Gyerekeinkre ömlik az internetről a szexuális tartalom – ők pedig úgy gondolják, a valóság is éppen úgy néz ki.
Honnan is kéne tudniuk, hogy az igazi érzelmekhez a látottaknak semmi köze?
(Kép forrása: www.instagram.com/art8amby)
Napisz*r.com – így hívják az egyik népszerű tinihonlapot. A címe nem túl szép, de higgyék el, találó: fedi a honlap üzenetét. Vannak rajta vicces, humoros képek, videók is, de többségében inkább az obszcenitás jellemző. Például találhatunk rajta amatőr és profi pornót (az ízléstelen fajtából), fekália-szépségversenyt (egyesek saját ürüléküket gondosan elhelyezik egy tányéron, és megporcukrozzák), malac viccek, részeges-hányós képek és videók. Rendkívül közkedvelt a magamutogatás: fiúk és lányok egyaránt boldogan teszik közszemlére alfelük lyukát, „kidekorált” nemi szerveiket (a lányok uborkával, banánnal és sörösüveggel; a fiúk pedig vonalzóval és rajzokkal).
A szolidabb lányok csak a mellüket fényképezik le, arc nélkül, vagy erotikus pózba vágják magukat ruhában: „mintha csinálnák.” Nem mondhatom, hogy a lap csak erről szól – de ez a fő témája. Mivel családunkban van négy kamasz, megkérdeztem tőlük, mennyire népszerű a tinik között a honlap. Azt felelték, ez a kedvenc. Hm. Miért jó, ha kézbe vesszük az ürülékünket, és rárakjuk arra a tányérra, amelyből eszünk? Azt sem értem, miért teszik közszemlére a lányok a nemi szervüket?
Szó mi szó: bármelyik pillanatban felfedezhetjük az interneten a szomszéd srácot, a sarki boltos lányt, a tanítványunkat (vagy a tanító nénit). Vagy az unokatestvérünk lányát.
Vannak, akik azt mondják, mi sem voltunk jobbak, csak akkoriban nem volt internet. Még olyan nézettel is találkoztam: ha most „kiélik” magukat, jobb lesz a házasságuk... (A válási tendenciák nem ezt mutatják.) Én mindenesetre nem szeretném a gyerekeimet pucéran látni a világhálón.
Amerikában sextingnek hívják, amikor a tinédzserek az interneten és a mobiltelefonon teszik közzé az önmagukról készült meztelen fotókat. Egy 2008-as felmérés szerint, amelyet 13-19 év közötti fiúk és lányok körében végeztek, minden ötödik amerikai tini megmutatja magát „natúr” állapotban vagy pedig olyan pózokban, amelyek már a pornográfiát súrolják. A fotócserebere, a szexuális exhibicionizmus eme fajtája futótűzként terjed szerte a világon.
A napisz*r.com és társai mindenesetre komoly problémára hívja fel a szülők figyelmét: bármikor szembetalálkozhatnak saját gyermekük házi készítésű pornográf vagy obszcén videójával. A probléma nem pusztán a szégyen, amit ilyenkor érzünk, hanem a jelenség maga. Gyerekeink szexuális kulturáltságáról nem értekezhetünk – mert semmi ilyesmi nem létezik. Nyitott, szép új világunkban a mai gyerkőcök altesti „ügyekben” nagyon tájékozottak. Még nem tudják, mi az a szerelem, de már tudják, mi az a gruppenszex. Ki akarják próbálni, amit látnak – és nem tudják, hogy a pornófilmen látottak köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Nem tudják, hogy olyan „nagy”, amit ott a filmen látnak (mellből, nemi szervből), a valóságban nem létezik... Nem tudják, hogy a pornószínésznőnek – miközben hangos orgazmust színlel – fáj a közösülés. Azt hiszik, így kell ezt csinálni.
A tinédzserek szexuális aktivitása világszerte folyamatos növekedést mutat. S hogy mi ezzel a legnagyobb baj? Csak az, hogy lehet, hogy fizikailag érettek a szexre, de ezzel a lelki fejlődésük egyáltalán nem tart lépést.
