Anyukáink generációja harmincéves korában már férjnél volt, iskoláskorú gyerekeket nevelt, és a Škoda 120-as anyósülésén utazott hétvégenként az anyósékhoz. A mai harmincasok élete nem egyetlen képlet szerint zajlik. A mai harmincasok nem hagyják, hogy csak úgy megtörténjen velük az élet...
Nem csak pozitív!
Ma a tizen- és huszonévesek és már nem csak ők – mindenki – főleg az internetes társkeresőkön ismerkedik. Ennek azonban sok árnyoldala van. Ma egy fiatalnak sokkal egyszerűbb kinézni valakit az internetről, aztán becserkészni, mint simán az utcán leszólítani. A lányok arról beszélnek, hogy ha valaki csak úgy leszólítja őket az utcán vagy a buszon, nemet mondanak, mert nem tudják, hogy mi legyen a következő koreográfia. Mert milyen dolog az, hogy csak úgy, a semmiből feltűnik valaki. A fiatalok az ilyennel szemben rendkívül BIZALMATLANOK, félnek a szemtől szembe kontaktustól. Először inkább tapogassuk le egymást az interneten. Szóval, nagyot fordult a kocka. Ma nem első látásra szerelmek születnek, hanem inkább első kommentre.
A romantikus szerelmek zöme nem az ismerkedésre írt oldalakon születik, inkább a sima platformokon. Az ismerkedős oldalak felhasználói arról számolnak be, hogy néha nagyon is balul tud elsülni, ha két ember egy kifejezett társkeresőn „találkozik”, mert a levegőben ott van az, hogy ennek a kapcsolatnak szerelemre (vagy inkább szexre?) kell születnie. Feküdjünk le egymással, hiszen azért találkoztunk, nemdebár?! Az elvárás mindkét felet megbéníthatja, felüti fejét a szorongás, hogy nem fogok tudni teljesíteni.
A harmincas nők még faramucibb helyzetben vannak, hiszen elég rájuk nézni, és már tudja is a férfi, hogy nem játszadozni akarnak – valami komolyabbat keresnek. Jó partit vagy jó férjet, mert nekik már „kevesebb az idejük”. Teher alatt csak pálma nő, a szerelem a szabadságot szereti. A görcsös akarás nem tesz jót egy bimbózó viszonynak. A férfi nem tudja kezelni, ha a nő csak szexet akar, de azt se, ha komoly kapcsolatot, mert hiszen „ő, mármint a férfi, még nincsen készen”.
Férjhez menni, mindenáron!
Harmincéves korára egy nő önálló jövedelemmel rendelkezik, a szerencsésebb saját lakással. A divatot már nem vakon követi, hanem kiválogatja a számára előnyös darabokat. Pont úgy, mint a hétvégi programokat. Harminc fölött a nő már nem a szombati diszkóban keresi párját, és nem életművész, izmos-tetkós fiúkkal barátkozik. Inkább apát keres születendő gyerekeinek.
Míg a karrierépítésnél a „keményen dolgozom, aztán élvezem a sikert” módszer tökéletesen működik, addig a párválasztáshoz kell egy jó adag szerencse is (nevezhetjük gondviselésnek is). Anita harminchárom éves. Szép nő, okos nő, két diplomával rendelkezik, és három nyelven beszél. Nem hagyta, hogy az élet csak úgy megtörténjen vele. Ma már saját autóját vezeti, és konkrét IGÉNYEI és tervei vannak a jövőjét illetően. Még pár évig dolgozik a cégnek, ahol kemény munkával magas polcra küzdötte fel magát. Anita eddig lazán vette az akadályokat, ötvenéves német ügyfeleket győzött meg az igazáról. Jól mennek a dolgai, egyvalami viszont nem megy olyan flottul, mint ahogy eltervezte. – Azt hittem, ennyi idős koromra már férjem lesz és gyerekem – mondja. – Volt egy hároméves kapcsolatom, de a fiú nem tudta tartani a tempót. Ugyanabban a műhelyben dolgozik 18 éves kora óta, nem akar előrelépni, és még mindig nincs egy rendes öltönye. Az volt a vég, mikor szégyellni kezdtem őt a kollégáim előtt. Anita egy ideje fenn van a Tinderen és más online társkereső oldalakon. Mint mondja, nagy lutri az egész, az agyonretusált fotók mögött javarészt kalandorok rejtőznek, akik a nagy fogást várják. – A Tinderen szívecskéztük be egymást. 35 éves volt, jól öltözött, és jó volt a humora. Ám nagyon nem jött be, mikor vacsora után eljátszotta, hogy otthon felejtette a pénztárcáját. A barátnőm felismerte a kép alapján. Vele is kifizettette a vacsoráját, és nála is azzal próbálkozott, hogy: menjünk hozzád, nálam lakásfelújítás zajlik. Egy másik pasi, akivel hónapokig randiztam, meglopott. Kivett egy 50-est, másnap meg egy 20-ast a pénztárcámból. Egy állítólagos cégvezető meg már az első randi után azt kérte tőlem, hogy kötözzem meg, és pisiljem le, mint egy kutya. Én egy normális pasit akarok. Normálisat! – kiabálja Anita a képembe (pár pohár után).
