Egy ideje már a gondolataim a múltba visznek vissza. Egyre sűrűbben fel-felvillanó képek, megmosolyogtató emlékek, aztán a valóság. Vannak dolgok, melyekre az ember nem tud felkészülni. De nincs is, aki felkészítsen bennünket, s ha volna is, akkor sem értenénk meg soha, hogy mi történt.
Valóban jó megoldás az, ha idősotthonba küldjük öreg szüleinket, rokonainkat? Ki fogjuk-e bírni, ha majd egyszer minket is kiköltöztetnek a saját házunkból?
A mai időseknek nincs mintájuk a modern öregségre– a hosszabb öregkort most találjuk ki. A gyerekeknek nincs idejük a szüleikre, ők még hajtanak, de akkor ki lássa el az időseket, amikor gondozásra szorulnak?
Nagymamakorú hölgy sétálgat pici tacskójával a parkban. A kis virslikutyus tipeg utána, néha előrébb szalad, megfeszíti a pórázt, majd érzi, hogy eddig tart a...
Első pillanatban úgy tűnik, inkább a húszévesek tanulhatnának a bölcsebb idősebbektől. Ugyanakkor a húszévesek sok olyan trükköt tudnak, amelyekkel lepipálják az idősebbeket.
"Ahhoz, hogy elérd egy célodat, először el kell hinned, hogy lehetséges. Aztán el kell hinned,
hogy számodra is lehetséges, nem csak bizonyos emberek számára."