Ugye ismerős helyzet: reggeli rohanás, káosz, zsörtölődés. Nincs idő semmire, főleg nem magunkra. Csak úgy felkapunk valamit, és persze, épp akkor pattan le a gomb, fut le a szem, fröccsen ki a kávé. Legyintünk: majd legközelebb. A munkába érve már ott vár a kolléganő: tökéletes frizura, smink, frissen vasalt blúz. Miért van az, hogy némelyeknek olyan könnyen megy? Ők bezzeg eligazodnak a stílusok, trendek között, és mindig olyanok, mintha skatulyából léptek volna elő. Hogyan csinálják?
Kedves Olvasóinknak ezúttal olyan hölgyeket mutatunk be, akik megtalálták a saját stílusukat. S akik számára a divat – kreatív játék.
Akit a vintage éltet – Sághy Ágnes, azaz Dolly
Ágica (Dunaszerdahely, 26, fodrásznő) kaméleon: igazi énjét a vintage ruhákban és kikészítésben találta meg. Igazi pin-up girl. Irigyelhetjük, mert ő aztán soha nem téveszt: mindenből annyit adagol, amennyi a Tökéleteshez kell.
Sághy Ágnes
– Már kislányként vonzalmat éreztem a pörgős szoknyák iránt, a Dolly Rollért és Fenyő Mikiért rajongtam. Aztán tinédzserként jobbára feketében jártam, majd összevissza kísérleteztem. Aztán jött a nagy váltás: pár évvel ezelőtt egy magyarországi rockabilly zenekarnak hála, belebolondultam az 50-es évek ruháiba! Azóta igyekszem nemcsak a megjelenésemet, de az életemet is a jampisághoz igazítani. A külsőm: a hajam, a sminkem és a ruháim, sőt még a tetoválásom is mind-mind jampecos. Pöttyös ruhában járok, cicaszemüveget hordok, és masnit teszek a hajamba. Persze, azért otthon nem így takarítok, de ha kimozdulok a lakásból, igyekszem „stílusosan” megjelenni.
Óriási hatást gyakorol rám a pin-up kultúra, vagyis az 50-es évek címlaplányainak – Marilyn Monroe vagy Bettie Page – kultusza.
– Sajnos, nálunk még csak kevesen fedezték fel maguknak a rockabillyt, de a környező országokban már nem számít furcsaságnak, ha valaki eme életérzés köré szervezi a napjait. Persze, kissé nehézkes a ruhatárat összeállítani, de a turkálókban igazi kincsekre lehet bukkanni. Sajnos, jómagam varrni nem tudok, azonban van egy találékony és aranykezű varrónőm. Az idei szezonra még a fürdőruháimat is ő készítette el. S hogy mit szól mindehhez a környezetem? Semmit, elfogadtak olyannak, amilyen vagyok.
– Fodrászként dolgozom Lúcson, egy kis falusi szalonban, és főként idősebbek járnak hozzám. Úgy veszem észre, hogy szórakoztatónak találják a külsőmet, hiszen a fiatalkorukra emlékezteti őket. Egyébként a legmerészebb álmom is a munkámmal függ össze: szeretnék egy szépségszalont berendezni retro stílusban, ahol minden – a frizura, a smink és ruhák is – az 50-es éveket másolná. Úgy legyen!
Aki a kertben is stílusos!
H. Zsebik Sarolta a régi Nő újságírója, munkatársa, szerkesztője volt huszonöt évig. (Ma Dénesden él, és 66 éves, de tíz évet letagadhatna!) Kevés hatvanas nő van, aki ilyen biztos kézzel tudja megválogatni, mi áll jól neki. Jelszava: Vedd körül magad fiatalokkal, és foglald el magad! Ne a betegségeidről beszélgess, hanem például a csinos pasikról! Sári most végezte el a jógát, és már beiratkozott pszichológiára (a harmadik kor egyetemére).
Zsebik Sarolta
– Racionális embernek tartom magam, ezért az öltözködésem is ebből indul ki: szeretem a praktikusat és alkalomra az elegánsat. Újságíróként tudatosítottam, hogy a fellépésemmel nemcsak magamat, hanem az egész szerkesztőséget képviselem. Mind a mai napig ügyelek arra, hogy miben lépek ki az utcára. Igyekszem mindig alkalomhoz illően, ápoltan megjelenni. Még a kertben sem kinyúlt melegítőben kapálok. (Igen, egy kertészkedő tanfolyamot is elvégeztem!)
Számomra mindig fontosak voltak a külsőségek, mivel nagy szerepet tulajdonítok az első benyomásnak. Szerintem ugyanis a külsőnk rengeteg információt árul el a belső világunkról és tulajdonságainkról.
