Nélküle kevesebb lenne a szépség a női világban. Minden nőnek örömet szerez, ha van egy darabja Diortól.
Christian Dior 1905-ben született egy normandiai nagyiparos családban. Édesapja műtrágyával és mosószerekkel kereskedett, és fia jövőjéről pontos elképzelése volt: Christian politikus lesz, legalábbis nagykövet.
Christian Dior Dorothy Emms modellel 1952-ben
Miért ne?!
A gondok öt évvel később kezdődtek, amikor kiderült, hogy a kis Christian remekül rajzol. Minden kis darab papírra női ruhákat, cipőket és kézitáskákat kerekített. A papát és a mamát lefoglalta az üzlet és a kert, nem maradt idejük, hogy figyeljenek a gyerekre. Azt sem vették észre, hogy Christian egy-egy ruhatervét tíz fillérért árulja az utcán. Sorsa ki volt jelölve. Politikus lesz – a szülői elhatározás ellen nem volt apelláta.
Egy vidéki Párizsban
Christian, hogy örömet szerezzen apjának és anyjának, beiratkozik az École des Sciences politiques politikai főiskolára, és diplomáciai pályára készül. Párizsba utazik. Ott – ahelyett, hogy az előadásokat látogatná – beleveti magát a művészek világába. Sokféle emberrel megismerkedik, a mozgalmas párizsi élet jobban inspirálja, mint bármi más a világon. Apja messziről figyeli fia párizsi életét. Könnyes szemmel eltemeti ábrándjait, és elhatározza, ha már így alakult, támogatni fogja Christian törekvéseit, és pénzeli egy saját képgaléria megalapítását. Ez döntő momentum volt Christian Dior számára, mert lehetővé tette, hogy felhívja magára Párizs figyelmét.
1930-ban rajzolói állást kap Robert Piguet-nél, néhány évvel később pedig a divatház főtervezőjévé válik. Negyvenéves korában az egyik textilmágnás saját szalont rendez be részére. Más se kellett Christian Diornak.
Kezdetét veszi a divatshow
A párizsi nők addig térdet takaró szoknyákban, szögletes zakóban jártak, és kerek kivágásokat hordtak. Dior ruhái, a modellek szemébe hulló kalapok, a karcsú ruhaderekak, a hatalmas, széles kivágások, a selyemvirágok és magas sarkú körömcipők sokkolták a közönséget. Dior arra tanította a nőket, hogy ne takarékoskodjanak a ruhaanyaggal, és mindig a minőséget nézzék. Ennek bizonyításában maga járt elöl: volt olyan estélyi ruhája, amely 80 m anyagból készült, a 40 m-es szoknyák mindennaposak voltak.
Dior a divatbemutatókat is fenekestül felforgatta: a rutinműsor helyett fényeffektusokat, zenét és szórakoztató show-t mutatott be. A finom, visszahúzódó és szerény rajzolóból elismert divattervező és üzletember lett. Az ötvenes évek elején megjelenik első parfümje, a Miss Dior is, amellyel a divatbemutató összes ruháját befújták, hogy az illat megmaradjon a vásárlók orrában.
Egy halszálka ölte meg
Christian Dior korán meghalt, 1957-ben, amikor mindössze ötvenkét éves volt. Montecatiniben egy halszálka megakadt a torkán, és az ezt követő szívrohamban meghalt. (Egyik barátja önéletírásában viszont azt olvashatjuk, hogy a szívroham akkor következett be, amikor szenvedélyes szexuális játékba bonyolódott két férfival.)
Dior mindig keményen dolgozott. Csak négy órát aludt naponta, és mindenét arra áldozta, hogy megalkossa az ideális párizsi nő imázsát.
Halála után azonban divatháza tovább virágzott. Mindig a legjobb, legtehetségesebb munkatársakkal dolgozott. A divatházat ma John Galliano vezeti, aki megőrizte a Dior-modellek hagyományos luxusát és exkluzív kivitelezését.
„És mit tud ajánlani azoknak a nőknek, akiknek nincs pénzük a ruhákra?” – kérdezték gyakran Diortól az újságírók. A divattervező azonnal kész volt a válasszal – és piacra dobta parfümjét, a Miss Diort, amelyet minden nő meg tudott venni magának. Dior a nővéréről nevezte el az illatot, amely igen hamar közkedveltté vált, és az is maradt a mai napig.
Később kreált még néhány illatot, de egyik sem érte el a Miss Dior sikerét. A nők rajonganak a Poison (Méreg) nevű illatért is, amely 1985-ben hódította meg a világot. A párizsi Lafayette áruházban hosszú sorok kígyóztak érte.
A Miss Dior parfüm mai napig számos formában létezik (© Dior)
A fűző forradalma
Képzeljük csak el: most ért véget a háború, jegyre van az étel és a ruhanemű, a nők átvarrják a kopott katonaruhát, amelyben férjük a harctéren harcolt... Ebben az időben tartja divatbemutatóját Christian Dior. És mindent a feje tetejére állít. A kifutón a kecses manökenek ráncos szoknyákban lejtenek, de derekuk karcsú, mint a nádszál! Felsőtestük fűzőbe van szorítva – annyira szexis, annyira új a szigorú katonaposztók után...
