Kik azok a ferencesek?

Érsekújvár főterén két régi templom áll. Az egyik azonnal szembetűnik a látogatónak, a másik a tér másik végében van, takarásban és tekintélyes nagyságú rendház tartozik hozzá. Naponta sorakoznak előtte hajléktalanok, akik kenyeret és emberi szót kapnak itt. Bárki eljöhet, meghallgattatásra talál, mert ajtaja naponta nyitva áll mindenki előtt.

A kapu fölött latin nyelvű felirat: Pax intrantibus (Békesség a betérőnek), amely a ferencesek köszöntésére is emlékeztet: Pax et bonum (Áldás és békesség). A ferences barátok szlovák anyanyelvűek, de hogy a magyar hívek se maradjanak lelki gondozás nélkül – már több mint egy évtizede minden péntektől vasárnapig itt él a magyarországi Kovalcsik Cirill atya.

– Mióta vannak ferencesek Érsekújvárban?

– A ferencesek 1626 óta vannak jelen Érsekújvárott – kezdi az atya. –. A két katolikus templom közül a mienk a kisebb. A kolostor épülete nagyobb, mint a templomé. Régen a ferencesek nemcsak Érsekújvárban voltak jelen, hanem a környező falvakban is. Feladatuk meghallgatni az embereket, a Jóistent adni a számukra. A barátok elnevezést a nép adta nekünk, mert a ferencesek a török hódoltság idején is itt maradhattak. Az ember nem hagyja el a barátját. 1663-ban a török elfoglalta a várost. A kolostorból kiküldték a ferenceseket – de nem bántották. Ebből az időből megmaradt egy adománylevél arról, hogy a barátok szabadon koldulhattak a környéken. Ha arra volt szükség, iskolát alapítottak: ez az érsekújvári gimnázium.

– Nagyon sok idő eltelt azóta – de a ferencesek mindig képesek voltak megújulni. A mi vezérelvünk: Ha a hajléktalan éhes, amíg üres a gyomra, addig nem érdekli semmi más. Sok napnak kell eltelnie, amíg lehet az Istenről beszélni egy hajléktalannak. Ha soha nem kérdez meg a Jóistenről, éhesen akkor sem megy el tőlünk. Túl nagy a kolostor épülete, mert csak heten lakunk benne. A felét odaadtuk a mentálisan sérült gyerekeknek.Napközis foglalkoztató, védett műhely működik itt most már jó pár éve. Nagy öröm látni őket, amikor a kolostor udvarán a kis medencében elnézik a halakat, Jóisten világának szépsége hat rájuk a virágok között. Örömmel jönnek és örömmel mennek haza a családjukba.

Úgy gondolom, mi ferencesek jelen vagyunk az emberek között. Együtt élünk velük. Nagyon szép templomunk van, de hívő közösség nélkül csak egy múzeum. Mindent elkövetünk, hogy Érsekújvár legrégibb épülete ne múzeum legyen!.

– Milyen feladatokat lát el az újvári ferencesek közt?

– 1990 óta a szentendrei Ferences Gimnázium tanára vagyok. A budai kolostorban lakom. Péntektől vasárnapig pedig Érsekújvárban vagyok. A ferences rend az egész világra kiterjedő közösség. Amikor megkérdezik, hogy hány testvérem van, akkor azt mondom: pontosan nem tudom, de úgy nagyjából 22 ezer... A rendszerváltás után a magyar és szlovák testvérek elkezdték keresni egymást. Szent Ferenc áldásával, békességével mi ferencesek hidat építünk a két nemzet közt. 1991-től mi, magyarországi ferencesek jártunk Pozsonyban, Füleken, Eperjesen – ők pedig szívesen jöttek hozzánk. Nagyon jó testvéri kapcsolat alakult ki köztünk. Amikor 2001-ben az Érsekújvárban szolgáló Konrád atyátFülekre helyezték (kényszerlépés volt, mert ott a ferences az egyetlen katolikus templom) – az újvári templom magyar pap nélkül maradt. Akkor a plébániának öt falut kellett ellátnia. Tizenkét éve kértek meg testvéri segítségre. azóta szolgálom a magyar híveket. Imádkozom azért, hogy a magyarok közül is legyen ferences barát, hogy majd átadhassam neki a feladatot.

– Ne haragudjon, de megkérdezem, kicsit különös, hogy egy magyar ferences atya neve éppen Cirill.