– Egy Rozsnyó melletti kis faluból, Körtvélyesről származom, s mikor városra kerültem, bizony, csak kapkodtam a fejem... Szerintem a lényeg, hogy ne csak hozzánk, de egymáshoz is illő színeket válasszunk. És ügyeljünk a részletekre! Egy rossz cipővel a legjobb ruhát is el lehet rontani. Lánykoromban édesanyám varrt nekem, később másokkal varrattattam, de valahogy nem éreztem jól magam ezekben a ruhákban. Inkább vásárolok. Nagyon szeretek utazni, és a ruhatáramat általában egy-egy külföldi út során frissítem fel. Ma már a lányom is hozzám fordul tanácsért, és a tizennégy éves unokámat is én tanítgatom a divat fortélyaira. Azt szoktam neki mondogatni: mindig jobb, ha más kárán tanulsz, mint a magadén. Ez a krédóm.
Aki elméletben is lépést tart a divattal
Mészáros Magdolna (Pozsony, 24) szociológus, és a divat nem csupán fiatal lányként, de szociológusként is érdekli. Véleményét bátran ki is fejtette riportunkban.
Mészáros Magdolna
– Szeretem az üzleteket járni, inspirációt gyűjteni. A barátaimat sokszor elkísérem shoppingoló túráikra. Páran viccesen divatkommandónak becéznek. Ennek hátránya: ha rám néznek, sokan nem hiszik el, hogy a fejemben is van valami. Pedig hat nyelven beszélek, és a Comenius Egyetemet vörös diplomával fejeztem be. Igyekszem a pályámat úgy alakítani, hogy valamiképp kapcsolatban legyen a divattal. Nálunk a divatszociológia még ismeretlen fogalom, de külföldön óriási irodalma van. És én ezzel (is) szeretnék foglalkozni!
A divat iránti szeretetemet valószínűleg anyukámtól örököltem (aki szintén szociológus). Neki sikerült egy nagyon egyedi stílust kialakítani. Ő az egyetlen ember, akitől még a kritikát is elfogadom.
– Tinikoromban nekem nem volt rocker vagy anarchista korszakom – a tíz évvel ezelőtt beszerzett holmijaim még ma is hordható darabok. A stílusom az évek során annyit változott, hogy igyekszem jó minőségű darabokat vásárolni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy csak márkás ruhát veszek. Néha a turkálókban is ráakadok érdekes cuccokra. Amúgy is szeretem keverni a vintage-t a luxussal. A kiegészítők a gyengéim: egy-egy eredeti táskára hajlandó vagyok hosszabb ideig spórolni. Szerencsére ma már nálunk is jelen vannak a világmárkák, így nem kell külföldre menni egy-egy jobb darabért. Figyelemmel kísérem a külföldi divatlapokat, streetstyle oldalakat és a blogokat, gyakran klasszikus filmekből vagy az olvasmányaimból merítek ötleteket. Minden szezon előtt leülök, átgondolom, majd leírom, hogy mi tetszik, mit szeretnék – és mire van szükségem. Nem szeretek elhamarkodottan dönteni. Ez az én stílusom!
Aki tervezi a divatot
Kósa Annamária (Somorja, 30) divattervező. Annamária a színházzal kezdte – és a jelmeztervezéstől jutott el a divatig. Idén fejezte be tanulmányait, és saját márkanéven (KOKA) műhelyt alapított Somorján, s most kezdi bontogatni a szárnyait.
Kósa Annamária
– Sokáig tartott, míg rájöttem, hogy a divat az, amivel igazából foglalkozni szeretnék. Pozsonyban a színművészeti egyetemen díszlet- és jelmeztervezés, a képzőművészetin pedig divattervezés szakon végeztem. Tulajdonképpen rám is igaz a mondás: a suszternek a cipője, nekem meg a megjelenésem a gyenge pontom. Mivel magamra kevés időm jut, a ruhatáram mostanság leegyszerűsödött, és a fekete, valamint a szürke színek jellemzik.
Szeretem a lezser, de mégis trendi darabokat, amelyeket (ha nem sikerül a boltokban ízlésemnek megfelelőt találni) magam készítek el. Nagy hatással van rám a népművészet, a különféle népi motívumok és hímzések. Igyekszem folyamatosan lépést tartani az aktuális trendekkel, ugyanakkor mindig valami egyedit szeretek felvenni.
– Akik ugyanis tudják, hogy mivel foglalkozom, kíváncsiak arra, hogy mit öltök magamra. Nem vagyok azonban önmagam reklámja: a mindennapokban nem az általam tervezett ruhákban járkálok. Alkalmi ruháimat viszont mindig magamnak készítem. Hogy őszinte legyek, a kritikát nem szeretem, csak akkor, ha szakmabeliektől vagy a tanáraimtól kapom azokat. Az a kedvencem, mikor egy-egy összejövetelre valami modern darabot kapok magamra, a társaságom pedig – enyhén szólva – csodálkozik. Én ugyanis azt tartom, hogy egy falusi bálra felesleges míderes nagyestélyiben bevonulni. A hétköznapokban, mikor csak beszaladok valamiért a városba, nem adok sokat a külsőségekre. Smink nélkül, kócosan, pólóban és farmerben érzem magam a legjobban. Igazság szerint jobban szeretek másokat öltöztetni, mint magamat!
