Élünk. Életünk van, de sorsunk nem nagyon, mert alakítani nem tudjuk. Limpár Imre pszichológust a sorsunkról kérdezzük. Hogyan alakul majd, ha ennyire nem tőlünk függ semmi, és ennyire nem történik velünk semmi?
Van egy hangulatos kisközség a Duna szomszédságában. Amitől különleges, hogy tettre kész hölgyek lakják, akiket összetart a falujuk iránt érzett szeretet. Interjú a csallóköznádasdi klubosok vezéregyéniségével.
A harmadik belülről éget fel mindent, mint a trójai faló katonái. A hármas fogat egyik tagja mindenképpen a tűz martalékává válik. Gondoljuk végig, hány olyan kapcsolatról tudunk, amelyik a betolakodó harmadik miatt ment tönkre.
A szülés után a nő agyát elöntik a hormonok: a védtelen bébit táplálni, ringatni kell, minden rossztól megvédeni, és a nő az első pár hónapban semmi másra nem tud figyelni. A férfi viszont nem érti, miért került ki a pikszisből, hogyhogy már nem ő a legfontosabb.
Mindenki azt mondja, hogy „nincs időm magamra”. A férfi és a nő is. A média is arra biztat minket, hogy a személyes boldogulásunkat keressük, ezért folyamatosan veszteségérzetünk van. Ez pedig oda vezet, hogy ma már a válások fő oka nem az alkoholizmus, hanem az, hogy a boldogság kék madarát kergetjük.
Dóri olyan, mint egy jól fűtött cserépkályha. Hozzá lehet bújni a hosszú estéken. Ám vannak izgalmas esték is, mikor hív a kinti vadon, s ilyenkor az izgága pasi kislisszol a szobából. Otthagyja Dórit, hogy egy-két görbe kanyar után visszatérjen, s kérjen megint Dóri melegéből… Története szappaoperába illő, ám – sajnos – mégis igaz.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."