúrára visszük. Gyakori túrahelyünk a fennsík, a Dunajec környéke és Zsgyár. Már az összes barlangot bejártuk.
A kovácsolt vas szunnyadó ereje és a láng párosítása: imádom.
