Kósa Árpi (33, Pozsony) egy nemzetközi vállalatnál programozó. Társat keres, s azt kérdezi: hol van a hozzáillő lány? Egyelőre sem online, sem a sarki kávéházban nem bukkant fel.
A férfinak könnyű, ha keres, talál – állítja a szingli nők többsége. Csak épp kifelejtik belőle a matematikát. Valószínűleg ugyanannyi férfi van egyedül akaratán kívül, mint lány, mert hisz a nők és a férfiak majdnem ugyanannyian vannak.
– Független, önálló egzisztenciával rendelkező férfi vagyok – kezdi Árpi. – Pontosan tudom, mit akarok az élettől: boldogságot, társat egy életre. Két éve vagyok egyedül, előtte volt egy tízéves kapcsolatom. Utána is voltak próbálkozásaim, viszont pár randinál tovább nem jutottam.
– Nem épp az előző szerelem a gát? Ha valaki tíz évig része az életünknek, nem lehet könnyű feldolgozni az elválást...
– Nem volt könnyű. A csalódás keserves tapasztalat volt, bizalmatlanná tett. Aki pedig magát bezárja, az elzárja. Pedig arra készültem, hogy megnősülök és családot alapítok, egyszóval elköteleződtem. Aztán jött a hideg zuhany: párom, röviddel azután, hogy beköltöztünk a vadonatúj lakásunkba, elhagyott. Az ingatlant ugyanis, amiben élek, még közösen vettük. Persze, a költözés után már láttam, hogy itt valami nem stimmel. Az exem rájött, hogy mégsem akar Pozsonyban élni. Mégsem szeretné elkötelezni magát... Eleinte bizakodtam, majd csak találunk valami megoldást. Benne viszont már nem volt rá hajlandóság. Így visszatekintve nem is értem az időzítést. Egyedül maradtam a lakással és a hitellel, inkorrekt volt nagyon...
– Ilyen végkifejletre soha nem gondoltál? A mai férfiak már körültekintők a pénzügyekkel kapcsolatban.
– Így van. Utólag örülök, hogy a hitelfelvétel előtt vészforgatókönyvként ezt az opciót is végigpörgettem. Ha ez nincs, ki kellett volna költöznöm a lakásból. Próbáltam felejteni, beletemetkeztem a munkába, közben be kellett rendezni a lakást. Ám a végén csak elfogytak a teendők – ráadásul jött a Covid –, szóval letörtem. Tudom, nem lesz könnyű újra megbízni valakiben, pedig szeretnék. Ám nincs garancia arra, hogy találok egy rendes lányt.
Kényszeres keresés és összehasonlítás.Úgy érzem, túl sok az online inger. Mindenki válogat, mintha valami reklámújságot lapozgatna: most szőke, holnap barna... Közben nem fordítunk energiát arra, hogy megismerjük a másik embert. Egyáltalán nem könnyű a mai világban ismerkedni!
– A csalódás kinyitja a szemet, bezárja a szívet. Nem az a baj, hogy a szíved mélyén már nem hiszel benne? Van elképzelésed arról, hogy kire vágysz?
– Olyan lányra, aki igazán engem szeret. Nem akarok olyat, akivel csak kerülgetjük egymást a lakásban. Ez persze nem azt jelenti, hogy csüngeni kell egymáson. Szeretném, ha az együtt töltött idő mindkettőnk számára érték lenne. Fontos, hogy neki is legyenek lánybarátai, velük is kimenjen, de azért ne a külső kötelékek domináljanak. Szeretném, ha a kapcsolatra mindketten időt, energiát áldoznánk, és kéz a kézben oldanánk meg a problémákat. Én hosszú távra tervezek!
– Ezt nyíltan közlöd az ismerkedési fázisban?
– Igen. Fontos, hogy már az elején kiteregessük a lapjainkat, hogy ki mit vár a másiktól! Nincs azzal semmi gond, ha valaki futó kalandot keres: ebben az esetben viszont nem egymást keressük. Semmi jó nem jöhet ki abból, ha a másik félnek teljesen más elképzelései vannak a jövőről. Nem szeretném az időmet vesztegetni.
– Vagyis olyanba akarod fekteti, ami biztos megtérülést eredményez. Nem lehet, hogy a másik épp ettől ijed meg? Mi a tapasztalatod a randiappokkal?
– Próbálkoztam a Tinderrel, a Badoo-val és a Facebook társkeresőjével, de ezekkel a platformokkal nincs jó tapasztalatom. Az appok többsége pénzkereső automata: arra vannak kiélezve, hogy az üzemeltetők minél több pénzt keressenek velük. A Tinderen például már az is prémium előfizetést igényel, ha látni szeretnéd a felhasználókat, akik érdeklődnek irántad. Én kétszer is meggondolom, hogy költsek-e ilyesmire, hisz a legtöbb lány amúgy sem ír vissza. Vagy ha mégis, elég visszafogottan. Egy ideig bizakodtam, hogy a vírus miatti korlátozások pozitív irányba terelik majd a statisztikámat – hisz mindenki otthon ült –, de nem így lett. Összesen két alkalommal jutottam odáig, hogy leüljek valakivel egy kávéra. Tényleg akkora a „választék”, hogy ennyire válogathatunk?