– Családom apai ágon Békés megyéből származik. Vannak tót őseim (nem szlovák – mert ott mindenki így mondja, és ez sosem volt bántó). Nálunk a családban mindenki magyarul beszélt, senki sem volt szlovák identitású, de a nevünk (Kovalcsik) őrizte a gyökereket. Cirill a szerzetesi nevem, a keresztnevem Zoltán. Történelem-orosz szakos tanár vagyok, az orosz nyelv révén bennem volt Cirill és Metód tisztelete. Ők Krisztust hirdették, azon a nyelven, ahová mentek. Ez a legtisztább tanítás: hogy az egyszerű nép értse a szavakat! Éppen ezért az újvári ferenceseknél a magyar időkben is volt szláv hitszónok és gyóntató. Sajnálom, hogy politikai célokra használják Cirill és Metód nevét.

– Nagyböjtben járunk, mi a böjti időszak lényege?

– Ez az időszak igazából nem a böjtölésről szól, hanem hogy követni akarjuk Krisztust. Hamvazószerdán hamuval jelöli meg a homlokunkat a pap, s közben két szentírási igét mond, amivel meg a szívünket jelöli meg. Az egyik az úgy szól, hogy: „Térj meg, és higgy az evangélium üzenetében!“. Vagyis elfordulni attól, ami lefelé húz és odafordulni ahhoz, ami fölemel: Istenhez. A másik komorabb: „Ember, emlékezz, hogy porból lettél és visszatérsz a porba!“. Ez pedig arról szól, hogy mi az érték az ember életében. Nyilván nem az, ami múlandó, hanem ami maradandó. A szeretet! A nagyböjti időszakban újra tanulunk szeretni. Ennek vannak gyakorlatai: az imádság, az önmegtagadás és az alamizsna.

– Az imádsággal Isten felé fordulok. Önmegtagadás, amikor azt mondom, hogy az étel, a szabadidő vagy a szórakozás nem több mint én: kontroll alatt tudom tartani őket. Nem más irányít engem. Alamizsna, jócselekedet, amikor saját magamból adok, tehát nem a feleslegemből. Mind a három roppantul nehéz. A böjti időszakról azt mondják egyszerűen, hogy ekkor nem lehet húst enni. A hús régen ünnepi étel volt. Húsvétkor, amikor vége van a készületnek, ünnepelnek a húsevéssel is. A böjt lényege nem ebben a külsőségben van. Ma péntekenként, illetve hamvazószerdán nem eszünk húst. Az egész nagy katolikus közösség egyszerre figyel ugyanarra. Ugyanazért a célért egy nagy közösség egyformán cselekszik. Aki beteg és húst kell ennie – ezeken a napokon a lelkében hoz áldozatot. 

– Hogyan kellene a húsvétot méltóképpen megünnepelnünk?

– Jézus Krisztus feltámadt – és feltámadásával az örök életet ajándékozta nekünk. Nagyon nehéz beszélni erről. Karácsonykor egy kicsit könnyebb a dolgunk, mert az ajándékozó szeretetet mindenki megérti. Húsvétkor halálról, bűnről, szenvedésről, szabadulásról, feltámadásról tudunk csak szólni. Ezek nehéz kérdések. Ezek elől inkább menekül az ember.

Éppen ezért, amikor a húsvétról szólnak – templomon kívül –, akkor mindig jobban előtérbe kerülnek a népszokások. Nyilván, mert ezek megmagyarázhatóak a tavaszi megújulással, a megtisztulással. Ez igaz is, de a valódi megtisztulás mélyen az ember lelkében történik.

– Mi a húsvét üzenete a mai ember számára, különösen most, hogy a katolikus egyház pápaválasztás előtt áll?

– Önmagában megrendítő az, amikor egy ember azt mondja, hogy az ereje megfogyatkozott és a szolgálatát eddig tudta ellátni. A Szentatya lemondásában a nagyszerűséget látom, és nem a gyengeséget. A gyenge ember képtelen a lemondásra. A húsvét üzenete változatlan: Nem a halálé az utolsó szó. Mert Szent Ferenc úgy éli meg földi életének utolsó perceit, hogy amikor a halállal találkozik, azt mondja: „Áldott legyen a halál, kapukat táró nővérünk!“ Tehát átlép ebből a földi életből a túlsó partra, de a hitünkben megkezdett életnek sosincs vége. Tehát nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Az élet pedig maga az Isten.