Nem csoda, ha a nézősereg kedvetlenül elszállingózik, a mérgesebbek még fütyülnek is! „Ki ez a Dior? Miket vonultat itt fel? Így kellene öltözködni a feleségeinknek? Micsoda luxus!” Az egyetlen, aki képes volt hideg fejjel felmérni a látottakat, egy amerikai újságíró volt, aki kijelentette: „Tehát ez a ‚new look’!” Azaz az ‚új megjelenés’, az ‚új szemlélet’... A New Look kifejezés bevonult a divattörténelembe, Dior előtt pedig kitárult a divatvilág kapuja...
Dior sketch 1952-ből (© Dior)
Miről lehet felismerni Diort?
Christian Dior imádja a szimbólumokat. Minden kollekciójában szerepelnie kell egy piros modellnek. A vérvörösön kívül kedvenc színei közé tartozik a gyöngyházszürke, a rózsaszín és az éjkék. A virágszimbólum (leginkább a gyöngyvirág) mellett állatmotívumok is találhatók nála, például a táskákon a tigris- vagy leopárdbőr. Christian Dior maga mindig öltönyben járt, s a férfiöltözék elemei a női ruhamodelljeire is jellemzők. Hisz a kör alak mágikus erejében – a kör sok Dior ékszeren felfedezhető, akárcsak a székeken, amelyek támasztéka mindig kör alakú. A Poison parfüm üvegcséje is gömbölyű. És nem utolsósorban egy termékéről sem hiányozhat a CD monogram.
Christian Dior életének kevéssé ismert részeit hiteles „forrás” meséli el: Catherine Guelton, a Christian Dior cég kelet-európai kirendeltségének menedzsere.
– A húszas évek végén meghalt az édesanyja, s maga Dior is súlyosan megbetegedett. Emiatt egy teljes évet a napfényes Spanyolországban kellett töltenie. És itt segítségére siettek a csillagok. Mivel kezdettől fogva meglehetősen babonás volt, elment tanácsot kérni egy jósnőhöz. Ez a jósnő, ahogy az már szokás, elmondta neki a sorsát, ahogy az a csillagokban meg van írva.
Azt mondta: nagyon híres és nagyon gazdag ember válik belőle. „És mind a kettőhöz nők segítik hozzá” – hangsúlyozta. Telibe talált! Attól a naptól kezdve Christian Dior pályája meredeken ívelt fölfelé. Szabásmintákat kezdett rajzolni neves divatházak számára. Némely rajzát még a Figaro is megvásárolta.
– Lehet, hogy szabásmintát másolgatott volna élete végéig, ha nem nyújt neki segítő kezet a divattervező Robert Piquet, aki alkalmanként ellátta munkával. Dior neve egyre ismertebbé vált. Majd megszólította őt a háború előtti divatvilág csillaga, Lucien Lelong. S Dior nem lett volna Dior, ha valamivel nem hívta volna fel magára a figyelmet: bő, gazdagon ráncolt és többréteges szoknyát tervezett, ami a háború utáni szűkös időkben igazán fényűzésnek számított. S megint közbeavatkozott Dior szerencsecsillaga. Ifjonti vakmerőségére (tapintatlanságára?) felfigyelt egy gazdag gyáros, Marcel Boussac, akinek jó orra volt. 1946-ban a fiatal tervező számára házat vásárolt a hír-neves párizsi Avenue Montaigne-on, és Christian Dior a pénzember támogatásával útnak indította a neve kezdőbetűiből alkotott új márkát, a CD-t.
– Milyen volt valójában Christian Dior?
– Nagyszerű, zseniális ember volt. Ugyanakkor rém szőrszálhasogató. Minden kollekció készülését személyesen felügyelte, ellenőrzött minden kicsiséget. Ha valamit nem talált rendben, azonnal át kellett alakítani.
– Jól kijött az emberekkel?
– Dior olyan ember volt, akit mindenki szeretett, főként a beosztottai. Nyugodt, érzékeny ember volt. Talán kevesen tudják róla, hogy szívesen kertészkedett. Gyöngyvirágot, rózsát termesztett...
Az 1947-es ,,New Look" kollekció ikonikus darabjává vált ,,Bar'' Jacket (© Dior)
– Valóban olyan babonás volt, ahogyan beszélik?
– Végtelenül babonás volt. Például mindig hordott a zsebében valamit, ami vasból volt. A négylevelű lóherében is hitt. Szerette a virágot, főleg a gyöngyvirágot. Hitt benne, hogy a virág szerencsét hoz, ezért a virágok valamilyen formában mindig megjelentek a kollekcióiban. Gyakran vettetett kártyát magának, és jósnőhöz is járt...
– Állítólag a butik helyét is sokáig kereste...
– Így is mondható. Amikor ugyanis fiatalkorában Párizsban lakott, gyakran végigment az Avenue Montaigne-on, és nagyon megtetszett neki a 30-as számú ház. Állandóan ott sétált körülötte, s a ház egyre jobban vonzotta. Azt hiszem, már akkor sejtette, hogy egyszer itt üzlete lesz.
– Az édesapja miért nem támogatta a cég elindítását? Hiszen jómódú ember volt...
– Igen, az édesapjának nagyon sok pénze volt. Sajnos, a vagyona nagy részét elveszítette az 1929-es tőzsdeösszeomláskor. Ami maradt, nem sok volt. Ráadásul az volt az álma, hogy a fiából politikus lesz...
