– Hú, ez nagyon menő! – csúszik ki a számon, mihelyt kihúzok a kartondobozból egy pár kézzel megfestett Nike cipőt. Forgatom jobbra, forgatom balra, majd konstatálom: ez az egyik legkülönlegesebb darab, amit valaha láttam. Hiszen nem mást tartok a kezemben, mint a Kamm Art készítette Új Nő-csodacipőt!
Kamm Art, azaz Kovacsics Karmen (26) egy fiatal tehetség Nagyszarváról. Gyönyörű festményeinek és egyedi kérések alapján megfestett cipőinek egyre többen járnak a csodájára, így híre szerkesztőségünkhöz is hamar eljutott. Amint végignéztük alkotásait, rögtön tudtuk: exkluzívabb cipőt aligha találhatnánk a szeptemberben debütáló Új Nő x LoveColors kollekcióhoz. Így hát Karmen ismét szabadjára engedte kreativitását, s alkotott!
Kovacsics Karmen neve a Felvidék Szépe 2016-os szériájából is ismerősen csenghet. Az akkor szépségkirálynővé koronázott gyönyörű lány azóta építészmérnöki diplomát szerzett, szabad idejét pedig a művészeteknek szenteli.
– Az Új Nő-cipő a szerkesztőségben kézről kézre jár. Nem tudunk betelni vele!
– Ennek nagyon örülök! (Mosolyog.) Megtisztelőnek érzem, hogy a cipőt egy olyan fontos alkalomra készíthettem el, mint az Új Nő 70. születésnapja. Ráadásul egy ruhakollekcióhoz!
– Egyáltalán honnan jött az ötlet, hogy cipőkre fess?
– Korábban többször is láttam festett cipőket az interneten, de valahogy soha nem éreztem a motivációt, hogy megpróbálkozzak vele. Aztán két éve az egyik ismerősöm felkeresett, hogy tudnék-e ilyesmit készíteni neki. Arra gondoltam: miért is ne?! Elkezdtem hát kutakodni az interneten: szerettem volna a lehető legtöbbet megtudni erről a technikáról. Utánanéztem, milyen festékek a legalkalmasabbak hozzá, s hogy egyáltalán hogyan kell bőrcipőre festeni. Először kicsit féltem tőle, mert ezek a festékek nagyon gyorsan száradnak. A végeredmény viszont nagyon szép lett.
„Lehet, hogy furcsa, de nekem nincs festett cipőm! Sokszor gondoltam rá, hogy készítenék, de valahogy nem találtam olyan motívumot, amit ráfesthetnék. Persze az is lehet, hogy tudat alatt arra várok, hogy valaki meglepjen eggyel!”
– Ez azt jelenti, hogy nem nagyon szabad hibázni?
– Szabad, nagyjából fél percig, amíg megszárad a festék! (Nevet.) Utána maximum lekaparni lehet, de nyilván nem szeretnék kapargatni egy bőrcipőt. (Az apró hibákat általában fehér festékkel szoktam korrigálni.) Különben festék és festék között óriási a különbség. Valamelyik gumisabb, nyúlósabb állagú, valamelyik pedig kicsit hígabb, vizesebb. Van, amelyikkel könnyebb dolgozni, és van, amelyikkel nehezebb. Azt figyeltem meg, hogy sokszor azoknál a típusoknál tartósabbak a színek, amelyik nehezebb. Ezek speciális festékek, az internetről szoktam beszerezni őket.
– Ha már a tartósságot említed: van félnivalónk attól, hogy esetleg lekopik a festék?
– Minél jobban vigyázunk a cipőnkre, a minta annál tovább szép marad. A megrendelőimnek mindig el szoktam mondani, hogy a festett részt csak nagyon óvatosan, nedves ronggyal szabad törölgetni – mosógépbe pedig semmiképp se dobják be. Nem árt vigyázni az esős időjárással sem. Az eső ugyan nem mossa le a festéket, az viszont előfordult már, hogy egy ismerősöm cipője sáros lett. Másnap próbálta ledörzsölni a rászáradt sarat, és sajnos, a festék is lejött vele. Ilyenkor persze vállalom a korrekciót: pluszköltséget sem szoktam kérni érte, de ez azért a javítás mértékétől is függ.
