„Sajnálom, nem látok szívműködést” – mondja a nőgyógyász. Mónika terhessége most kilenchetes, és férjével az első terhességi vizsgálatra jöttek. Az orvosnő nem túl készséges, nem érti, miért jött el a férj is. Röviden elmondja, hogyan tovább, azután odaszól a nővérnek, és közli a vizsgálati összeget. A házaspár sokkos állapotban van, könnyes szemmel fordulnak ki a rendelőből. Három év próbálkozás után beleélték magukat, hogy szülők lesznek… És most kezdhetnek mindent elölről.
Negyven évvel ezelőtt született nálunk az első lombikbébi. Ma a mesterséges megtermékenyítésnek köszönhetően évente két és fél ezer gyerek jön így világra. A vágyott gyermekhez vezető út nem mindig egyszerű. Mi vár azokra a párokra, akik elindulnak ezen az úton?
Régen a teherbe esés nagyrészt a nők részéről volt problémás. Mára ez kiegyenlítődött: 40 százalékban a nők oldalán van a hiba, 40 százalékban a férfiakén. A fennmaradó esetekben mindkét fél részéről gondok jelentkeznek... (© Martina Peluso)
Újabb könnyes történet
Mónika elmondja, hogy későn, 41 éves korában döntötte el, hogy gyermeket akar szülni. „Eddig nem állt mellettem olyan férfi, akivel rászánhattam volna magam a gyermekvállalásra. Csupán rövid kapcsolataim voltak, szingliként éltem. Egyszer már voltam terhes 32 éves koromban. Az akkori párom szélhámos volt, ráadásul munkahelyet cseréltem, új lakásba költöztem, és fizetni kellett a hitelt. Féltem, hogy nem fog menni, ha még kisgyerekem is lesz. A legelején megszakíttattam a terhességet. Ma már sokszor azt gondolom, hogy rosszul tettem. De hát utólag mindenki okos” – mondja.
Rolival 40 éves korában ismerkedett meg. A férfi sportolt, nagydarab volt, és a lelkét kitette volna Mónikáért. Nagyon összeillettek, fél év múlva közös lakásba költöztek, mert gyereket akartak. Ám az idő fogyott, ketyegett a biológiai óra... Egy évig próbálkoztak, sikertelenül. „Testileg rendben voltam – mondja Mónika. – A vérvizsgálat viszont kimutatta, hogy lassan belekerülök a változókorba. Az orvosok azt mondták, természetes teherbe esésre nemigen van kilátás, próbálkozzunk a lombikprogrammal.”
Minden ötödik pár
A nők ma sokkal nehezebben esnek teherbe, mint régen. Ez biztosan azzal is összefügg, hogy a nőnek régen egy hivatása volt: anyának lenni. S minél előbb. Ma már a nő sokfelé osztogatja magát, munkája van, sokszor hivatása, ami rengeteg energiát von el tőle. Az ideje viszont egyre fogy... „Még egzisztenciám legyen, mert a mai férfiakra nem lehet számítani, még lakást vegyek, s majd aztán jöhet a gyerek..."
Csak az a fránya herceg nem akar jönni, és a nő türelmetlen. Mikor mégis beállít egy hercegnek látszó jelölt, és szárba szökken a szerelem virága, uzsgyi, következhet a gyerekprojekt.
S akkor jön a de…
Ma átlagosan a párok ötödénél jelent gondot a terhesség. Emelkedik a beavatkozásra váró nők életkora is. 2007-ben az átlagéletkor 33 év volt, 2015-ben már 35 – és ma még magasabb. Az elsőszülők életkora is magasabb, sok nő halogatja a teherbe esést. (Nem véletlenül.) Ma egy nő élete folyamán többször szakít, egybeköltözik és szétköltözik az aktuális párjával, új meg új férfival próbálkozik... Mindhiába!
A férfiak nem nősülnek, mert megszűnt feléjük a társadalmi nyomás. Két évtizede még elképzelhetetlen volt, hogy a fiú a lánynál aludjon, vagy hivatalos papír nélkül összeköltözzenek. A norma szabta meg az életünket. Közönségesen szólva: ha állandó nőt szeretnél magad mellé, akkor nincs mese, nősülni kell... Ma már nem kell megnősülni, sőt, a lányok maguk jelentkeznek a férfiaknál kipróbálásra... Azoknál a lányoknál, akik meg sokat érnek és sokat elértek, azaz az okos lányoknál kihullnak a szitán. És a kevésbé okosaknál is, mert azok meg gazdag férfit szeretnének, aki Vuitton táskát vesz nekik és Gucci felsőt, akivel Dubajba járnak üdülni...
Pedig éppen az életkor az, ami leginkább befolyásolja a mesterséges megtermékenyítés sikerességét. A 35. életév után csökken a teherbe esés lehetősége: már kevesebb petesejt termelődik a szervezetben, és a minőségük is romlik. Számolni kell vele, hogy több beavatkozási ciklust kell végigcsinálni. Ezért az orvosok azt ajánlják, hogy a jelentkezők még 35 éves koruk előtt fagyasszák le a petesejtjeiket. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy fiatal donortól származó petesejtet kell felhasználni a megtermékenyítésre... Vagy is „a mi gyerekünk" már nem lesz a mi gyerekünk.
