Emlékeimben még él az a gyerekkori élmény, amikor nagyanyám udvarán a kiscsibékkel játszottunk. Még most is érzem a tenyeremben, ahogy kapargatnak apró lábacskáikkal, érzem a kis szívük dobbanását. S milyen selymes, pihe-puha pihe borítja a testüket, milyen hangosan csipognak... Azóta – majd negyven éve – nem tartottam a kezemben kiscsibét, csak most, Ildikó tanyasi udvarán, Kulcsodon.
Régen minden falusi portán természetes volt a tyúk, kacsa és egyéb szárnyas jószág, nem beszélve a disznóról. A gazdasszonyoknak eszükbe sem jutott másból főzni a vasárnapi aranyló tyúkhúslevest, mint a saját, előző nap még vígan kapirgáló tyúkocskából. Minden van, ha tojás van az éléskamrában – tartja a mondás. Erről beszélgetek a kulcsodi Halgas Ildikóval. Olvassuk hát a vallomását!
Halgas Ildikó
Mi legyen az állatokkal?
A mi családunkban mindig is volt állattartás. Ha kinézünk a nagy udvarra, látni lehet a négy egymás melletti udvart – az egész a mi családunké. A terjedelmes udvar egyik részében volt a szarvasmarha, a másik részben a disznók, hízósertések óljai álltak. A következőben pedig a tyúkok és egyéb szárnyas jószág éldegélt, tulajdonképpen a mai napig itt van a tyúkház. Majd tizenkét évvel ezelőtt hirtelen meghalt az édesapám, akinek az egész állattartás a gondja volt. Addig ő etette, gondozta az állatokat...
Nagy lekötöttség az állattartás, cserébe viszont egészségesebb étellel táplálkozhatunk. Hiszen tudjuk, hol kapirgált az a tyúk! – mondja riportalanyunk.
A teheneket viszont az édesanyám fejte reggel és este, minden áldott nap. Az ő feladata volt a tej feldolgozása és elosztása. Ez az állattartás fedezte nagy családunk szükségletét, 16-17 ember lakott jól a tejből, a húsból, köztük ott szerepelt a hét unoka. Szerencsére ezt még megérhette a nagypapa. Édesapám éppen akkor távozott, amikor a tehenek vemhesek voltak, és a legtöbb munka akadt az állatok körül.
A család felnőtt tagjai mind dolgozni jártak, nehéz volt megoldani az állatok ellátását. Ezután özvegy édesanyám már nem is vállalt annyi állatot. Disznók voltak csak, és megmaradt a nagy tyúkház.
Ám 40-45 tyúkunk még mindig volt a tyúkházban! Kora tavasszal kelnek ki a kiscsibék... A kotlós teste felforrósodik, elhagyja a tojástermelést, ezért megül, mi pedig alárakjuk a tojásokat. Így történik ez az idők kezdete óta! A háziasszony odafigyel, milyen tojást rak a kotlós alá. Kiválogatja, hogy ne legyen túl nagy, de ne legyen túl kicsi se. Túl hegyes se legyen, mert abból a kiscsirke nehezebben bújik ki. Mikor a kiscsibék kikelnek a tojásból, kicsit nedvesek, de az anyukájuk alatt huszonnégy óra folyamán megszáradnak.
Csak akkor szedem ki a kiscsibéket dobozba. Soha nem egyszerre kelnek ki a csibék. Az egyik nap kettő, másik nap három, és így tovább. Ezért kell mindig odafigyelni. Olyan is előfordul, hogy „loppal” vannak kiscsibék. Ez azt jelenti, amikor a tyúk eltűnik, máshol megtojja a tojásokat, megüli, és három hét múlva már a kiscsibékkel jön elő. Pár éve bizony a szomszéd fiatalember szólt, hogy az udvarában van a tyúkom, és úgy hallja, vannak kiscsibék...
A kakas a tyúkudvar királya!
Egy kakast lehet számolni 14 darab tyúkra, de anyukám mindig kevesebbel számolt. Eleven, életerős kakast választott ki, amelyiktől jó szaporulatot lehet várni. Sok kakast nem érdemes tartani, mert akkor csak harc van köztük, meg is sebezhetik egymást, elhajtják a gyengébbet. Jobb a békesség.
