Ki ne szeretné az újságokat? Legalábbis, amíg végig nem olvassuk azokat. De mi történik aztán a tegnapi, a tegnapelőtti meg a múlt havi számokkal? Jobb esetben a papírgyűjtésbe kerülnek. Azonban ami egyeseknek csak hulladéknak jó, másnak hasznos alapanyag. „Csináld magad” sorozatunkban a somorjai Molnár Mária újságpapírból készült kosarait és díszeit csodálhatjuk meg.
Vannak mosolyok, amelyeket sosem felejtünk el: életünk során újra meg újra felbukkannak, hogy az emlékek édes vizére terelve útbaigazítsanak. Néha a töredékes képekhez arcok is kapcsolódnak, s ilyenkor a váratlan felismerés boldogsága önti el az ember szívét. Mikor kedves óvó nénimet a Facebookon láttam viszont, az első rácsodálkozást a jelölés, majd a kölcsönös ismeretség igazolása után az igazi ámulat követte. Úgy éreztem, Marika néni ügyes kezének munkáját másoknak is meg kell mutatnom.
Egykori óvó nénim igazi sugárzó derűvel üdvözöl bennünket, ahogy a barátságosan berendezett otthonába lépünk. Rögtön az ebédlőasztalhoz invitál, melyen már sorakoznak a papírfonáshoz elengedhetetlen eszközök, mint az újságpapír, a kötőtű vagy a papírragasztó. A szomszédos asztalkán pedig minikiállítás vár: vendéglátónk a kedvünkért összegyűjtötte néhány munkáját, és mind más-más fonási technikával készült.
Ha nem tudnám, hogy ezek a figurák papírból vannak, azt gondolnám, a bolondját járatják velem.
Rögtön két kedvencet is választok: az ajándékba készült Piroskába és a több mint félméteres fehér angyalkába rögtön beleszeretek. El is határozom magam gyorsan: a nap végére én ezt bizony megtanulom!
– Tavaly húsvét előtt az egyik óvodában láttam papirosból fonott kiscsibéket. A kis gyönyörűségek rögtön megérintettek, így az interneten utánajártam a fortélyoknak. Szerencsére már elsőre rengeteg videót és hasznos weboldalat, ötletet találtam, így azóta szó szerint rákattantam a papírfonásra – mesél a kezdetekről Marika néni, miközben bemutatja nekünk a vesszőket helyettesítő papírcsöveket. Megtudom, hogy mindenki más típusú papírral szeret dolgozni. Van, aki a postaládákba bedobott reklámújságokat szereti, ő azonban a klasszikus, nagyméretű napilapokhoz ragaszkodik, mivel ezekből hosszabb pálcák készíthetők. A nagy ívet félbevágja, majd a feleket még háromfelé hasítja. A kapott csíkokat egyenként kötőtűre tekeri, ügyelve arra, hogy a papírvessző növekedésével iramot tartva, folyamatosan húzza tovább a kötőtűt is. Mikor elfogy a papír, a csücskét papírragasztóval rögzíti, majd kihúzza a kötőtűt.
Piroska figurája
– Az előkészítés a leghosszadalmasabb fázis. Egy nagyobb darabhoz rengeteg pálcára van szükség, és a sodrástól bizony megfájdulnak az ujjaim, de ez nem tudja elvenni a kedvem. Sokáig tartott, mire kikísérleteztem, milyen szögben kell a kötőtűt a papírcsíkon tartani. Azóta viszont sorozatgyártásban készülnek a pálcák. Én három és feles kötőtűt használok, de lehet ennél vékonyabbat vagy vastagabbat is, ízlés dolga. A fontos csak az, hogy a papírt jó szorosan tekerjék. Mikor úgy ítélem meg, hogy elég csövet készítettem, akkor a festés következik. A szálakat egyenként akrilfestékkel kenem be, vagy pedig ruhafestéket használok. A ruhafesték nem takar olyan erősen, így a papíron lévő betűk és képek érdekes mintákat rajzolnak a pálcákra.
