Ezt kérdezi egyik olvasónk, aki arról írt levelében, hogy az esküvő témájában igenis „maradiak” vagyunk. A mai okos lányok ugyanis már nem akarnak férjhez menni. Minek? Úgyis mindig a nő húzza a rövidebbet (válás után rá marad a gyerek, ha pedig van közös vagyon, az exnej morzsákat kap).
Ezért sok fiatal lány így gondolkodik: nekem jobban megfelel, ha szerető vagyok, mert így többet kapok a pasimtól. Végső soron ő is csak nyer velem! Lássuk a levelet!
Adok – kapok
Ötven évvel ezelőtt értetlenül nézett volna ránk az a fiatal pár, akiktől megkérdeztük volna, hogy szeretik-e egymást – írja Zsanett . Régen a házasságban nem a hűség volt a legfontosabb elvárás (mint manapság). Évszázadokon keresztül sokkal fontosabb volt, hogy a férfinak mindig legyen tiszta ruhája, meleg vacsorája, és legyen utóda, akire ráhagyhatja a vagyonát, iparát és a házát. A házasság nő számára a biztonságot jelentette, nem kellett kolostorba vonulnia, szolgálónak vagy társalkodónőnek állnia, mert volt hol laknia, volt mit ennie. A romantika később lopózott be hozzánk – és azóta is túlbonyolítja az életünket.
A szerelmi házasság a világ nagy részén ma sincs divatban. Indiában a házasságok 80 százalékát mind a mai napig a szülők ütik nyélbe (ezek az „elrendezett házasságok”), sok nemzet fiai a feleséget ugyanúgy vásárolják, mint régen. Neves lélekbúvárok állítják, hogy nagy ostobaság volt belekeverni a házasságba az érzelmeket. Hibás gondolat, hogy a házasság betetőzése a szerelemnek.
A történelemből tudjuk, hogy sokáig Nyugat-Európában a házasság csupán névleges volt. Általában a férj is, a feleség is szeretőt tartott, s még egy olyan országban is, mint Itália, ahol a válást csupán a közelmúltban engedélyezték. (Gondoljunk csak Ingrid Bergmannra és a rendező Roberto Rosselinire.) Nem is szólva a plébániákról, ahol a köztiszteletben álló plébános úr vadházasságban élt köztiszteletben álló házvezetőnőjével. (A franciák erkölcseiről ne is beszéljünk, azokat a francia regényírók hűen megörökítették – minden férjnek és minden feleségnek szeretője volt, s ma is divatban van munka után a „szeretők órája”.)
Röviden szólva: a papír nem garantálja a boldogságot – írja Zsanett. Az okos nő nem vágyik fehér mennyasszonyi ruhára – hanem örvend szeretői státuszának. Ugyanis sok dolog van, amit a nő a szeretőjétől jogosan elvárhat, egy férjétől viszont semmiképp.
Mit nem várhatunk el a férjünktől?
-
A külön lakást, az extra ajándékokat
A vágy lényege egyszerű: csak az után vágyódunk, amiről tudjuk, hogy egykönnyen nem kaphatjuk meg. A szeretőnek nagyobb a vonzereje, mert nem lakik velünk. Másrészt a férfi tudja, hogy szeretője csak a második helyen van (mert ugye az elsőn a feleség trónol), ezért lelkiismeretfurdalása okán elhalmozza a nőt ajándékokkal. (Néha még a lákását is fizeti, havi apanázst ad.) Sok kitartott szép barátnőm van, ezerszer jobban élnek, mint a túlhajszolt feleségek.. -
A minimális kötöttséget
A házasságban mindenben egyezségre kell jutni, a gyerekneveléstől kezdve a kosztpénzig. A szeretővel csak fincsi és jó dolgokat művelünk. -
A sok barátnőt
A kutatások szerint sokkal jobban alszanak azok a nők, akiknek sok barátnőjük van. Ez az ősi túlélési mechanizmusra utal vissza: a nőkkel való barátkozás hatására csökken az agyban az egyik stresszhormon, a kortizol szintje. Ez is okozhatja azt, hogy pár évvel az esküvő után a nők nehezen alszanak el – mert a házasságban nincs idő a barátnőkre. Egy szeretőnek mindig van ideje találkozgatni a barátnőivel!
-
A saját magukra fordítható időt
Sok fiatalasszony elköveti azt a hibát, hogy az esküvő után már nem ápolja magát olyan gondosan, mint lánykorában – minden idejében a családot szolgálja. Szemben persze a szeretőkkel, akik még télen is lakkozzák lábujjaikon a körmöt. A szeretők könnyebben maradnak karcsúk, és megőrzik titokzatosságukat. A férjek előtt a házasságban nem marad titok (még a gyantázás is előtte történik). -
A túláradó gyengédséget
A becézés, simogatás mind a két félben emeli a boldogsághormonok, a dopamin és az oxitocin szintjét. Bizonyított tény, hogy a férfiaknak két-háromszor nagyobb szükségük van a kedves érintésekre, mint a nőknek, hogy oxitocinszintjük ugyanolyan legyen, mint a nőké. Ha a férfi két-három napig nem látja a kedvesét, agya annyira kiéhezik az oxitocinra, hogy a találkozáskor hosszasan ölelgetni fogja kedvesét. Kinek van jobb dolga tehát?
