Összeállításunkban van, aki áttáncolt az új évbe, a másik dallal az ajkán ébredt, a harmadik még mindig a DAC-cal álmodik. Szenvedélyes nők mesélik el, hogyan ébredtek az év első napján.
Ma nem komoly, nem zord senki, / Boldogságod fújja, zengi / Ma mindenki, / S gratulál / Nincs, ki zsebed ma megmenti, / Száj nem nyílik ma ingyen ki, / Ma mindenki / Gratulál - és kalkulál. (A Vasárnapi Ujság, 1904)
Aki várja az új szerepeket: Nagy Andrea (29, Ragyolc) termékmenedzser
Riportalanyunk hobbija a néptánc – és főként „színészkedik”, a füleki Zsákszínház amatőr színtársulatában. Eddig már kétszer is átvehette a legjobb női alakítás díját: előbb Komáromban, a Jókai Napokon, majd Szepsiben, az Egressy Béni országos fesztiválon.
– Az év első napja tompa fejfájással indult. Már évek óta ugyanabba a bálba járunk a párommal. Ott mindig találkozom azokkal a kedves ismerősökkel és rokonokkal, akikkel egész évben alig látjuk egymást. A szilveszter összehozza az embereket. Én is a kezembe fogom a pezsgős poharat, mikor tizenkettő után beindul a jókívánságözön. Az apró pezsgőbuborékok meg felszállnak az agyba, és reggel mindig fáj a fejem... Mindegyik mulatság emlékezetes számomra. Az egyik azért, mert nyertünk a tombolán egy malacot, a másik meg azért, mert a hóban roptuk a táncot.
Reggel általában légzőgyakorlatokkal csillapítom a bódulatot. Sima napokon is minden reggel hétkor kimegyek az udvarra, és megmozgatom a testemet, kifényesítem a lelkemet. Majd megiszom a reishi gombás kávécskámat, megreggelizem, és elindulok munkába.
– A párommal vezetünk egy éviránytű könyvet, amelyik a netről szabadon letölthető. Ez a kiskönyv megkérdezi, mi az az öt dolog, amit sikerült teljesítenem az óévben, s mit szeretnék elérni az új évben. Jó érzés év közben visszalapozni benne, és visszaidézni a pizsipartis laza január elsejét, mikor bevágok egy nagy adag bablevest, bebújok a kedvenc rózsaszín pizsimbe, lefekszem, és megálmodom a következő évet. Remélem, idén sem hagy el a jó szerencse, ésmegint olyan szerepet kapok a színtársulatban, amelyben sikert arathatok... Legalább olyan jó évet kívánok magunknak, mint a tavalyi volt.
Nagy Andrea
Aki áttáncolt az új évbe: Volner Nagy Melinda (45, Dunaszerdahely) tánctanár
A tavalyi év mérföldkő volt Melinda életében! Civilben a dunaszerdahelyi művészeti iskola tánctanára, a Dunaág Néptáncműhely alapító vezetője. Az együttes 2016-ban ünnepelte huszadik jubileumát. A legmesszebb Brazíliáig jutottak el, szintén a tavalyi évben. Jöhet ennél nagyobb siker, jobb év? – kérdez vissza Melinda. Az együttes volt már száztagú is, most hatvanan vannak. A tánckarvezető büszke a néptáncosaira. Férje, András, aki az ELTE-n tanít, inkább csak hobbitáncos, ám párjának lelkes támogatója, a hétvégi fellépésekre és versenyekre mindig együtt mennek. Fia, Ádám (24) örökölte anyukától a tánc szeretetét, bár most a főiskola tölti ki minden idejét.
– Majd két évtizede oktatok táncot. Hobbiként indult, s a szenvedélyből hivatás lett. Alsó tagozatos tanítói diplomám van, és elvégeztem a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc-pedagógia szakát. Szerintem a táncot nem lehet megunni, legalábbis én az égvilágon mindent megteszek, hogy ne égjek ki. Mindig tanulok, új területekre kalandozok el.
Az új év és az elvárások
Tánccal szokták búcsúztatni az óévet.
– A férjemmel voltunk már táncházban, swingelni, most pedig egy argentintangó-esten szilvesztereztünk.
