A mellműtétek a plasztikai beavatkozások leggyakoribb formái. Sok esetben azonban feleslegesek, és ráadásul megelőzhetők is lennének! Mit tegyünk annak érdekében, hogy ne kelljen kés alá feküdnünk?
Biztosan összefutottunk már a nagy ceruzateszttel: ha a mellünk alá helyezünk egy ceruzát, s az nem esik le, hanem cicijeink bizony megtartják, akkor mellünk megereszkedettnek mondható. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy máris rohannunk kellene a plasztikai sebészetre, hiszen nem biztos, hogy csúnyának is számít.
(Kép forrása: instagram.com/cassiearnoldfiberart)
Optikailag nem zavaró, amíg a mellbimbó előre tekint, az pedig nem számít megereszkedésnek, amikor maga az emlő mirigyei nem feszesen, hanem kissé lejjebb lógnak a középponttól. Biológiailag ugyanis csak a legritkább esetben fordul elő (általában csak a terhesség alatt), hogy a nagyobb mell ne lógjon – ez csak a görög szobrokon meg persze a mai „social media” platformokon jelenik meg így.
Ha elgondolkoznánk a mellfelvarráson, mindig érdemes számba venni: mi az, amit nyerünk, és mi az, amit veszítünk vele. Erre jó példa, hogy a felvarrással valószínűleg megkapjuk az áhított formát, azonban egy esetleges csúnya hegesedés máris az ellenkező oldalra billenti a mérleg nyelvét. (Sokaknak van keloid hajlamuk, az ő sebeik csúnyán gyógyulnak; ez genetikai adottság, ezen nem lehet javítani.) Ráadásul a műtéttel a gravitáció ereje nem szűnik meg: ami a műtőasztalon szépen, feszesen festett, pár év leforgása alatt akár teljesen vissza is állhat eredeti állapotába.
A mell megereszkedése a nagyobb mellű nőknél gyakoribb, illetve sok esetben fogyásnál, szülés után és szoptatásnál alakulhat ki.
Szükségem van mellkorrekcióra?
A bevezető alapján láthatjuk tehát, hogy egyáltalán nincs szükség mellfelvarrásra addig, amíg a lógás nem lépi át a szemnek tetsző mértéket. Persze fontos kérdés, hogy hol helyezkedik el ez a határvonal. Könnyen tesztelhetjük, hogy honnantól ajánlott a beavatkozás. Amíg a mell áthajlásánál (ahova behelyezzük a ceruzát) feljebb vagy ezzel egy vonalban helyezkedik el a mellbimbó, addig nem feltétlenül szükséges a műtét. Ha ennél lejjebb lóg, vagy a bimbók lefelé néznek, akkor már lehet, hogy érdemes elgondolkodni rajta – természetesen csak akkor, ha a saját szépérzékünket ez bántja!
Hogy néz ki a mellfelvarrás?
A mellfelvarrás fajtáit többféleképpen is osztályozhatjuk. A metszések szerint háromféle létezik: a bimbó körüli metszés, a bimbó körüli és egy függőleges vonal kombinálása a mell áthajlásáig, illetve a bimbó körül és a melláthajlásnál egy fordított T alakú beavatkozás. Minél több a vágás, a forma annál inkább javítható, azonban itt mindenképpen megvan a kockázata a látható nyomok visszamaradásának. A műtét során a plasztikai sebészek valójában a bimbó és a bimbóudvar megfelelő, arányos elhelyezésének kialakítására törekednek.
A mellbimbó ideális helye természetesen sok szemponttól függ. A sebészek figyelembe veszik a magasságot, a vállak szélességét, a szegycsont elhelyezkedését és a köldöktől való távolságot is. Létezik egy úgynevezett ,,arany háromszög”, vagyis egy egyenlő oldalú háromszög, melynek arányait követve gyakorlatilag tökéletes képet kaphatunk. Persze a sebészek sosem ragaszkodnak ennyire a számokhoz: főképp a nők magasságához és arányaihoz viszonyítanak. A túl magasra húzott mellbimbó könnyen eredményezheti, hogy a mell kilóg a dekoltázsból. Ennek orvoslására már csak nagyon nagy hegekkel járó beavatkozás létezik – így a szakemberek az apró lépésenként elvégzett felvarrásokat ajánlják inkább.
Mikor meg akarjuk úszni...
Ha valamit mindenképpen tenni szeretnénk a lógó mellek ellen, de mégsem akarjuk a hegesedést választani, számos módszer között válogathatunk. Az egyik egy viszonylag kisebb, dual plane-nek nevezett (félig az izom alá helyezett) implantátum, amely a mell alatti izmokkal és mirigyréteggel alkotja a mellet. Ezzel természetes hatást lehet elérni: a mell felső pólusa lágyan indul, vagyis nem lesz kontúros, és természetesen a mérete is nő. A beavatkozás után nem biztos, hogy már az első időszakban is megfelelőnek látjuk az eredményt. Előfordulhat, hogy több időre, masszírozásra van szükség, míg az implantátum elfoglalja a helyét, és a kialakul a várt forma. Egyéni, hogy ki alkalmas a beavatkozásra. Ha egészen a kulcscsonttól induló, push-up hatású melleket szeretnénk – ami nem kelt természetes hatást –, akkor nem ez a megfelelő technika.
Ahogy korábban már említettük, mint minden beavatkozásnál, itt sem végleges az eredmény. Az idő, vagyis a gravitáció ellenünk dolgozik, lehúzza a mellett; a mell felső pólusának teltsége pedig fokozatosan csökkenni fog.
Az, akinek lazábbak a szövetei, a bőre, megoldást jelenthet a többszöri felvarrás, melynél már a hegeket varrják – így nem a bőr, hanem ezek fogják tartani az új formát. Először azonban mindenképpen érdemes a dual plane módszerben gondolkodni, ugyanis ezzel még nem okozunk eltüntethetetlen hegeket, sebeket. Ha a páciens mégsem elégedett az eredménnyel, ezután még mindig nyitva áll előtte a lehetőség, hogy felvarrassa a mellét.
A gyógyulási idő is fontos szempont, melyet a módszerek kiválasztásnál mindenképpen érdemes figyelembe venni. A felvarrás nem jár ugyan nagyobb fájdalommal a dual plane módszernél azonban a sebgyógyulási zavarok kockázata jelentősebb. Fontos, hogy olyan szakembert válasszunk, aki pontosan elmondja minden egyes módszer, beavatkozás előnyeit és hátrányait. A közös látásmód kialakításával érhető el a legjobb eredmény.