Az első látogatás: menjünk máshova!
Elmentünk a klinikára! Maradva a történetünknél: Mónika és Roli első útja a klinika asszisztált reprodukciós osztályára vezetett, ahol elvégezték a spermavizsgálatot. „Roli már előre figyelmeztetett, lehetséges, hogy benne van a hiba. Évekig erőemelő háromtusázott, és az edzés részeként anabolikus szteroidokat szedett" – meséli Mónika. „A vizsgálat ezt kimutatta. Egyetlen használható spermiuma sem volt. Az embriológus megszidta, hogy kockára tette az egészségét, a változás pedig visszafordíthatatlan! Ha gyermeket akarunk, idegen spermiumot kell felhasználni. Roli szólni sem tudott. Kint azt mondtam neki, hogy én ennek az orvosnak nem hiszek, menjünk máshová...”
A következő klinikán aztán segítettek. Következett egy három hónapos kúra, Rolinak hormon- és vitaminkeveréket kellett szednie. A kontrollvizsgálat már megfelelő értékeket mutatott, Mónikáék este pezsgőt bontottak. A spermiumokat a biztonság kedvéért azért lefagyasztatták. „Mivel a petesejtjeim már nem értek be úgy, ahogy kellett volna, a sikeres beavatkozás esélye 5 százalék körül mozgott. Kevés? Mi örültünk, hogy esélyt kaptunk a sorstól – mondja Mónika. A három beültetés közül azonban egy sem járt sikerrel.
Harmincszázalékos esély
Az asszisztált reprodukció leggyakoribb formája az IVF (in vitro fertilizáció), azaz a lombikban történő megtermékenyítés. A módszer sikeressége 30 százalékos. A megtermékenyített petesejtet, az embriót átlagosan öt napon belül beültetik az anyaméhbe. Régebben két vagy több embriót helyeztek el a méhben, ma általában csak egyet, hogy elkerüljék az ikerterhességet.
Az asszony gyógyszereket kap, amelyek előkészítik a szervezetét, hogy befogadja és megtartsa az embriót. Ezután tizennégy nap elteltével elvégzik a terhességi tesztet.
Régen egyébként a teherbe esés nagyrészt a nők részéről volt problémás. Mára ez kiegyenlítődött: 40 százalékban a nők oldalán van a hiba, 40 százalékban a férfiakén. A fennmaradó esetekben mindkét fél részéről gondok jelentkeztek. Sok szakember felhívja a figyelmet, hogy a mesterséges megtermékenyítésre jelentkező nők emelkedő száma azt mutatja, hogy növekszik a terméketlen férfiak aránya. Egy komor előrejelzés szerint nyolc év múlva a gyermekek fele asszisztált reprodukció segítségével fog születni. Jaj!
Válasszunk petesejtet
Mivel az első kísérletek nem jártak eredménnyel, Mónika úgy határozott, hogy hormonkezelésnek veti alá magát. „Leszívtak három petesejtet, és kettőt sikerült megtermékenyíteni. Behelyezték az első embriót, de nem tapadt meg. A másodikat néhány hónappal később ültették be, de az is kilökődött. Egyértelművé vált, hogyha gyereket akarunk, idegen petesejtet kell felhasználnunk” – emlékszik vissza Mónika. Újra vissza kellett menni a klinikára, ahol informálták őket a lehetséges donorokról: milyen képzettségük van, milyen színű a hajuk, sportolnak-e… „Az ember olyat választ, aki hasonlít hozzá. A barna hajú, barna szemű asszony nem választ szőke és kék szemű donort. Ez már csak így van...” – mondja Mónika.
A donorok petesejtjei nincsenek letétben, a kiemelésre azután kerül sor, amikor a befogadók már választottak. Ezután a kiválasztott petesejtet lombikban megtermékenyítik. Mónika és Roli öt „kiváló minőségű” embriót kapott. Az első embrió beültetése után feltámadt bennük a remény, de a terhességi teszt negatív volt.
(© Martina Peluso)
„Hogy a következő kísérlet sikeréért tegyek is egy hajszálnyit, kipróbáltam egy hagyományos kínai gyógymódot és egy fizioterápiát is. Kiléptem a munkahelyemről; egy spedíciós cégnél dolgoztam, felelős munkám volt. Próbáltam ellazulni, masszázsokra jártam, pozitív könyveket olvastam. Januárban, mikor jött a második kísérleti ciklus, már teljesen laza voltam. Csakhogy a beültetés után egy héttel elkaptam a Covidot, s bár tünetmentesen zajlott le a betegség, a központban azt mondták: ez volt az oka, hogy az embrió nem ágyazódott be. Nem tudom, hogy s mint volt, de májusban nem sikerült a harmadik beültetés sem.”