– Mi a megrendelés menete?
– Az emberek többnyire az Instagramon (@kamm_art) találnak rám. Egyelőre üzleti célokra is a privát oldalamat használom. Írnak ímélben vagy üzenetben, elmondják a konkrét elképzeléseiket, majd egyeztetünk. Arra szoktam kérni őket, hogy a cipőt egyenesen a címemre rendeljék, hiszen ezzel is időt nyerünk. S onnantól, hogy elkezdem megfesteni a cipőt, folyamatosan kapcsolatban vagyok velük. Minden megfestett részlet után fotókat küldök, mert biztosra szeretnék menni, hogy a minta jó helyre kerül. Van, aki rám hagyja az egészet, de van olyan kliens is, akivel órákig konzultálunk.
– Csak fehér színű cipőkre festesz?
– Bármilyen színű cipőre, sőt, most már anyagra is! Ha kikérik a véleményemet, azt szoktam tanácsolni, hogy lehetőleg letisztultabb típust válasszanak. Amikor ugyanis túlzásba viszik az apróságokat a cipőn, nem mutat olyan jól a megfestett minta sem. Az én nagy kedvencem a Nike Air Force, ami egy nagyon szép, jó minőségű cipő, s dolgozni is könnyű vele. Annyi hátránya viszont van, hogy nagyon népszerű darab, ezért nincs mindig készleten.
– Más textilre festeni, mint cipőre?
– Teljesen! A textilfestékkel másképp kell bánni, ennek is megvan a maga technikája. Egyébként éppen az Új Nő tacskótalálkozójára festettem egy tacsis inget. (Mosolyog.) Most is, akárcsak a cipőknél, aprólékosan utánanéztem a folyamatnak. Két megoldás van: vagy az anyagra festünk rögtön – s hagyjuk 48-72 órán át száradni. (Ez attól függ, milyen bázisú festéket használtunk.) Vagy megfestjük a mintát külön, és utólag rávasaljuk. Én végül a rávasalós megoldást választottam.
– Milyen témákat kérnek általában az emberek?
– Leggyakrabban állatokat, szimbólumokat. Ha a cipő ajándékba lesz, sokszor olyan motívumokat festek, ami az ő baráti vagy szerelmi kapcsolatukra jellemző. Bevallom, a portré nem az erősségem, ezért emberi alakokat csak egyszerűsített illusztrációk formájában készítek. (Lásd: Új Nő-cipő.)
– Mennyi ideig készül el egy-egy alkotás?
– Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám: időigényes. Talán nem is gondolná az ember, de az elejétől a végéig ott kell lenni fejben. S persze a körülményeken is sok múlik. Ha gyors a kommunikáció a megrendelővel, akkor viszonylag ügyesen tudok haladni, de volt már, sajnos, olyan is, hogy a festék vagy a cipő nem érkezett meg időben. Ezért is kellemetlen, ha az utolsó pillanatban szólnak, hogy a cipő jövő hétre kell, mert olyankor imádkozunk, hogy a határidőre kész legyen. Illetve volt már olyan is, hogy egy megrendelést vissza kellett utasítanom, mert nem fért bele az időmbe. Nekem a festészet – bármennyire is szeretem – csak hobbi. Építészmérnöknek tanultam, főállásban ebben dolgozom.
„Minden iskola tud adni és elvenni: ez a rajziskolákkal is így van! Sok múlik a szerencsén, vagyis azon, hogy milyen tanárt kapunk. Van, aki a fantáziádra bíz mindent, és rád hagyja, hogyan alkotsz; s vannak vaskalaposabbak. De ez sem feltétlenül rossz, mert nekem is volt olyan tanárom, aki fel tudta nyitni a szemem, hogy miért nem jó az a megközelítés, ahogyan én gondolom.”
