Nagymamakorú hölgy sétálgat pici tacskójával a parkban. A kis virslikutyus tipeg utána, néha előrébb szalad, megfeszíti a pórázt, majd érzi, hogy eddig tart a szabadság. Kölcsönösen bevárják egymást a nagyival, majdnem udvariaskodva, előzékenyen. Minden nap kétszer is megteszik ugyanazt a kört a társasházak rengetegében: ha esik, ha fúj, ha hurrikán közelít, ők rendíthetetlenül róják megszokott útvonalukat.
Ki ne látott volna már a bolt előtt, a biciklitárolóhoz kötve sorakozó kutyusokat? Olyan mindennapi, megszokott látvány, hogy észre sem vesszük. Elsétálunk mellettük, futunk a dolgunkra. Pedig azok a kutyusok többet jelentenek házi kedvencnél: az idős ember számára ők testesítik meg a családot! Szeressük és értsük meg az idős embereket és az ő elkényeztetett kutyusaikat!
Falun minden háznál van kutya. Ez megszokott látvány, nem érdemli meg, hogy több szót pazaroljunk rá. A kutya megugatja a postást, patkányt fog, őrzi a házat és elkergeti az idegeneket. Emellett pedig fél életét – ha nem is láncon –, de elzárva tölti. Itt a kutya nem házi kedvenc, sokkal inkább haszonállat. Kivéve ott, ahol az idős emberek már nem számíthatnak más figyelmére, mint a kisállatéra.
Élet vagy szappanopera?
Az élet változik: a gyerekek megszületnek, felnőnek, kirepülnek a fészekből, a szülők egyedül maradnak. Szerencsésebb esetben a házaspárok sokáig számíthatnak egymásra, ám rengeteg családban a férj évekkel, évtizedekkel előbb hal meg. Ilyenkor nincs más hátra – a gyerekek néha puszta jóindulatból bezsuppolják az egyedül maradt szülőt a városba. Az özvegy élettere leszűkül, a hatalmas kertet felváltja a park és a panellakás. Meg persze az egyedüllét. (De a faluban is lehet egyedül lenni, ha már senki nem nyitja ránk az ajtót.)
Ma a nők átlagosan 6 évvel tovább élnek, mint a férfiak. A kutatók lehetségesnek tartják, hogy a nők két X kromoszómája miatt szervezetük ellenállóbb, jobban bírja a küzdelmet, ezért könnyebben felveszi a harcot a betegségekkel szemben.
Hiába járnak a gyerekek hetente kétszer haza, hiába vigyáz a nagyi az unokákra, rengeteg szabad ideje lesz, amit nem tud kitölteni. Idegen emberek között nehéz „gyökeret verni” – hiszen nem véletlen a népi bölcsesség: öreg fát átültetni nem lehet. Gondoljunk csak bele, mi mennyi mindent csinálunk egy nap alatt! Ha nem is kellemesek a kötelességek, de mindig van elintéznivaló, be kell vásárolni, edzésre vinni a gyereket, majd hazaérve főzni, takarítani. Az idősekre semmi ilyesmi nem vár. Kis túlzással nincs más előttük, mint a szabad és üres órák sora és a vég nélküli várakozás, ami egyik unokalátogatástól a másikig eltelik. Csodálkozunk, ha már csak arra figyelnek, hogy mikor kezdődik a sorozatuk a tévében?
Az idős királynő kutyusaival, a corgikkal
Szeretetgombóc
A kisállat ezért lehet jó megoldás. Egy picike szeretetgombóc, amelyért felelősséggel tartozunk, és amelyikkel törődni kell. Olyan ez, mint a könnyített gyereknevelés: nem szükséges a nap minden percében foglalkozni vele, de mégis etetni, itatni, sétáltatni kell, időnként állatorvoshoz vinni. Van kihez szólni, és a kutyus néha jobban örül a gazdi érkezésének, mint sok családtag. Ahogy öregszik az ember, nem csak a testi működése változik meg – hajlamossá válik a beszűkülésre. Azok az idősek, akiket ráadásul betegség is korlátoz, sokszor ki sem mozdulnak a lakásból.
S immár nemcsak a gyakorlat, hanem a tudomány is képes volt bizonyítani, hogy a kisállatok ölelgetése, szeretgetése jótékony hatással van az idősek lelkiállapotára. A kutyusokból áradó feltétlen szeretet hatására javulhat az egészségi állapotunk – a törődés hatással van a keringési rendszerre, a vérnyomásra, a koleszterinszintre, s akár még a várható élettartamot is meghosszabbíthatja!
Tudományosan bizonyított tény, hogy az ebek jelenléte, a velük való játék és törődés jótékony hatással van az idős emberek közérzetére és lelkiállapotára. A biztonságot jelenthetik nekik, a kapcsolatot a világgal.
A legjobb gazdik
S lássuk csak, egyszerre mennyi minden lefoglalja az idősek figyelmét, egyszeriben mennyi dolguk akad a kis állattal! Elsősorban persze a „szükség van rám” érzése miatt alakulnak ki a fent vázolt jótékony folyamatok – hiszen minden ember rém fontosnak érzi magát aktív élete során. Aztán egyszer csak egyedül marad, a munka leáll, és az élet megáll. Nem tolonganak már kreatív gondolatok az agyban, hogy mihez tudna kezdeni az ember lánya egy szabad órával, ha tényleg semmit, de SEMMIT nem kell csinálnia. Végre megint akad teendő bőven. (Az idősek kutyusainak éppen emiatt rendkívül jó dolguk van – szőrük olyan fényes, mintha most léptek volna ki egy samponreklámból, fogaik csillognak-villognak, s a lehető legprémiumabb tápot hajlandóak csak szájukba venni.)
A sok törődés megtérül: nem csak a szeretetben. Abban is, hogy az idős ember, aki elvesztette jóformán mindenét, újra fontosnak érezheti magát. S végre újra van valakije, akiről pont olyan szeretettel gondoskodhat, mint amikor még az egész családra ő viselt gondot…
Varga Virág
Kapcsolódó írásunk: WEBsztori: nagymama vagy bébiszitter?