A kakasokról mindig a Kukori és Kotkoda mese főcímdala jut eszembe, miszerint „tojásból lesz a csoda”!
Édesanyám két éve halt meg, az ő házának udvarán vannak a tyúkok. Én élek a legközelebb – így rám maradt a tyúkudvar gondozása. Reggel kiengedem őket, adok nekik enni-inni, aztán munkába megyek. Amikor kiscsibék vannak, akkor több a munka: a legkisebbek egy ládában vannak, a nagyobbakat meg elkerítjük csibedróttal.
Ha kinőtték a ládát és a drótot, mehetnek a többiek közé. Addigra már elhagyja őket az anyjuk, és újból elkezd tojni... Úgy tartják, hogy az a jó tyúk, amelyik minél tovább van a csibéivel. Szívet melengető látvány, mikor a tyúkanyó hívja a csibéit, azok meg szaladnak az anyjuk alá! Azt mondják, az a jó tyúk, amelyik minél tovább van a csibéivel. Ám itt is van mindenféle szülő. Bizony megtörténik, hogy a tyúk idő előtt otthagyja a még gyámoltalan kiscsibéit...
Beszélgetés közben megcsodálom az „ameddig a szem ellát” nagyságú gondozott veteményest, az éppen letermő meggyfát, majd átsétálunk a ma már csaknem üresen álló ház udvarába. A tyúkok észlelik a jövés-menést, és sietnek felénk, hátha valami ennivalót dob nekik a gazdasszony...
S hogy mi a srót?
Ma már sokan nem tudják. Kukorica, búza és árpa keveréke. Ezt is adunk a kiscsibéknek. Édesanyám tojást szokott főzni, reszelve, és rizst is, keményen; tehát nem főzzük meg. Persze a felnőtt tyúkok is kapnak srótot, de ők inkább a zöldön nőnek.
A gazt is elcsipegetik, de az az igazi buli a tyúkudvaron, amikor fűnyírás után megkapják a zöldet. Ettől szép, élénk színű a házi tojás sárgája! A háziasszonyok is örülnek, mert szebb vele a tészta...
Mi az igazság? Hűtőszekrényben kell tárolni a tojást, vagy nem?
Ahány ház, annyi szokás. „Mi sosem raktuk hűtőbe a tojást, az édesanyám sem – mondja Halgas Ildikó. – A kamrában tároljuk. Azt viszont betartjuk, hogy egyesével ütjük le, hogy a rosszat ki tudjuk szűrni. Kora tavasztól késő őszig tudunk adni az ismerősöknek, a barátoknak, mert annyi tojásunk van. Télen aztán megáll a tojástermelés, kicsit meg is kopaszodnak a tyúkok. Kevesebbet vannak kint, korán becsukjuk a tyúkházat, hogy átvészeljék a rideg időt. Ám ilyenkor, nyáron már reggel háromnegyed ötkor kiengedem a tyúkokat.”
Érdekesség: A fehér héjú tojást csakis fehér színű tyúk tojja, a barna és sötétebb barna színűt pedig barna, tarkás vagy kendermagos tyúk. Ritkán, de előfordulhat, hogy egy tojásban két tojássárgája is lapul, ezek a tojások nagyobbak, úgynevezett kétszékűek, s hosszabbak, mint a többi.
Ha tojás van, minden van!
A házi tojással készült süteménynek nincs párja! A kisebb tojásokat pedig megfőzöm a kiscsibéknek, attól gyorsabban nőnek. A kora tavaszi csibék így már karácsonyra tojnak... Egy idő után persze kiöregednek a tyúkok. Nálunk naponta 18-20 tojás is van. Ha nagyon meleg az időjárás, akkor azért visszaesik a szám, de nekünk ez elég.
Amikor a csibe elkezd tojni, akkor már jérce – és kisebbek a tojásai... Mikor meg kiöregedik egy tyúk, akkor érdes lesz a tojás felülete. Elmondok egy trükköt, amit még az anyukámtól tanultam. Ha behozok egy tojást, és nem tudom, milyen régi, mindig langyos vízbe teszem. Ha lesüllyed az aljára, akkor még jó a tojás. Vagy megrázom a tojást, és ha löttyenést hallok, akkor az a tojás rossz, ki kell dobni. És sosem mossuk meg a tojást, mert akkor gyorsabban megromlik!