– Nem félsz, hogy eljön majd az idő, hogy választanod kell?
– De igen. Ez hatalmas dilemma, mert ha a szakmámat nézem, nem azért tanultam hat évet, hogy csak úgy eldobjam magamtól. Másrészt a festészet a szívem csücske, nem tudom elképzelni, hogy ne csináljam. Vannak lehetőségeim az egyik és a másikba irányban is, de szerintem egyszer eljön majd az a pont, hogy választanom kell. Sőt, valahol én is abban hiszek, hogy csináljon az ember egy dolgot – de azt csinálja rendesen.
– Az, hogy valamiféle művészeti irányban tanulj tovább, szóba sem jött?
– Érdekes, de éppen az egyetem alatt kezdtem el újra festeni, hogy enyhítsem a nyomást. Az alapiskolával párhuzamosan elvégeztem ugyan a művészeti iskolát, gimis koromban viszont egyáltalán nem festettem.
– Pedig ha végignéz az ember a munkáidon, azt hihetné, hogy a képzőművészet mindig is az életed része volt.
– Gyerekként sokat rajzolgattam, de nem voltak túl szépek a rajzaim. Általában az anyukám fejezte be őket – aki szintén nem egy fantasztikus rajzoló, de az enyémeken mindig tudott segíteni. A művészeti iskola sokat adott, rengeteg hasznos alapot tanultam akár a rajzolás, festészet, modellezés terén, de abban az időben sokszor inkább nyűgnek éreztem. Csak akkor kaptam rá igazán az ízére, amikor magamnak kezdtem festeni.
– Sejted, kitől örökölted ezt a vénát?
– A családom szerint senkitől. (Nevet.) Én viszont biztos vagyok benne, hogy volt valaki az elődök között. Sőt, az is lehet, hogy ez a tehetség másban is megvan, csak épp nem hozta felszínre.
– Van konkrét célod, ahová el szeretnél jutni a festészet terén?
– Vannak jellegzetes ecsetvonásaim, de ott még nem tartok, hogy ha az emberek ránéznek egy képemre, rögtön tudják: na, ezt a Karmen festette! Örülnék, ha egyszer sikerülne eljutni erre a szintre.
– Reméljük, addig is sok gyönyörű festmény és kreatív cipő születik majd a kezed alatt…
– A festett cipő olyan cikk, amivel úgy érzem, adhatok valamit az embereknek. Szeretik, mert aranyos és szép, ajándéknak tökéletes, ráadásul személyre szóló! Ez a legjobb benne.
Pedig csak egy egyszerű fehér cipőről van szó. Mégis: egy kis festett apróság annyira egyedivé tudja tenni, hogy máris különlegesebb annál, mint ami mindenki lábán megtalálható.
Karmen és a stílus
– Mi jut eszedbe, ha végignézel az utca divatján?
– Az, hogy a fiatalok mindent felvesznek, amit csak lehet! (Mosolyog.) Nem biztos, hogy a stílusuk megegyezik az én ízlésemmel, de nem baj: az a fontos, hogy ők jól érezzék magukat a ruháikban. Sokan nem szeretik például a most divatos crop topokat, mert kint van belőle a lányok hasa. Pedig szerintem nincs velük gond, ha a megfelelő helyre veszik fel – s mondjuk nem egy elegáns étterembe.
– Mit jelent számodra a stílus?
– A stílus jóval összetettebb dolog annál, hogy milyen ruhákat veszünk fel. Azt gondolom, hogy az embernek vagy van stílusa, vagy nincs. Sőt: minden stílusnak be kell érnie! Ha megtaláljuk a sajátunkat, nem biztos, hogy később is ugyanaz marad, hiszen mi is változunk. Miért ne változhatna az is, hogy miben érezzük magunkat a legjobban? Én például hadilábon állok az erős színekkel, de bízom benne, hogy egyszer ezeket is megtanulom viselni. A szememnek például nagyon tetszik a piros, a fukszia vagy a burgundi, de egyelőre nem érzem jól magam bennük. Annyira nem, hogy hiába vásároltam egy gyönyörű piros zakót, egyszerűen csak áll a szekrényemben, valamiért sose nyúlok érte.
– Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat?
– Nálam a sportos elegancia hódít. Sose szerettem a kirívó ruhákat: csak letisztult darabokat hordok, s általában négy-öt alapszínt kombinálok. Ezek a bézs, a sötétkék, a fekete, a fehér… Anyukám néha rám szól, hogy legyek már egy kicsit változatosabb, én viszont elfogadtam a stílusomat olyannak, amilyen. Számomra egy egyszerű ing farmerrel és fehér tornacipővel tökéletes viselet! Néhány vagányabb kiegészítőre persze sose mondanék nemet, mert mindig kell egy kis csavar, amivel feldobunk egy szettet. Legyen az egy táska, napszemüveg vagy akár egy szép magas sarkú.
– Voltak szárnypróbálgatásaid más stílusok irányában is?
– Kiskoromban telibe talált a „tomboy” stílus, vagyis amikor a lányok fiús ruhákat hordanak. Sokáig csak nadrágokat, pólókat, melegítőket, sildes sapkát hordtam. Szoknyát – anyukám nagy fájdalmára – nyűg volt rám adni! Aztán tíz-tizenkét éves koromban valami megváltozott, s elkezdtem nyitni a csajosabb dolgok felé. A mostani stílusom már évek óta kialakult. Nagy rajongója vagyok például az overallnak, s alig várom az ősznek azt a részét, hogy hordhassam a szövetkabátjaimat!
– S mi a helyzet a trendekkel, trenddarabokkal?
– Aktívan figyelem a trendeket, de igyekszem okosan vásárolni. Nyilván egy fast fashion bolt kínálatát nézegetve engem is elkap, hogy „hú, ezt most nagyon megvenném”, de olyan ruhákra inkább nem költök, amikről tudom, hogy jövőre már nem sok hasznukat venném.
Számomra nagyon fontos, hogy a ruhatáram főleg olyan darabokból álljon, amiket mindenhová fel lehet venni. Ezért inkább az alapdarabokat igyekszem jól kombinálni.
– Van olyan trenddarab, aminek mégsem tudtál ellenállni?
– Ez legutóbb egy szűk kis fekete ruha volt, ami valamiért nagyon megtetszett. Pedig nem vagyok oda a miniszoknyákért – kicsit meztelennek érzem bennük magam –, s ez ráadásul nagyon mini. Azóta sem jöttem rá, hova vehetném fel!
– Elmondhatjuk, hogy a slow fashiont preferálod a fast fashionnel szemben?
– Abszolúte! Vannak olyan időtálló darabok, amelyek egyszerűen soha nem mennek ki a divatból. Nem vagyok márkaközpontú, a nagy logókat kifejezetten kerülöm, ám egy Louis Vuitton sálra egyszer mindenképp szeretnék beruházni. Egyszerűen mindenhez passzolnak, nem hivalkodóak, s közben elképesztően gyönyörűek!
– Arra soha nem gondoltál, hogy a művészetedben még inkább a divat irányába mozdulj el? Egy saját, festett ruhakollekció például remekül passzolna a Kamm Art brandhez!
– Megfordult a fejemben, a végén viszont arra jutottam, hogy az én minimalista stílusom a többségnek unalmas lenne. Szerintem az emberek elvárják a ruhakollekciótól, hogy egy picit extrább részleteket is tartalmazzon: olyanokat, amik, mondjuk, egy kifutón is megállnák a helyüket. Én viszont csak olyan ruhákkal kísérleteznék, amik elronthatatlanok – de cserébe mindenhova fel lehetne venni őket. Persze sose mondd, hogy soha, de egyelőre maradok a cipőknél, azt hiszem.