Egy tanár vallomása
Pár évvel ezelőtt pályakezdőként egy alapiskolába kerültem, ahol rögtön bedobtak a mély vízbe, csupa pimasz és túlérett nyolcadikos és kilencedikes közé. A felvételi beszélgetésen persze előre figyelmeztettek, de bennem munkált a bizonyítási vágy – és jobb híján, elvállaltam az állást. A diákok már az első órán bemutatkoztak. Az első, amire felfigyeltem: hihetetlenül durván kommunikáltak egymással. Mindegyik mondatuk tartogatott valamilyen trágár kifejezést (még jó, ha csak egyet) vagy durva sértést. Folyamatosak voltak a szexuális tevékenységre utaló felhívások, és a lányok adta válaszokból bizony leszűrhettem: a fiúk csak repetát szeretnének.
A nyolcadikos, kilencedikes lányok némelyikének komoly múltja volt. Akadt köztük olyan, aki rendszeres nemi életet élt (jobbik esetben állandó partnere volt). S olyan is, aki már túl volt az abortuszon, vagy kimaradt szülni. És volt köztük olyan is, aki minden reggel részegen ült be az iskolapadba... Lyukasórákon, helyettesítések alkalmával sokat megtudhat az ember. A lányok ilyenkor (talán dicsekvésképpen) beavattak a bizalmukba.
Gyakori témájuk volt: hova menjenek diszkóba, jó esetben, hogy mit igyanak, rosszabbik esetben pedig, hogy kitől szerezzenek füvet vagy Extasyt? Mert betépett állapotban lehet csak igazán bulizni. (Gond csak egy volt, hogy a havernők és haverok nem látták a Nagy Vagány hányását, részeg fetrengését, vagy azt a nyúlós reggelt, amikor idegen ágyban – ha ágyban egyáltalán –, idegen fazon mellett, saját mocskában ébredt.)
Némelyek elpanaszolták, hogy szüleik nem engedik meg nekik, hogy a barátjukkal (aki mellesleg legalább öt, de némely esetben akár tíz évvel idősebb) elmenjenek kirándulni, vagy nála töltsék a hétvégét. (Mondanom sem kell, voltak olyanok is, nem is kevesen, akiknek mindent megengedtek.) Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem értem, miért kell egy 14 éves lánynak a barátjánál aludni? Tudom, hogy mindig voltak olyanok, akik korábban értek, kipróbáltak mindent, ami az útjukba került. Aztán valahogy mégse lettek többek, mint azok, akik normális ütemben nőttek fel. Természetesen a fiúk sem maradtak el a lányok mögött. A tanároknak minden szünetben a folyosón kellett járőrözni, nehogy megszállják a lányvécét (persze lánykísérettel). Az órák alatt pedig jókat szórakoztak az egymás mobiljára küldött szexvideókon és fényképeken. Voltak, akik azzal szórakoztak, hogy a lányok melleit gusztálták. Ezzel még önmagában nem is lett volna semmi gond, hiszen természetes késztetése ez a férfinépnek. Csak a módszerük volt hajmeresztő.
Az én időmben (ami azért nem volt olyan rég) ez afféle türelemjáték volt. Kivárták, míg a kiszemelt lány lehajolt, esetleg elé dobtak valamit – aztán lehetett leselkedni. Manapság mindezt gyorsabban intézik. Akit szeretnének meglesni, annak nemes egyszerűséggel vagy felrántják a pólóját, vagy a nyakkivágását elhúzva gusztálják a „felhozatalt”. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak lányok, akikkel nincs sok munkájuk, mert mindent kipakolnak a kivágott pólóikban. Sokan közülük a különféle közösségi oldalakra olyan képeket töltenek fel, amelyeken csupán falatnyi alsóneműben pózolnak.
Említettem már, hogy a fiúk gyakran bombázták szexuális ajánlatokkal a lányokat. Nos, néha nekem is „bókoltak” – de korántsem trágár módon. Aztán az egyik nevelési napon bemutatót néztünk az iskola udvarán. Az osztály hangadója váratlanul megkérdezte: Maga tényleg csak 24 éves? Mivel tudtam, hogy nem volt nehéz kitalálni, igennel válaszoltam. De ekkor jött a felelet, amitől tátva maradt a szám: Hát az ilyeneket még meg szoktam b..ni! Hát most, kérdem én, hogyan kell az ilyesmire válaszolni. Mert egyetlen szakkönyv, egyetlen egyetemi „hogyantanítsunk” előadás sem említ hasonló esetet. Meg nem üthetem.
