Évek óta dolgozom itthonról. Még olyankor is így volt, amikor amúgy napi 8 órában egy irodában ültem (egyrészt a közösségi média területén nincs teljes megállás, másrészt az újságírás és a blogolás is ezt igényli).
Korábban volt egy féléves periódus az életemben, amikor kizárólag itthonról dolgoztam. Először nagyon bulinak tűnt, de hamar megláttam az árnyoldalait. Most ismét itthonról dolgozom, de már sokkal felkészültebben vágok neki ennek, ugyanis tudom, hogy pontos szabályokat kell felállítani ahhoz, hogy az ember hosszú távon is sikeres legyen. Ezek az én tanácsaim!
Legyen egy saját munkaállomásod, ami inspirál!
Nem, az ágyad nem az otthoni irodád! Nálunk, sajnos, a kis lakás nem teszi lehetővé, hogy külön dolgozóasztalom legyen, de az étkezőasztalnak kijelöltem az egyik pontját, és mindig ide ülök le dolgozni. Ebből a szögből megfelelően belátom az egész lakást, senki nem mászkál a hátam mögött, és még az ablakon is ki tudok nézni merengve. Engem ez inspirál, és itt tudok koncentrálni. Itt ugyanúgy körbe tudom magam venni a munkához szükséges cuccokkal. Ha most körbenézek, akkor kéznyújtásnyira vannak a jegyzeteim, a tollak, a post it, a fülhallgató, a hangulatról pedig gyertya és kis lámpák gondoskodnak, illetve rendszeresítettem egy alátétet a kávémnak. Természetesen az a legjobb, ha az embernek saját asztala, sőt szobája van, mert olyankor el sem kell pakolni ezeket a dolgokat.
Jelöld ki, hogy mettől meddig tart a munkaidőd!
Az otthoni munkavégzés egyik legnagyobb veszélyforrása az, hogy valahogy sose lesz vége a munkaidőnek. Ha ezt nem határozod meg magadnak előre, akkor egy idő után nagy eséllyel azon kapod majd magad, hogy reggel egyre később kelsz, egyre hosszabban reggelizel, kicsit még kitakarítasz, még fürdesz egyet, és csak utána látsz neki a munkának. Este viszont még ezt meg azt is megcsinálsz, és a végén éjjel 2-kor kapcsolod ki a laptopot. Nekem most elég kaotikus az életem egy féléves mellett, ezért akkor dolgozom, amikor épp van egy kis szabadidőm.
Korábban viszont mindig kijelöltem, hogy hánykor kell kezdenem és hánykor fejezem be. Persze előfordulhat, hogy túlcsúszik a munka, de határt kell szabni, mert különben lőttek a magánéletednek.
Minden nap öltözz fel!
Tilos pizsamában dolgozni! Természetesen nem kell kiskosztümöt húzni az otthoni munkához, de semmi jóra nem vezet, ha reggel már a hajadat sem fésülöd meg, fogat sem mosol, és a pizsama sem kerül le rólad, addig amíg le nem ugrasz ebédért a sarki kifőzdébe. Ha felöltözöl és rendbe szeded magad, sokkal produktívabb lesz a napod. Hidd el, ez tapasztalat.
Ebédidőben tarts ebédszünetet!
Nem csak azt kell megtervezni, hogy mikor kezded és fejezed be a munkát, hanem azt is, hogy mikor tartasz ebédszünetet. Ha nem ütemezed be előre, akkor a "csak még ezt befejezem" hatására azon kapod magad, hogy az ebédhez már túl késő van, a vacsorához még túl korán, és nem ettél, nem pihentél. Szerintem az a legjobb, ha ilyenkor egy picit sétálni is elmész (akár ebédet venni, akár csak kiszellőztetni a fejed), mert utána sokkal lendületesebben tudod folytatni a munkát.
Ne felejts el emberekkel találkozni!
Előfordult velem olyan, hogy két napig nem találkoztam senkivel, és a boltos nénin kívül senkivel sem beszéltem se munka közben, se munka után. Amikor aztán beültünk borozni egy barátnőmmel, az első fél órában rendkívül szótlan voltam, és hirtelen ráeszméltem, hogy ez azért van, mert az otthoni, magányos munkavégzés miatt elszoktam attól, hogy beszélek... Valahogy teljesen befordultam. Nagyon furcsa érzés volt, mindenesetre akkor megfogadtam, hogy minden nap igyekszem valakivel találkozni.
Tanulj, fejlődj!
Amikor egy csapatban dolgozom, akkor abban az időszakban mindig sokat fejlődök, hiszen tanulok másoktól. Hatunk egymásra, és így olyan feladatokkal is találkozom, amelyekkel amúgy valószínűleg nem. Amikor viszont szabad kezet kapva dolgoztam otthonról, akkor sokkal kevesebbet fejlődtem. Ezért mindig érdemes arra időt szánni napközben, hogy olvass néhány szakmai cikket vagy iratkozz be valamilyen online kurzusra (például angolra). A folyamatos tanulás minden szakmában elengedhetetlen, különben lemaradsz.
