Olvassuk sok szeretettel Lackfi János versét!
Fotó: Dömötör Ede képe a barackfa virágzásról.
Lackfi János
HIÁBA
Minden hiábavaló az ég alatt.
Ami nyáron zöld,
az ősszel sárga lesz,
ami sárga lesz ősszel,
az télire lehull,
ami télire lehull, az elrohad,
ami elrohad, abból föld lesz,
ami föld lesz, abból táplálkozva
tavasszal újra kizöldül az,
ami télire lehullatta levelét,
hogy aztán újra megsárgulhassanak
őszre a lombok,
és újra lehullhassanak télire.
Mi értelme van ennek az egésznek?
Semmi más,
mint a körforgás önfeledtsége,
az elvesztés, elengedés,
újra megragadás, kibontakozás
képtelen gyönyörűsége...
Mi értelme van annak,
hogy táncolunk,
aztán nem táncolunk,
aztán megint táncolunk,
aztán megint nem,
aztán megint igen.
Jó esetben az,
hogy Isten is velünk táncol.