A szlovákiai magyar nőnek egy extra akadállyal is szembe kell néznie, mikor párt keres. El kell döntenie, hogy milyen nemzetiségű férjet szeretne.
Mert ha szlovák is jöhet, akkor nagyobb hálóval meríthet. Ez esetben viszont szépséges anyanyelvének búcsút inthet, és szép magyar családról sem álmodhat többé. – Nem akarok a maradékban matatni. Nem hiszek abban, hogy az igazi a szomszéd faluban lakik, csak még nem találkoztunk. Én itt, a járásban már minden valamirevaló partival összefutottam. Most a magyar férfiakra gyúrok, ezért járok inkább Győrbe szórakozni, nem Pozsonyba – vallja Anita.
A sok kínos tapasztalat után sok nő professzionális társkeresőkhöz fordul.
Ezeknek se szeri, se száma. A kérdés csak az, hogy mennyi pénzt vagyunk hajlandók elkölteni álmaink pasijára. A luxusirodák 3000 euróért akár jachtos kirándulást is szerveznek. A regisztrációs és a havidíj nem nyilvános. Persze, vannak azért olcsóbb – és jó irodák is. Az ingatlanközvetítőkhöz hasonlóan működnek, csak itt a kedves és szép pofika vagy a vastagabb pénztárca, esetleg az érző lélek az áru. Az ügynökök befotózzák a jelentkezőt, elkérik az összes adatát, aztán „piacra dobják”. Érdeklődés esetén összehoznak egy találkozót a kiszemelttel (persze, ezért is fizetni kell), aztán következhet a közös vacsora vagy ebéd. A szervezett kirándulásokon ugyanannyi nő, mint férfi kerül a csapatba: az ügynökök hőn remélik, hogy pont ők esnek szerelembe egymással.
– Engem nem érdekelnek a kalandok, én nem akarok pár hónapos románcot. Én családot akarok, férjet és gyerekeket! 34 éves vagyok, ketyeg a biológiai órám – mondja Kata. – Voltam jósnőnél, aki azt mondta, hogy nemsokára egymásra találunk a párommal. Ám azóta is semmi. Tényleg minden normális pasi nős?
Házinyúlra nem lövünk?
Ma gyakori téma a házas férfira vadászó harmincas nő. Mégis tabunak számít, nem beszélünk róluk eleget. Nincs sztenderdizálva, hogy a baráti társaságban a második (esetleg harmadik feleséget) hogyan kezeljük, miközben még ez előzővel vagyunk jóban. – Három éve ismerkedtünk meg Lacival egy céges összejövetelen. Tudtam, hogy otthoni gondok gyötrik, és nagy volt a munkahelyi stressz is. Együtt jártunk ebédelni, aztán megtörtént. Nem terveztem, egyszerűen rátaláltunk egymásra. Ő elvált, a fia a feleségénél van, de a hétvégéket hármasban töltjük. Elég faramuci helyzet, szeretném inkább a saját gyerekemet pátyolgatni. Laci viszont ódzkodik. Anyukám azt mondja, essek teherbe, azzal pikk-pakk, minden el lesz intézve – meséli Kata. A történet a feleség olvasatában: – Lacival jól éltünk, nagyokat szórakoztunk, sokat utaztunk. Akkor kezdődtek a gondok, amikor a kisfiunk megszületett. Éjjel nem aludt, hasfájós volt, én a begyulladt mellemmel küzdöttem. Nyolc hónapos volt Kristóf, amikor észrevettem, hogy Laci zárt ajtó mögött telefonálgat a fürdőszobában. Éreztem, hogy van valakije. Nálunk ritkán volt szex, unta a zűrös háztartást, a kolléganője meg rászállt. Ilyenek a mai férfiak, semmi tartás! Mindennapi képlet, hogy a harmincas nő egy házas kolléga karjai közé veti magát, akinek „problémái vannak otthon”. Gondba akkor kerül, mikor az ő melle is begyullad a tejtől, mire a sikeresen levadászott Laci bezárkózik a fürdőszobába...
Írták: Durica Katarina és Nagyvendégi Éva
