Hiába trendi a hófehér menyasszonyi ruha, ha a házasélet már rég kiment a divatból. Szlovákiában a megkötött házasságok közel fele felbomlik, tehát abból a kevésből is sok elvész. Talán éppen ezért választják sokan az élettársi viszonyt, hogy elkerüljék a vége nincs osztozkodást.
Ám egy élettársi viszony sokkal nagyobb csapdákat rejt, mint maga a házasság. Nem csak lélektani szempontból. A házasságról és az élettársi viszony előnyeiről és hátrányairól dr. Mazács Ferenc ügyvédet (Várkony) kérdeztük.
(© Tanaka Tatsuya)
– Szlovákiában a jogrend a házasság intézményét tartja elsődlegesnek, az élettársi viszonyt viszont nem támogatja. Igaz ez?
– A polgári törvénykönyv ismeri az élettárs fogalmát, sőt, amikor közeli hozzátartozókról beszél, akkor említést is tesz róluk. Csak itt meg is áll a szabályozás. Vagyonjogi tekintetben nagy hátrányban vannak az élettársak a házastársakkal szemben. Amíg a házastársak közötti viszony aprólékosan szabályozva van, addig az élettársak jogállása szabályozatlan.
– Ez mit jelent?
– A jog úgy tekint rájuk, mint két teljesen idegen személyre. Ez leginkább a vagyonjogi viszonyok szabályozásánál ütközik ki. A házasság esetében házassági vagyonközösség alakul ki: ez az osztatlan közös tulajdon. Ez azt jelenti, hogy a házasság megkötése után szerzett összes vagyon osztatlan közös tulajdonnak számít, függetlenül attól, hogy ki szerezte: a férj vagy a feleség. Ez azért fontos, mert a legtöbb esetben a nő megszüli az első, második gyereket, és otthon marad, neveli őket, vezeti a háztartást, a férfi pedig dolgozik.
A férj gyakran azt hiszi, hogy az, amit ő megkeresett, az kizárólag csak az övé. Ez így nem igaz, ugyanis attól a perctől kezdve, hogy megkapja a fizetését, az a pénz rögtön közössé válik. Úgy, ahogy a feleség megfőzi a levest, úgy a férj is megeheti a felét, a másik felét a nő. Jó esetben közösen adnak a gyerekeknek is.
– A házasság jobban védi a gyerekes nőt, mégis egyre többen választják az élettársi viszonyt. Mit gondol, miért? Miért látják könnyebb útnak a közös élet felé?
– Én közel harminc éve élek boldog házasságban, és egyszerűen nem értem, ha valaki úgy gondolja, hogy megtalálta élete párját, az igazit, akkor miért nem vállalja a felelősséget maga, a párja és a jövendőbeli gyerekei iránt. Manapság a házasság meg a család nem igazán „trendi” fogalmak. A családi pótlék és a gyermekgondozási segély összege nevetségesen alacsony, az állam sem támogatja a hagyományos családmodellt.
– Ha az állam nem foglalkozik az élettársakkal, ellenben a házasság intézményét sem támogatja: akkor az paradoxon, nemdebár?
– Így van! Ez hosszú távon nagy gondokat okoz majd. Sokan attól félnek, hogy így nem lesz, aki a nyugdíjasokra dolgozzon, hiszen sokkal kevesebb gyermek születik, mint azelőtt. Az idősebbek többségben vannak, hiszen akkoriban még nagy családok voltak. Plusz, ha anno valaki nem házasodott meg 25 éves koráig, magasabb adót fizetett, vagy egyszerűen a szájukra vette őket a szűkebb környezetük. Az anyaságot azzal támogatták, hogy az anyák korábban mehettek nyugdíjba, ami mára mind kiveszett a szociális rendszerből. Az állam részéről hiányzik a koncepció, a hagyományos családképről és jó családi erkölcsről szóló minta, modern szóval: a reklámok. Ma egy hamburgernek is több reklámja van, mint a szép családi életnek! Ha Szlovákia gazdasága jobb, mint a környező országoké, akkor miért nem költenek lényegesen többet családprogramokra? Ha a házasságot értékként kezelnék, akkor bizonyára többen döntenének mellette. A család és a házasság fogalma lassan már a köztudatból is kiveszik, a házasság ma sokak szemében elavult intézménynek tűnik.
– Jogi szempontból ez milyen következményekkel jár?
– Ez olyan, mintha az arany helyett hirtelen a kavicsot tartanánk értékesnek. Most úgy tűnik, a kavics az érték. Az is baj, hogy a modern idők szavára semmilyen módon nem figyel a jogalkotó, ezért nincsenek nálunk az élettársi kapcsolatok szabályozva. Az élettársak jogi szempontból sok országban családot alkotnak. Nálunk mintha megállt volna az idő. Ma már nyíltan fellépnek igényeikkel az együtt élő azonos neműek is, akik szintén követelik, hogy kapcsolatuk jogi szabályozást és elismertséget nyerjen. Volna tehát tennivaló ezen a téren is.
– Ami szintén rendkívül fontos, hogy egyre több gyermek születik házasságon kívül, élettársi viszonyban.
– Ha házastársakról beszélünk, akkor a törvény kimondja, hogy a szülők kötelesek gondoskodni a gyermekről, lehetőségeik és legjobb tudásuk szerint, hiszen a jog szempontjából elismert családot alkotnak. Az élettársak nem alkotnak családot, ezért is más az ő gyermekük jogi státusza! Esetükben két idegen ember véletlenszerű, eseti szexuális kapcsolatából született gyermekről beszélhetünk. Az élettársak, persze, kérhetik a bíróságtól, hogy szabályozza a szülői jogaikat és kötelezettségeiket.
