Az elmúlt napokban az egyik barátnőm arról elmélkedett, hogy mennyi sok negatív gondolatot és rosszat olvasott a 2020-as évről. Átéltük az elmúlt évet, kibírtuk, torkig vagyunk már vele, boldogok vagyunk, hogy vége van – ilyeneket és ehhez hasonlókat.
Nem kétséges, hogy a múlt év tele volt kihívásokkal, ennek ellenére nem érdemes csak az árnyékos részeken bolyongani. Az élet él, és élni akar!
Ha összegzést szeretnénk készíteni a múlt évről, ajánlatos bölcsen bánni a szavakkal – és inkább a jóra, a napfényes oldalra, a pozitív dolgokra koncentrálni. Hiszen még mindig vagyunk, gondolkodunk, tervezünk és érzünk. Való igaz, hisz az emberi agy az egyik leghatékonyabb eszköz, amivel rendelkezünk, ezért ne programozzuk tele a fejünket olyan gondolatokkal, miszerint a 2020-as év pazarlás volt – és a Covid–19 járvány miatt ez volt a legrosszabb év az életünkben.
Ne feledjük, hogy a világ olyan lesz, amilyennek látjuk vagy látni akarjuk. Gondoljunk arra, amiért hálásak lehetünk 2020-nak, és arra is, ami esetleg inspirálhat bennünket az új évben.
Mit ajándékozott neked 2020?
Ezt kérdezte a barátnőm. Íme, egy csokorra való válaszokból.
- Köszönet 2020-nak mindazért az időért, amit a családoknak adott. A szülők többet lehettek együtt a gyerekeikkel.
- Köszönet azért, hogy új módon dolgozhattam. Otthon, home office-ban kevesebb idő alatt hatékonyabb voltam, mint az irodában. Kiderült, hogy nincs mindig szükség személyes találkozókra ahhoz, hogy valamit érdemben megtárgyaljunk.
- Kiderült, hogy pont azoknak az embereknek a munkájára van a legnagyobb szükség, akiket sokszor alulfizetnek vagy nem értékelnek. Tavasszal a gabonát – vírus ide vagy oda – ugyanúgy el kellett vetni, az élelmiszerüzleteket ki kellett nyitni, és az eladók ott álltak a vártán.
- A tanítók nélkül is nehezen tudjuk beletölteni a tudást gyerekeink fejébe. Köszönet nekik. És, ugye, ott van az egészségügy, amire a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani.
- Hálás vagyok, hogy nem kellett hosszú időt töltenem a munkába való ingázással.
- Köszönet azért, hogy tisztább lett a levegő, mert nem utazhattunk annyit, mint más években.
- Épp a bezártság volt az, ami rákényszerített, hogy többet menjek ki a szabadba sétálni vagy túrázni. Felfedeztem magam körül a tájat, a falvakat, a községeket, a kiserdőket, gyalog és biciklin! Most, télen pedig túrázás közben megcsodáltam a környékbeli falvak adventi koszorúit és faszobros betlehemeit. Rókákat láttam, és őzikéket, hála, hála!
- Köszönet azért, hogy többet főzhettem otthon – amivel rengeteget spóroltam, mert nem félkész ételeket ettünk, és nem kifőzdékből étkeztünk.
- Köszönet azért, hogy új recepteket próbálhattam ki – és hogy végre megtanultam kenyeret sütni!
- 2020 rákényszerített arra, hogy elsősorban magunkra gondoljunk, hogy kialakítsunk egyfajta öngondoskodó rutint.
Köszönet azért, hogy kreatív lehettem a munkámban és a kedvteléseimben. Hálás vagyok azért, hogy nem vesztettem el a munkámat. Köszönöm, hogy ez az év megtanított arra, hogy rugalmasabb legyek – és hogy jobban alkalmazkodjak a körülményekhez. Köszönet a virtuális összejövetelekért.
- Hálás vagyok azért, hogy 2020 lelassított, hogy többet dolgozhattam a kertben, többet olvashattam, és több érdekes filmet nézhettem meg. (Jé, csak most veszem észre, hogy ezáltal
- mennyire kitágult számomra a világ!)
- Köszönet azért, hogy 2020 száműzte szekrényemből a magas sarkú cipőt.
- 2020 megtanított értékelni az egyszerű és nagyszerű dolgokat.
Pásztor Márta Amerikában, Seattle-ben él férjével.
Tovább lehetne sorolni a példákat. Most azonban rajtunk a sor, hogy végiggondoljuk, mire tanítottak meg minket a múlt év tapasztalatai. S míg arra várunk, hogy az élet lassan visszatérjen a normális kerékvágásba (amikor átölelhetjük egymást, és maszk nélkül nevethetünk), addig is éljünk a mának, és ne aggódjunk olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudunk befolyásolni. Koncentráljunk azokra a dolgokra, amelyek örömet szerezhetnek, nevetést és boldogságot hoznak számunkra.
Neked mit ajándékozott 2020?