Amikor a pár legközelebb találkozott az orvossal, aki a rendelőben kinyitotta Mónika kartotékját, Mónikának támadt egy olyan érzése, hogy itt valami nincs rendben. Valami rossz történik vele... „Az orvos egyáltalán nem igyekezett, hogy megtalálja, mi lehet itt a baj. Láttam, hogy nem nagyon érdekli a dolog.”
Pár héttel később Mónika és a férje már a harmadik klinikán ült. Az új orvosnő megkérdezte: „Méhvizsgálaton már volt?” Mónikát elöntötte a méreg. Eddig semmi ilyesmiről nem volt szó! „Két évig jártuk az orvosokat, és egyik sem végeztette el a legalapvetőbb vizsgálatokat sem. Csak most derült ki, hogy idült méhgyulladásom van!” A gyulladás kikezelése után került sor az utolsó két embrió egyikének beültetésére. „Az embriók minősége különböző. A legjobbat ültetik be elsőnek. A mostaniak is megfelelő minőségűek voltak. A terhességi tesztet két héttel ezután végezték el. Két vonalat mutatott! Leírhatatlan volt az örömünk!” – emlékszik vissza Mónika.
A meddőség óriási stressz az ember életében. A sokk több formában jelenik meg – lehet örökös fájdalom, szomorúság, depresszió, harag, önbecsülés hiánya, kisebbrendűségi érzés, kontrollvesztés.
Az utolsó kísérlet
Boldogságuk csak kilenc hétig tartott. A csalódást Mónika igen nehezen viselte, annál is inkább, mert épp akkor lett várandós a kolléganője is. „Rettenetesen nehéz volt látni őt a nagy hasával, és arra gondolni, hogy én is ugyanilyen lennék. Most már valamennyire túltettem magam rajta, de az elején szörnyű érzés volt. A legrosszabb az volt, amikor a kolléganőm azt ajánlotta, ne gondoljak mindig csak a gyerekre, s akkor egykettőre teherbe fogok esni. Ezen elszórakoztam. Negyvenöt évesen, nyakamon a változókorral igazán könnyűnek látszott, hogy ne gondoljak a gyerekre!”
Mónika ennek ellenére azt állítja, hogy ez a többéves időszak a férjének volt nehezebb. „Kimondottan szenvedett, amikor nyomtam magamba a hormoninjekciókat, és tele volt a hasam kék foltokkal. Igaz, én járok a klinikára, én szedek hormont, marékszám nyelem a tablettákat, végigszenvedem a beültetéseket, de neki az egészet végig kellett néznie... Egy férfi számára ez még nehezebb, mert tehetetlen. Néha kiborult. Az egyik hormonkúra alatt megjegyezte, hogy már eléggé látszik a narancsbőr a combomon. Legszívesebben arcul ütöttem volna” – mondja nevetve Mónika.
Valójában a sok procedúra közelebb hozta őket egymáshoz. Egy dolog van, amiben nem értenek egyet – az örökbefogadás. Mónika készen áll rá, de Roli saját gyereket akar.
„Vagy sikerül, vagy nem lesz gyerekünk" – mondja Mónika. „Tiszteletben tartom a véleményét. Nem kényszeríthetem, hogy egy idegen gyereket neveljen fel.” A negyvenöt éves Mónika tehát most az utolsó beültetésre vár. Mind a ketten tudják, hogy ezután nincs tovább. Vagy sikerül, vagy nem.
„Leírhatatlan, mit éreztünk, amikor az utolsó gyerek is elment. Megsirattuk, ugyanakkor tudtuk, hogy akár sikerülhet is. Ötvenévesen már nem akarok anya lenni, tehát bízom benne, hogy most, utoljára sikerül.”
Mi történik a lélekkel
- A nők rosszul viselik, hogy minden hónapban jön a csalódás. A mesterséges megtermékenyítés reményt ad, ugyanakkor orvosi beavatkozásként élik meg. Erősödik bennük a hiábavalóság érzése. Természetes érzés, hogy a pár mindkét tagjánál megjelenhet a szorongás, igazságtalannak érzik, hogy mindez velük történik meg, szemrehányást tesznek maguknak és a másiknak, megbélyegzésként élik meg, tűrhetetlen haragot éreznek. Segíteni úgy lehet, hogy megtanítják nekik, hogyan lehet elősegíteni a teherbe esést, valamint azt, hogy értelmes életet lehet élni gyermek nélkül is.
- A pár nehéz időszakot él át, ha hiába igyekeznek, mégsem jön a megálmodott gyermek. A stressz elsősorban az intim szférában mutatkozik meg. Kezdetben izgalmas lehet a „gyere, csinálunk kisbabát” jellegű felhívás, de több hónapos vagy éves kísérletezés után erősen stresszes lehet a görcsös igyekezet, és szexuális diszfunkcióhoz vezethet. A meddőséghez minden ember másképpen viszonyul: az egyik beszélni akar róla, a másik egyáltalán meg sem említi. Megjelenik a félelem, hogy ezért a párom elhagy engem, és abnormális kötődés alakul ki a másikhoz. Ha a pár nem kér segítséget, teljes elidegenedés is bekövetkezhet.