El sem mondhatom senkinek, mert akkor a kollégák és a szülők szemében én lennék a tehetetlen pedagógus. Úgy tettem, mint aki nem hallott semmit. Elengedtem a szöveget a fülem mellett. Ugyanúgy, ahogy a kollégáim nagy része tesz ma is hasonló esetben.
Egyik barátnőm a szomszéd feljáróban lakik. Lánya, a 16 éves Dóri afféle „idősebb barátnőként” tekint rám. Gömbölyded, szép arcú, temperamentumos tini. A fiúk bomlanak utána. Egyik legutóbbi beszélgetésünkkor azt mondta: lassan szégyelli, hogy lánynak született... – Tudod, hogy beszélnek ma a fiúk a lányokról? Forr a vérem, émelyeg a gyomrom. És a csajok a hibásak. – Dóri fura történetbe kezd, és először magam sem tudom, higgyek-e neki.
Egyik barátnője, a 15 éves Kati 13 éves kora óta él nemi életet. (A döntést a kedves olvasókra bízom: mondják meg Önök, korai ez, vagy sem.) Kati az orális szexre „szakosodott” – erre szinte bármikor, bárkivel hajlandó. A suliban nemes egyszerűséggel csak úgy nevezik: „porszívó”.
Természetesen erről Kati családja mit sem sejt, azt hiszik, rendes, szolid kislány. A botrány egyik pillanatról a másikra tört ki: Kati ugyanis megengedte, hogy lelkes „akcióját” az egyik srác lefilmezze. Az meg nem volt rest: nosza, szétküldte a haverjainak a kis videót. A haverok is továbbküldték a saját haverjaiknak. A videó szállt, csak szállt a városkában körbe-körbe, míg be nem zárult a kör, és Kati édesanyjának a mobilján landolt. Katit felpofozták. Két hét szobafogságra ítélték, fél évig este hatig kapott kimenőt. És aztán? Hogyan tovább? Nem lehetett erényövet rászerelni! Így hát édesanyja „kölcsönadta” neki a fogamzásgátlóját.
(Kép forrása: www.instagram.com/art8amby)
Másnap találkozom volt osztálytársammal, Ritával. Rita szingli, sok-sok férfi és női baráttal, hatalmas társasággal.
– Mi bezzeg más generáció voltunk! – állapította meg a sorok között. – Mi nem feküdtünk le fűvel-fával, mint a mai fruskák. Ha tudnád, hogy miket mesélnek a fiúk!
– Miket? – kérdezem kíváncsian. – Ezek a mai kiscsajok mindenre képesek – feleli. – Bárhol, bármikor, bárkivel, hármasban vagy négyesben, szájba vagy popóba, mindegy ezeknek. 14-16 évesek...
Rita még elmeséli, hogy egy közös ismerősünk 14 éves lánya „imádja a szexet”. És bizony nem nagyon válogatós. Az édesanya tehetetlen. Végül ő is jobbnak látta, ha „felíratja” az antibébi-tablettát. Azzal vigasztalja magát: nem az ő lánya az egyetlen! Mindezt alátámasztja Tamás, aki lakodalmas zenész. Azt mondja, helyes és kedves kinézetű tinilányok rendszeresen obszcén szöveggel kínálják fel magukat neki. Szerinte mindez nem a személyének szól, inkább kortendencia, a mai lányok már csak ilyenek. Ugyanis másik ismerőse – esküvői fotós – is rendre hasonló helyzetekben találja magát.
Kolléganőm 13 éves fiát „üldözik” a 15 éves csajok. Felajánlkoznak neki, szerelmes üzenetekkel bombázzák, sőt, trágár SMS-ekkel: „szeretném, ha megb***ál”. Volt olyan lány is, aki lefotózta nemi szervét, és elküldte a fiúnak. De térjünk vissza Dóri barátnőihez. Sári 15 éves, négy hónapja veszítette el a szüzességét. Ő szerelmes volt, a fiú viszont nem, és bizony két-három alkalom után dobta a lányt. Azóta mintha valami megpattant volna benne. Négy hónap alatt hat fiúval feküdt le... A szülők természetesen mit sem sejtenek.