Mindig azt kívánom magamnak, hogy még sokáig táncolhassak. Ám közel sem vagyok az újévi kívánságok embere, a nagy célt nem pont január elsején szoktam kitűzni.
– Inkább több kis célról álmodom. Három évvel ezelőtt bevezettük, hogy szilveszterkor egy nagy papírlapra felírjuk a férjemmel és a fiammal, hogy mi volt az előző évben a legjobb. A saját kívánságok között minden évben ott van, hogy ezentúl többet mozogjak, aludjak, főzzek. Ez a kis játék még a férjem ötlete volt: a cetlit mindig jó látható helyre tesszük, hogy sokáig szem előtt legyen. Azáltal, hogy leírjuk, berögzül a gondolat.
Fogadalmak
Újévi nagy fogadalma, hogy létrejöjjön a tánciskola, amiről régóta álmodozik. Januártól indul ugyanis az első argentintangó-tanfolyamuk felnőttek számára. Rengeteg körülötte a tennivaló. Melinda emellett fontosnak tartja, hogy odafigyeljen az étkezésre, sőt, a tornára (!) is. Míg az ünnepek főként az utazásról és az ételekről szóltak (férje ugyanis kapuvári, Melinda pedig pozsonyeperjesi születésű, s ilyenkor ingáznak), az ünnepek után van mit ledolgozni. A szilveszteri tánc igazán jólesett. Melinda szeretné, ha a tánc visszanyerné a régi fényét és helyét. A táncot sokkal komplexebb mozgásformának tartja, mint a sportot. Ugyanis a zenével egy közösséget is kapunk, amelyik gyógyírt jelenthet a lélek számára a mai nagy rohanásban.
Volner Nagy Melinda
Dalban mondja el: Mórocz Marcela (18, Szentmihályfa) tanuló
Marcela hotelakadémián érettségizik majd. Ő igenis szokott fogadkozni január elsején. Miért is ne?!
– Tavaly is így volt. Remélem, az idén kitartóbb leszek, már ami a szorgalmat illeti. Az egyik nagy elhatározásom ugyanis az, hogy az új évben rendszeresen tornázni fogok. Csak nem mindig megy. Továbbá régi vágyam, hogy eljárjak egy énektanárhoz. Szeretném képezni a hangomat.
Marcela nagyon szereti a popzenét, ezért főleg popot énekel. A régió több versenyén is sikeresen szerepelt. A Gútai Lírán két éve az első helyezett volt, az alistáli Év hangját is megnyerte. Idén pedig újra jelentkezik a somorjai Lelkünkben a zene című versenyre, ahol egyszer már ért el második helyezést, de most az első helyre pályázik.
Zenekarban egyelőre nem gondolkodik, úgy érzi, hogy az éjszakai élet nem az ő világa. Izgalmasnak tartja a színházat is. Szívesen kipróbálná magát színpadon, például egy musicalben. Ám tisztában van vele, hogy a sikerért áldozatokat kell hozni, és tanulni kell. Több felkérése van, ezért bizakodó. Tudja, hogy a zenét és a vendéglátást nem lesz olyan egyszerű összeegyeztetni, de mindkét világot szereti. (Mi először a konyhában találkoztunk vele, ahol „szakácsinasként” az ételt kavarta ritka buzgalommal. Hogy énekesnő kezében táncol ritmusra a főzőkanál, azt csak később tudtuk meg.)
Elvárások
Az átbulizott szilveszter után dél körül ébredt, mert szereti kipihenni magát.
– Az új év lelkileg is újat hoz. Úgy érzem, ilyenkor tiszta lappal kezdhetek.
Mórocz Marcela
Jövőbeli célok
Idegenforgalmi főiskolára készül, de munka mellett, mert tudja, hogy a tanulás sok pénzbe kerül. Ám ez még a jövő zenéje.
– Nem vágyom magas pozícióba, mert tudom, hogy mindenki lent kezdi, azt a bizonyos létrát meg kell mászni. Viszont közel áll hozzám a szervezés, később el tudom magamat képzelni menedzseri pozícióban. A zene pedig örök szenvedély marad!
