Egy egyszerűnek tűnő kérdést teszünk fel Olvasóinknak: Mi jut eszükbe, ha azt hallják, iskola és menstruáció? A nyakunkat tesszük rá, hogy semmi jó. A legtöbb lánynak ez ugrik be: átázott a kisnadrágom, kicsúszott a tampon a táskámból, vécére menet leejtettem a tisztasági betétemet, tornaórán szégyenkezve ültem a kispadon, mert mindenki tudta, hogy nekem most „megjött”.
Mifelénk még mindig tabutéma a menstruáció. Tisztátalan dolognak tartjuk, amelyről nem illik beszélni – főleg nem férfiak és fiúk előtt. A reklámokban kék folyadékkal helyettesítik a vért, mi pedig a legfelső polcon tartjuk a tamponokat és a tisztasági betéteket. És mi a helyzet a szexszel? Beszélünk a gyerekeinknek a fogamzásgátlásról? Egyáltalán mit tudnak róla? Honnan jutnak hozzá a témakörrel kapcsolatos információkhoz?
Gyakori téma az anyukák körében, hogy mit is mondjanak a gyereknek, ha az megtalálja a menstruációs betéteket, vagy mi legyen, ha kétéves kisfiuk – akit a vécére is magukkal kell vinniük – meglátja vérfoltos nadrágjukat, és megkérdezi: „Anya, te meg fogsz halni?” Magyarázzák el neki, mi az a menstruáció? Vagy füllentsék azt, hogy „anyának bibi van a popsiján”? Különben is, ezek a szépítő kifejezések félrevezetőek, akárhogy is nézzük. Tehát általában az a végkövetkeztetés, hogy nincs megfelelő válasz a kényes kérdésekre.
Még mindig tabu
Ez azt jelenti, hogy mifelénk – szakkifejezéssel élve – még mindig tabutéma a menstruáció. Tisztátalan dolognak tartjuk, amelyről nem illik beszélni (főleg nem férfiak és fiúk előtt). A reklámokban kék folyadékkal helyettesítik a vért, mi pedig a legfelső polcon tartjuk a tamponokat és a tisztasági betéteket. A nők többsége olyan menstruációs tartozékokat használ, amelyek „tiszták”. Olyan véleményeket is hallani, hogy fuj, ki kell önteni a vért a menstruációs kehelyből, meg hogy milyen gusztustalan kimosni a menstruációs bugyit a mosógépben…
Miért kellene szégyellnünk azt, hogy menstruációs alsónadrágot hordunk? Hiszen ez a legkényelmesebb megoldás a nehéz napokon. A mosást is meg lehet szokni, van rá jó pár évünk.
Mikor beszéljünk a témáról először a gyerekünkkel?
Az első havivérzés általában a 10. és a 15. életév között jelenik meg, leggyakrabban 12 éves korban. Jól tesszük, ha a kislányunkkal korábban, már akár elsős vagy másodikos korában elbeszélgetünk erről. Emellett a fiúknak is tudniuk kellene, hogy létezik egy olyan valami, hogy menstruáció.
A szülők kulcsszerepet játszanak a felvilágosításban. Elsősorban tőlük függ, hogy a kislány szégyellnivaló dolognak fogja-e érezni a havivérzést, vagy egészen természetes folyamatnak fogja fel. Helyes lenne, ha a szülő mind a kislányoknak, mind a fiúknak elmondaná, hogy mire szolgál az intimbetét és a tampon.
Ha a kislány magától nem említi a témát, helyesen tesszük, ha – ahogy fentebb említettük – nyolc-kilenc éves kor körül magunk hozzuk elő. Ezzel megállapíthatjuk, mit tud már, és milyen információkkal kell kiegészíteni az ismereteit. A 12. év tájékán eljön az ideje, hogy összeállítsunk számára egy sürgősségi csomagot tisztasági betéttel és kisnadrággal, ha szükséges lenne cserélni. Az egészen fiatal kislányok számára nagy segítség a menstruációs bugyi. A betét használatát is el kell magyaráznunk. Mindezzel együtt fel kell világosítanunk a havivérzéssel kapcsolatos tisztálkodási szokásokról is.
A kislányoknak szükséges hangsúlyozni, hogy a havivérzés természetes dolog, és minden nő menstruál. Azt is tudniuk kell, hogyan függ össze a havivérzés a szexszel, és főleg, hogy mi az összefüggés a menstruációs ciklus és a teherbe esés között.
Az iskola és a szex
A mai szülők nagy része gimnazista korában már kereste a fogamzásgátló tablettákat – azzal a jelszóval, hogy „ők már nagylányok, és szabad a szex”. Nem törődtek vele, hogy alig kezdtek menstruálni, és még nem kellene kipróbálniuk a szexet. Nem tudták, milyen fogamzásgátló módszerek léteznek.
Ma már ugyan pár órában van szexuális felvilágosítás az iskolában, a fiatalok mégis csak annyit tudnak, hogy van óvszer, van tabletta és van megszakított közösülés (ami a tapasztalatlan fiatalok körében erősen kockázatos). Ezek után nem meglepő, ha a szülő azt szeretné, hogy a lánya biztos védelmet kapjon, ezért – megelőzés céljából – fogamzásgátló tablettát írat ki neki. A gyerek pedig nem ellenkezik, hiszen egy tizenöt éves lány miért is gondolna arra, hogy az „antibébi-tabletta” az egészségére nézve akár veszélyes is lehet? (Hisz még a saját ciklusát sem ismeri.)
A jövőre nézve sokat segítene, ha nagyobb hangsúlyt fektetnénk a felvilágosításra, hogy a lányok maguk ismerkedjenek meg a lehetőségekkel, és kialakíthassák a saját véleményüket.
A „nem” azt jelenti: nem
A lányok figyelmét fel kell arra is hívni, hogy már az első alkalommal is teherbe eshetnek. Az iskolai felvilágosítás kitér a nemi betegségekre és az ellenük való védekezésre, csak azt nem hangsúlyozza kellőképpen, hogy a „nem” mindenki számára nemet jelentsen.
Az a legfontosabb, hogy a lányunk tudja: saját szexualitása érték, amelyet védenie kell, és jogosan várja el másoktól, hogy tiszteletben tartsák a határait.