Assisi Szent Ferenc életét – nagy körvonalakban – sokan ismerik. Ha máshonnan nem, a Napfivér, Holdnővér című filmből. Mint ferences rendi szerzetes, mit mondana el róla? – kérdezzük Kovalcsik atyát. 

– Közép-Itáliában, Assisiben 1182-ben megszületett egy ember. A keresztségben a János nevet kapta. Tehát semmiképpen sem szentnek – és semmiképpen sem Ferencnek született. Az édesapja egy gazdag olasz posztókereskedő, az édesanyja pedig egy provence-i asszony. Így azután az édesapjától olaszul tanul a kisfiú, az édesanyjától franciául. A trubadúr énekek annyira magával ragadják, hogy sokat énekel franciául. A helybeliek így nevezik el franciácskának, vagyis Francescónak. Ez a gyerek szépen felnövekszik, kitanulja apjától a kereskedőséget. Barátaival éli a gazdag fiúk szokásos életét: buli, játék, nem vetik meg a jó bort, finom ételeket és a hölgytársaságot. (Ma biztosan BMW-vel és Audival járnának, és a plázák környékén találnánk őket.) Azért, hogy megmutassa, igazán férfi, elmegy katonának az Assisi és Perugia közti háborúba. Fogságba esik, és ekkor rádöbben, hogy mi az élet az értelme.

– Ekkor szól hozzá az Isten: Ki a nagyobb, az úr vagy a szolga? Ferenc elmondja a válaszát, hogy nyilvánvalóan az Úr. Akkor miért szolgálod te a szolgát, és miért hagyod el az Urat érte? Találkozik egy leprással. (Azt tudni kell, hogy a középkorban a leprások élőhalottnak számítottak. Elvégezték rajtuk a halotti szertartást, rászórták a temetői földet és kivetették őket a közösségből. Soha többé nem beszélhettek senkivel. Ruhájukon csengőt hordtak, hogy időben kikerülhessék őket az emberek.) Ferenc először undort érez, az után rádöbben arra, hogy ez a beteg is ember. Átöleli, és ekkor látja, hogy maga Krisztus van ott. A harmadik esetben Krisztus szól hozzá, „menj, és építsd fel egyházamat!“ Ekkor Ferenc otthagyja az addigi életét, a gazdagságát.

– Leveszi a ruháját – és mindent visszaad az apjának és az anyjának. Barna ruhája, az ottani földművesek egyszerű öltözéke, amit a szegénység jeleként egy kötéllel fog össze. Azért nem övvel, mert az övbe fegyvert is lehet tenni. A kötél mögé nem illik a kard. Templomokat épít újjá. Egész nap imádkozik és dolgozik. Ha jut neki ennivaló, akkor jut, ha nem, akkor koldul. Francesco tehát, aki az aranyifjúság vezére volt, koldusszegényen, kövenként, téglánként építi a templomokat. Assisi környékén a hívi gyanússá válnak, mert ebben az időben sok az eretnek mozgalom. Szent Ferenc templomát is bezárják, és azt mondják, hogy többé nem élhetnek így. De Ferenc elmegy a pápához, aki áldását adja rá. Néhány év alatt több ezer követője lesz…. Azt mondjuk: a ferences rend vezetője a Szentlélek. De miután valakit meg kell nevezni a regulában, így lesz a rend élén egy általános rendfőnök – akit viszont szolgának (minister) nevez. A rend hivatalos neve Kisebb Testvérek Rendje.

– A ferencesek mellett létezik egy női rend, a klarisszáké.

– Szent Ferenc lelki társat, testvért is kapott (ezt szokták tévesen szerelemnek ábrázolni), Klára személyében. Virágvasárnap találkoztak, és Szent Ferenc megérezte Klára valódi ragaszkodását az Úrhoz és elfogadta, hogy a közösségébe tartozzon. Abban a korban, a 13. században az a nő, aki családjától távol kóborol, csak egy bizonyos foglalkozású lehetett. Ezért Assisi Szent Klára olyan közösséget alapít, ahol a nővérek csak az imádságnak és a munkának élnek. A kolostort nem hagyják el. Munkájukkal nagy dolgokat tesznek, legyen az kódexmásolás, miseruhák hímzése. Kerti és házimunkákat is végeznek.