A neves séf, Bindics Imre – jobbján a sommelier Kovács Attilával – verseng a JOJ televízió Moja mama varí lepšie ako tvoja (Az én anyukám jobban főz, mint a tiéd) című főzőműsorában! E héten minden nap este hat órától izgulhattunk értük.
Imre magyar nyelvű kiszólásaival remek hangulatot teremett a szlovák nyelvű műsorban, a közönség a kommentek alapján pedig rajong érte. A miénk a legjobb konyha, igenis, az én csallóközi nagymamám főzte a legjobb ételeket: ezt üzente minden mozdulatával és odakacsintásával.
Bal oldalon Kovács Attila, a Világi Winery borászat sommeliere, tőle jobbra Bindics Imre, a Villa Rosa, illetve az Amade Chateau séfje.
A mostani a főzőműsor ötödik évada. Ez idáig hobbiszakácsok mutathatták be a tudásukat, ezúttal azonban magasra került a léc: Szlovákia legjobb főszakácsai kápráztatják el a nézőket főzőtudományukkal. Mivel a legjobbakat keresték, nem maradhatott ki a sorból a dunaszerdahelyi Villa Rosa étterem és Amade kastélyszálló séfje, Bindics Imre sem.
– A megkeresést örömmel fogadtam. Úgy gondolom, ha a műsorkészítők megtiszteltek azzal, hogy megszólítottak, akkor nekem kötelességem megtisztelni őket, vagyis helytállok és elfogadom a felkérést – fogalmazott.
A profi szakácsoknak segítőt kellett maguk mellé választani. Imrének sommelier barátjára, a Szentpéterről származó Kovács Attilára esett a választása, aki nem csupán borszakértő, de évekig a szeredi pezsgőgyárban tevékenykedett. Imre szerint Attilában megvan a kellő elszántság ahhoz, hogy egy ilyen pörgős műsorban improvizálni tudjon. Emellett Attila imád főzni, és nem csupán a legjobb borászatokat, de a legjobb éttermeket is végigkóstolta.
A műsorban a főszereplők – Imre és Attila – élő, emberi arca mutatkozik meg. Az ő arcukon keresztül láthatjuk egy érzés megszületését és alakulását. Igazából ez a műsor igazi értéke. Az érzések által pedig egy élő, változatos emberi tevékenységet, a főzést követhetjük figyelemmel, amiben elődeink is megmutatkoznak az ízeken keresztül. Éljen Imre és Attila!
– Nem akartam szakácsot vinni magammal, mert szeretem a sokszínűséget, és tudtam, hogy általa az étel-bor párosítás témája is terítékre kerül. Emellett Attila ismeri a legjobb konyhatechnológiákat és kitűnően főz – mondta Imre. Rajta kívül ez a felvetés egyik versenyző fejében sem fordult meg, a versenytársak mind profi szakáccsal az oldalukon szálltak ringbe. Imre és Attila ezzel csak a forgatás első napján szembesültek, ennek ellenére nem futamodtak meg, bátran megragadták a fakanalat.
– Igen, az elején volt egy kis csavar – mondja Imre. – A neves séfek, Marek Ort vagy Martin Korbelic már ötödik éve benne vannak műsorban. Eddig a zsűri tagjaként szerepeltek, most pedig kiálltak ellenünk a porondra. Előnyben voltak, mert minden szegletét ismerték a konyhának és a stúdiónak. Nekünk az utolsó pillanatban odaszóltak: Imro, var ty! Én azonban nem tudtam körülnézni a spejzban, miközben nekik az egész stúdió a "tenyerükben volt". A vajat felmelegítve, sok mindent előfőzve raktak oda: ismerték a menetet. Ám így annál nagyobb volt a kihívás!
Az előzetes verdikt úgy szólt, hogy a segéd főz, a főszakács pedig irányít. Attila ezért rengeteget sürgött-forgott a konyhában, Imrével minden lépést átvettek, ízekre szedték a recepteket. Ám a műsorkészítők pár perccel a kezdés előtt változtattak: mégsem Attila fog főzni, hanem Imre. Vagyis a profik mérik össze tudásukat, kísérőik pedig kommentálják és segítik a munkájukat.