A ruhafesték viszont nem ad elég keménységet a csöveknek, így száradás után lakkozni is kell.
– Ha az előkészületekkel készen vagyok, akkor következhet a szenvedély tárgya: a fonás művelete! A technika sokrétű: nemcsak kosárkákat, kaspókat lehet vele készíteni, hanem különféle tárolókat is. Én például az éléskamra polcaira készítettem rendszerezőket. Karácsonyra pedig koszorút, kisfenyőt, angyalkát, húsvétra nyuszikat, csibéket csináltam. Az internetről rengeteget merítek, bár soha semmi nem sikerül éppen úgy, ahogy ott látom. Ez külön bája a hobbimnak, hiszen minden egyes alkotásom egyedi darab! Húsvétra is 15 kiscsibét készítettem. Mind testvérek voltak ugyan, de bizony nem ikrek – mondja nevetve, mialatt kezei között egy kenyereskosárka formálódik.
Olyan gyakorlattal vezeti a pálcákat ide-oda, hogy alig győzöm követni. Marika néni először a tapétával bevont, erős kartonból készült alaphoz rögzíti a sínek szerepét betöltő papírvesszőket. A fonás során ezek köré épül majd fel a kis kosár. Hogy a kosár belseje is szép legyen, az alapra egy ugyanakkora, szintén bevont fedőlapot ragaszt. S indulhat is a fonás! Marika néni a fonószálat a sínek között oda-vissza (azaz hol előtte, hol mögötte) vezeti. Ha a szál fogyni látszik, megtoldja egy következő pálcikával, vagyis a cső vékonyabb végét beragasztózza, majd a másik, vastagabb végébe tolja.
– Ami érdekel, azzal végtelen türelemmel tudok bíbelődni – mondja kedvesen a fonószál tempós terelgetése közben. – Tudok horgolni, kötni, és a csipkeverést is kitanultam. Most pedig a fonás a szívem csücske! Pedagógus vagyok, mindig valami újat kellett kitalálni a gyermekeknek, és a kísérletező kedv a nyugdíjaséveimbe is elkísért. Hozzászoktam, hogy szüntelen tevékenykedem, szükségem van valami elfoglaltságra. Az alkotás leköt és megnyugtat!
Amikor a szorgos kezek nyomán a kosár eléri a kívánt formát, Marika néni a megmaradt részt is ügyesen eldolgozza. A síneket szorosan egymás alá fűzi, mint mondja, elvarrja, majd az egyes szálakat fogóval elvágja, és ragasztóval rögzíti, hogy még véletlenül se mozduljanak el.
Munka közben Marika néni arcát kémlelem: csodálatra méltó az a meghitt nyugalom és határtalan derű, ami még mindig árad belőle. Gyermekek százai fordultak meg keze alatt, de türelmét, biztató mosolyát nem koptatta el az idő. Párjával, Erzsi nénivel együtt adott és kapott rendületlen...
Mikor búcsúzóul megöleljük egymást, hirtelen elszorul a torkom – és szaporábban kezdek pislogni. Köszönöm.
A papírcsíkokat átlósan egy kötőtűre tekerem. Fontos, hogy a papírt szorosan tekerjem fel.
A papírvessző végét egyszerű ragasztóval rögzítem, majd a kötőtűt kihúzom belőle.
A sínül szolgáló pálcákat ragasztópisztoly segítségével a kartonból készült alaphoz rögzítem.
A kosár belsejét képező, szalvétatechnikával bevont kartont is az alaphoz ragasztom.
A csíkokat toldani lehet: az egyik csík vékonyabb, beragasztózott végét egy másik csík vastagabb végébe tolom.
A sínek között oda-vissza (azaz előtte és mögötte) vezetem a szálat.
Végül a maradékot elvarrom, azaz a síneket szorosan egymás alá fűzöm.
A maradékot fogóval csípem le, majd ragasztóval rögzítem.
Különböző technikával készült kaspók.
Az éléskamra katonás rendjéről is a papírból készült tárolók gondoskodnak.
Angyal
Toalettpapír-tartó