A 17 éves Katica két kezén nem tudja összeszámolni, hány pasija volt már. Szegény ostoba lány mindenkivel lefekszik, aki az útjába kerül. Csoda, ha kihasználják? Nemrégiben sírva hívta fel barátnőjét, és azt mondta, az ő élete már semmit sem ér, legszívesebben öngyilkos lenne. Őszintén szólva, nem csodálkozom, hogy depressziós hangulatok törnek rá. Még egy felnőttnek is sok egyszerre ennyi szexpartner – nem egy tininek!
Egyébként osztályában Dóri a legidősebb lány – és az egyetlen, aki még szűz. A többiek egyre aktívabban drukkolnak, mikor „veszíti már el ő is”... Nem vagyok se pszichológus, se szexológus. Lehet, hogy butaságot mondtam, de én csak egyet tudtam tanácsolni neki: ha másképp nem megy, hazudjon! Találjon ki egy szép kis folyóparti kalandot – csak hagyják már békén. Nem kell az ő szüzességén csámcsognia az egész iskolának. És arra sincs szüksége, hogy a „drukkerek” olyasmibe hajszolják bele, amihez se kedve, se késztetése.
Talán sokan megkérdezik, honnan szedem elő ezt a sok hajmeresztő történetet. Higgyék el: nem az én fantáziám lódult meg. A szülők persze nem hiszik el, hogy az ő gyerekük „olyan”. De mikor akarnak szembenézni a „problémával”? Mikor a lányuk már megcsömörlött? Tudomásul kell venni, hogy miközben a tinédzserek (az internetnek köszönhetően) bőségesen el vannak látva pornográfiával, fogalmuk sincs az örömteli és igazi szexről.
Nincsenek felnőttek a környezetükben, akikkel megbeszélhetnék a dolgot. Nem tudják, hogy viselkedik az ágyban (és az ágyig) egy férfi és hogy egy nő. Nem tudják, az együtt járás melyik szakaszában kell csókolózni, pettingelni, majd szeretkezni. Sokan összekeverik a szezont a fazonnal: azt hiszik, teljesen normális, ha egy nyári diszkó után egy padon találják magukat valami idegennel, aki felveszi a mobiljára a „pásztorórát”... Hogyan lehet azt feldolgozni, hogy másnap a lány viszontlátja magát aktus közben a napiszaron? Sejtelmem sincs.
(Kép forrása: www.instagram.com/art8amby)
Dr. Lux Elvira szexuálpszichológus az Új Nő egy régebbi számában így nyilatkozott a témáról:
– Sajnos, a fenti történetek teljes mértékben valósághűek. S hogy mennyire általános ez a jelenség, azt ebben a pillanatban senki sem tudja: nem készült róla korrekt felmérés. Az azonban biztos, hogy 40 éve foglalkozom szexuális problémákkal, és legalább tízezer páciensem volt már. Kevés dologtól jövök zavarba, ámulok el vagy csodálkozom. Az ember nem két lábon járó nemi szerv! A mai tinik ügyesen eligazodnak az internet és a technika világában, de képtelenek leírni öt sort helyesen. Néha maguk sem értik, mit kérdeznek.
– Igaz lenne a szlogen: a lányok ma már „rosszabbak”? Miért ők a „bűnre csábítók”?
– A 15 év körüli korosztályról beszélünk. Éspedig tudvalevő, hogy egy tinédzser lány pszichésen fejlettebb, mint egy tinédzser fiú. A mai lányok nem vesznek tudomást a természet törvényeiről. Mit jelent ez? Nézzünk meg egy természetfilmet: az állatok világában mindig a hímnek kell meghódítania a nőstényt. A kedvenceim az orrszarvúak, amelyeknek gyenge a látásuk és a hallásuk, csak a szaglásuk erős. Az orrszarvúak magányosan élnek – ha úgy tetszik, szinglik. Elérkezik a párkeresési szakasz. A hím hosszú ideig keresi a megfelelő nőstényt, míg nagy nehezen rátalál. Az azonban nem hagyja magát: szó szerint az orránál fogva vezeti, több kilométeren keresztül, míg végre megadja magát neki. Mi sem vagyunk másak. Ám a mai lányok nem vesznek tudomást az ősi virtusról.
Mindkét nemnek szüksége van arra, hogy a férfi becserkéssze, megszerezze, legyőzze, elcsábítsa a nőt azért a kis, pár perces „semmiségért”. Ma az udvarlási fázis kimarad, és végül mindkét fél elveszíti a talajt a lába alól. A szexualitás szellemi, lelki része – amitől az egész széppé válik – elkorcsosult. Nincs szerelem, csak puszta szex!