Imre a hagyományos csallóközi ételeket bújtatta új köntösbe. Öt receptet kell lefőzni a versenyzőknek, minden nap egy új étel kerül az asztalra. Egy étel elkészítéséhez csupán 15 perc áll a rendelkezésükre. Se több, se kevesebb – 15 perc alatt egy kifogástalanul elkészített ínycsiklandó ételt kell tálalni. Mindezt úgy, hogy közben érkeznek a különféle nehezítések. S ha már az időlimitnél tartunk, meg kell említeni, hogy az alapanyagok begyűjtésére mindössze egyetlen percet kapnak a versenyzők. Ha valami a polcon marad, akkor azt bizony nélkülözni kell mindaddig, amíg a főszakács segédje engedélyt nem kap a beszerzésre. Ez persze némi büntetéssel párosul (miért nem gondolkodott előbb)...
Pontyot, nem tintahalat!
– A nézők azért szerettek bennünket, mert a saját konyhánkat mutattuk be, a régió ételeit. Azokat az ételeket vonultattuk fel, melyeket még nagyanyáink főztek. Csodaszámba ment, hogy a főzésnél csallóközi alapanyagokat használtunk, vagyis abból főztünk, amink van. Pontyot adtunk fel és paprikás krumplit, mákos gubát, vagyis hagyományos ételeket. Azt mondtam, hogy nekünk az édesvízi halakat kell felvonultatni, azokat a kincseket, amelyeket a Duna mente ad – nem tengeri halakat vagy épp tintahalat. Azt főztük, amit apáink is ettek, amit a mi szervezetünk szeret, mert ebből a földből és vízből származik, és a testünk sejtjei is ezekből épülnek fel. A mi konyhánk regionális konyha: ez volt a jelszó. Az ételeket pedig úgy raktuk össze, hogy tálalásnál azért megjelenjen a trikolór, tehát belecsempésztük a magyar színeket.
Imre olyan ételeket főzött, amelyeket mi is elkészíthetünk otthon – nem az öncélú művészkedés volt a cél. A receptek kiválasztásában segítették a vele együtt dolgozó kreatív séfek, Czucz Peti (ő rakta össze például a mákos gubát) és Sidó Tomi. Azért is tudtak végezni 12 perc alatt, mert Imre nem futkározott fel s alá, hanem pontosan tudta, hogy mit főz és miből. A koncepció világos volt az elejétől fogva: az étel regionális legyen és szezonális.
– Ezért is jöttünk ki jól minden izzasztó helyzetből – mondja Imre. – Úristen, 5 perc még hátra van, s ti már végeztetek!, hitetlenkedtek sokszor a zsűri tagjai. Én pedig mindig megmondtam az igazat, hogy milyen az étel íze. A pluszt, a "hozzáadott értéket" pedig Attila képviselte, aki ismertette, hogy milyen borok illenek a kitálalt fogáshoz. Ez rátette az i-re a pontot.
Az egyik legnagyobb felhördülést a versenyzők körében a szárított brindza váltotta ki, amit Imre a kreatív séfjeivel a saját konyhájában kísérletezett ki. Ez, ugye, szlovák nemzeti étel, és ilyenről a szlovák szakácsok még csak nem is hallottak. Így az ő terepükön is hoztak valami újat: talán ezért szerették meg őket annyira a tévénézők.
Attila a helembai Világi Winery sommelierje
Vér, kolbászmorzsa – ezekkel a hagyományos étkekkel dolgoztak, de mindegyikben volt valami újítás is. Pont emiatt voltak érdekesek. A sült saláta végtelenül ízlett mindenkinek, vagy összeházasították a halat a mangalicával – ám a jelenlevő séfek még a Kukkonia pudingporról sem hallottak, ami vízben oldódik, nem tejben.
– Ezek mind, mind a mi saját alapanyagaink, és már vannak melléjük saját boraink Kürtről vagy Muzsláról, vagyis a borvidékeinkről. Pont ezért kell rájuk büszkének lenni! – mondja búcsúzóul Attila.
Imre a dunaszerdahelyi Villa Rosa séfje
Mikor és hol?
Érdemes hát figyelemmel követni a műsort, hiszen izgalmas perceket tartogat a nézők számára. A szemet kápráztató ételeken kívül azt is láthatjuk, hogy bizony a profik is hibázhatnak.
Minden este hat órakor kényelembe helyezhettük magunkat a kanapén, és együtt szurkolhattunk Bindics Imrének és Kovács Attilának, akik minket, a csallóközi és Duna menti magyarokat képviselték! A műsor a youtube csatornán bármikor visszanézhető.
Reméljük, folytatás is következik.