Ám az élettársak majd minden tekintetben hátrányban vannak. Például ha a házastársak elválnak, és az egyik házastárs súlyosan beteg, akkor a volt házastárs köteles 5 évig a beteg exfeleségre vagy exférjre tartásdíjat fizetni. Az élettársaknak ilyen kötelezettségük nincs.
– Vegyünk csak egy példát: mi van, ha az élettársak közös lakást vásárolnak!
– Ha a házastársak lakást vesznek, és hitelt vesznek fel rá, mindkét félnek alá kell írni a szerződést. A lakás osztatlan tulajdonba kerül, hiszen úgy veszik őket, mint egy test, egy lélek. A jóból és a rosszból – az adósságból is – egyformán jut mindkettőjüknek. Ha élettársak szeretnének lakást vásárolni, akkor vagy az egyik, vagy a másik kapja a hitelt, és kizárólag a lakásvásárló lesz tulajdonos. A másik csak abban az esetben, ha erről külön megállapodás születik. A gyakorlatban: ha a nő van otthon a picivel, akkor csak a kereső élettárs vehet fel hitelt, mert a nőnek nincs saját bevétele. Ha szakítanak, akkor annak a nyakán marad a hitel, aki felvette, és nem oszlik meg egyenlő arányban kettejük között. Az élettársi együttélés alatt szerzett vagyonból soha nem lesz élettársi közös tulajdon! Nem lesz osztatlan közös vagyon, mint a házastársak esetében, hanem mindig osztott marad.
– Gondolom, ezért is kéne az élettársaknak mindent szerződésbe foglalni. Ön mit javasol azoknak a fiataloknak, akik élettársi viszonyban élnek, és nem akarnak házasodni?
– Jelenleg – éppen a jogi szabályozatlanságok miatt – szerintem erre nincs is igazán jó megoldás. Például a törvény szerint házasság előtt is lehet házassági szerződést kötni, amelyben a házasulandók kizárhatják a közös tulajdonból a külön-külön szerzett vagyont. Jogilag ez így gyönyörű, hiszen a házasság előtti vagyonjogi szerződéssel kristálytisztán el lehet különíteni egymástól a búzát és az ocsút. Eddig ez volt az enyém, az a tiéd, most pedig jön a közös vagyon. Viszont ha az egyik fél még a házasság megkötése előtt erről beszél, jönnek a szentenciák: „Nem szeretsz, nem bízol bennem, még meg sem házasodtunk, de te már a válásra készülsz?” Ami gyújtózsinórja lehet a bizalmatlanságnak, és a kapcsolat már zátonyra is futott. Az élettársi kapcsolatban is lehet vagyonjogi szerződést kötni, rögzíthetik, hogy kinek milyen vagyona volt, és hogy a másikéból nem kérnek. Ez azonban hasonló hatást válthat ki, mint a házasság előtt megkötött vagyonjogi szerződés.
(© Tanaka Tatsuya)
– Ha igazán szeretünk valakit, akkor viszont hajlandók vagyunk megosztani egymással mindent. A házasság erről szól, nem igaz?
– Az élettársak is szeretik egymást, csak utána valamiért nem lépnek, hogy ezt az örök szerelmet biztonságos kerítés mögött tudják majd védeni, ápolni és óvni. Úgy, ahogy manapság a nők nem akarnak hímezni, a férfiak sem akarják lekötni magukat. Egyik fél sincs tisztában azzal, hogy a rosszul értelmezett szabadság nem ad tartást az életüknek. Az élettársi kapcsolatban mindig vannak kiskapuk. A házasságban az összes kapu be van zárva, slussz-passz! Ám ez a cella lehet virágoskert is. Igaz, a cellából nem lehet kislisszolni, mert az már nem igazi házasság. Érezhetjük úgy, hogy az ablakon a rács fogva tart minket, de akár úgy is, hogy védi és óvja a család minden tagját. Nem engedi be a rosszat, tehát biztonságot ad. És olyan jó, hogy ott vár mögötte valaki, aki szeret, akire támaszkodhatok. Viszont egy élettársi kapcsolatban, ha hazamegyek, és otthon egy cetlit találok, hogy a párom elhagyott, akkor azzal mit lehet kezdeni?
– Riportunkban olyan nőket kerestünk, akik nem akarnak házasságot kötni. Végül kiderült, hogy 99%-uk igazából férjhez szeretne menni, és 8-10 év együttélés után sem mondanának nemet a párjuknak.
– Addig kell ütni a vasat, míg meleg. Ez olyan, mintha egy neveletlen kutyát 10 év után akarnánk szófogadásra bírni. Nehéz megkötni a férfit, aki addig szabadon kószálhatott – gondolatban, szóban vagy tettben.
– Ezt vehetjük jó tanácsnak?
– A mai világban több nő is úgy van vele: Hála az istennek, hogy valakinek végre kellek! Elkeltem, ha nem is mint menyasszony, de legalább mint élettárs. Az a baj, hogy mikor a házassággal hozakodik elő a nő, akkor a férfi könnyen azt mondhatja: Köszi, ebből már nem kérek, van helyetted 10 másik, aki ilyennel nem mer előállni. Így aztán, gyakran félelemből, lejjebb adják a nők. Nem állnak a sarkukra. Megelégszenek egy élettársi viszonnyal, mert attól félnek, hogy könnyen egyedül maradhatnak