– A cikkben szereplő Dóri az egyetlen lány az osztályban, aki még szűz. Társai egyre nagyobb hévvel csámcsognak rajta. Vajon miért? Miért van az, hogy ma már egy kamasz lánynak szinte szégyellnie kell a kortársai előtt, hogy még szűz?
– Az ok a kortársak féltékenysége. Nézzük meg, miből fakad a féltékenység. Két dologból: az egyik, hogy a féltékeny személy önértékelése rossz. Nem hiszi el, hogy őt is lehet szeretni. A másik a bűntudat. Azért vetíti ki a másikra a negatív érzéseit, mert így próbálja meg kompenzálni a saját bűntudatát. Magyarán: megpróbálja lehúzni maga mellé a másikat, hogy ne csak egyedül feküdjön a sárban.
– Ezek szerint a tiniknek bűntudatuk van?
– Természetesen, sőt ez olyan erős érzés lehet, hogy később akár depresszióvá fejlődhet. A tinédzserek ugyanis a lelkük mélyén nagyon jól tudják, hogy amit tesznek: helytelen! A bűntudat, az erkölcs nem csak nevelési kérdés – az ember szíve mélyén van egy kis ketyere, amely pontosan tudja, mikor tesz jót vagy rosszat. A mindenek fölött álló erkölcs törvényeit nagyon pontosan tisztázza a tízparancsolat. A ma társadalma viszont szembemegy ezzel. Azt üzeni: semmi sem tilos, mindent szabad! Csakhogy ez nem így van – és a lelkünk tudja ezt. Ha egy férjes asszony beleszeret a sarki rendőrbe, nem tehet róla. De ha odamegy hozzá, és felkínálja magát neki, akkor már bűnt követ el. Az embernek néha kedve szottyan erre-arra – istenem, van ilyen! De hogy minden kritika nélkül kövesse az ösztönkésztetéseket, az már nem emberi történet.
– Ön szerint nagyjából melyik életév körül megfelelő egy lánynak elkezdeni a nemi életet?
– Ma a lányok menstruációja átlagosan 12-13 év körül jön meg. (A múlt század elején csak 16 és fél évesen.) De ettől még nem válnak termőképessé! Még el kell telnie egy-két évnek, hogy érett petesejtjük legyen. Csak ekkor válnak – biológiailag – éretté. A tragédia az, hogy amíg a biológiai érés felgyorsult, addig a pszichológiai érés (lélek, tudat, magatartás) lelassult. A nemi élet megkezdéséhez a kettőnek azonos szintre kellene jutnia – ám ehelyett egyre mélyebb szakadék tátong közöttük. Sajnos azt látjuk, hogy ez a szakadék áthidalhatatlan.
Lux Elvira magyar szexuálpszichológus, klinikai szakpszichológus, adjunktus, a Magyar Szexológiai Társaság elnöke volt. 2016-ban, életének 87. évében hunyt el. (Kép forrása: orientpress.hu)
– Mit tehet a szülő?
– Éljen maga is erkölcsös életet. Azt szoktam mondani: a hal a fejétől, a gyerek pedig a szülőtől büdösödik. Sajnos, rossz példákat adunk gyermekeinknek, akik pedig csak minket utánoznak. Hány olyan esetről tudunk, hogy az apuka megcsalja az anyukát, elhagyja a családot, utána meg az anyuka fűvel-fával együtt hál a gyerek orra előtt. Hát akkor mit akarunk? Minden rosszat tőlünk tanulnak – de a jót is.
– Hallottam rendes családokról is, ahol kisiklottak a gyerekek.
– A család csak a szűk kör. A tágabb környezet is nagy hatással van ránk. Amikor én még gyerek voltam, mind a három környezet hitre, erkölcsre és magyarságtudatra nevelt minket. Ma pedig mindegyik terület másra tanít – nem csoda, hogy a gyerekek ide-oda kapaszkodnak. Ezért nagyon-nagyon fontos a családi háttér. S hogy mit tegyenek a szülők, ha már megvan a baj? Bármit is tett az a kamasz, attól még az ő gyerekük marad. Szeressék őt nagyon, és próbáljanak neki megbocsátani.