– Ezek szerint a nyugisabb, kávézós randikat preferálod...
– Egy beülős, beszélgetős randi szerintem mindig jó ötlet, ám ha a lány sportos beállítottságú, az aktív programokat is szívesen kipróbálom. A legfontosabb, hogy felmérjük, jól érezzük-e magunkat egymás társaságában. Különben mindkét találkámat hosszú online csevejek előzték meg: lehet, hogy ezt most már nem így csinálnám. Sőt, biztos. Jobb minél hamarabb sort keríteni a személyes találkozóra! Ellenkező esetben látatlanban kivetítünk magunknak egy képet a másikról, és aztán ő nem olyan lesz, mint amilyennek mi megalkottuk magunknak. Így aztán mindketten csalódunk. Szemtől szemben minden eldől.
– Mi fog meg egy lányban?
– A vidám, pozitív beállítottságú lányok a gyengéim. Csendes természet vagyok, ezért nem bánom, ha a lány beszédesebb. Ha van rajta pár kiló, azt egy szép szempár vagy gyönyörű mosoly abszolúte ellensúlyozhatja, nem kergetek idolokat. Szeretem a nőies, lágy nőket, az izmos test vagy a műlány nem a zsánerem, ahogy a tetoválás és piercing sem. (Mosolyog.) És ezért ne vessenek rám követ, mert kevés férfit ismerek, aki számára vonzó a túltöltött száj.
Introvertált ember vagyok, nem megy könnyen az ismerkedés. Ez nem csak a romantikára érvényes: ha új ember kerül a társaságba, ott is időre van szükségem, hogy feloldódjam. Viszont, ha valaki nagyon-nagyon tetszik, azért akcióba lépek.
– Mi a tapasztalatod a szórakozóhelyekkel? Rendezvényeken mennyire lehet ismerkedni?
– Viszonylag sokfajta rendezvényen megfordulok, szeretem az elektronikus zenét és az élő koncerteket is. A szép lányokat ezeken a helyeken rengetegen megkörnyékezik, ilyenkor nem érzem, hogy nekem is be kellene állni a sorba... Szerintem a legideálisabb szituáció, mikor ismerősök ismerőseivel találkozunk, beszélgetünk és ismerkedünk.
– Hízelgő számodra, ha egy nő kezdeményez?
– Szeretem, ha a nő kimutatja az érdeklődését, és bátorít, jelez. Azt viszont nem gondolom, hogy neki kellene megtenni az első lépést. Persze, ez nem jelenti azt, hogy olykor-olykor nem kezdeményezhet. Az udvarlás viszont a férfi dolga.
– Afféle városi legenda, hogy a férfi az első szex után, a nő az első szex előtt dönt a kapcsolatról. Egyetértesz?
– Fontos, hogy működjön a kémia – de ezt már egy csókból is „le lehet venni”. Ha a randipartnerem már az első találkozáson odaadja magát, ebből arra következtetek, hogy más férfiakkal is könnyen elcsábul. Többé nem tudok megbízni benne: szóval, nem valószínű, hogy ebből a későbbiekben komoly kapcsolat lehet.
– Ha már a kiábrándító dolgoknál tartunk: mi az, ami egy ismerkedési fázisban el tudja venni a kedved?
– Nem érzem pozitívnak, ha valaki a véleményét túlságosan ráerőlteti a másikra. Ebből arra következtetek, hogy egyeduralomra törekszik a szerelemben is. Persze, lehet a nőnek markáns véleménye, de fogadja el azt is, hogy a másik esetleg mást gondol vagy mást kedvel. Zenei ízlés, külön hobbik: nem kell, hogy feltétlenül elválasszanak!
– Randizgattok, randizgattok, de hirtelen rájössz, hogy valami nem működik. Mit teszel: eltűnsz hirtelen, vagy becsületesen megmondod, hogy vége?
– Megmondom! Nem tartom korrekt megoldásnak, amikor az egyik fél szó nélkül eltűnik. Nem hinném, hogy játszogatni kéne egymás érzéseivel.
– Két éve egyedül élsz. Nem lesz nehéz feladni a kialakult rutinjaidat?
– Nem! Én kedvelem a társaságot, nem igazán tudok mit kezdeni az egyedüllétemmel. Persze, néha jó a magány, az „énidő” – de sok előnye nincs. Azért is keresem a társaságot. S tényleg bízom benne, hogy nemsokára valahol összemosolygunk egy lánnyal, s onnantól kezdve már nem két „én”, hanem „mi” leszünk. Talán csöpögősen hangzik – vállalom! –, de én hiszek abban, hogy létezik szerelem első látásra.
