Az ember vizuális típus, hamarabb megért valamit, ha képen látja. A mai TikTok-világ is csak erre példa; nem okosságokat akarunk, hanem képes sztorikat. A képeket szeretjük nézegetni. A freskók is képekben meséltek: ezekből hipp-hopp, azonnal megértette a szegény ember Jézus életét és a Biblia tanait. (*A címhez: Az amerikai képregényeket nevezték comicsnak; ezek mindig történeteket meséltek el, akárcsak a freskók.)
A templom magas, tornya az égbe tör, ahol Isten lakik. Ez a szegény embert lenyűgözte, ámde sztorik, történetek nélkül csak malmozott volna az ujjaival – a falfestmények viszont lázba hozták. Hol fekszik Jézuska, milyen toprongyosak a pásztorok, akik imádni jöttek őt, óh, micsoda fényesség támadt, mikor megszületett... S máris minden világos volt. (© Fotó: Cséfalvay Á. András)
A zselízi Szent Jakab-templom végítéletet ábrázoló híres freskója 1353-ból. Angyal és ördög harcolnak Becsei Vesszős György lelkéért. Az angyal felemel, az ördög lehúz a pokolba... S hogy valami fogalmunk legyen a freskók méretéről, a zselízi templom végítéletes faliképe 165 x 190 centiméteres.
A középkor képregényei a freskók voltak. A szegény nép nem tudott írni, olvasni, de valahogy el kellett az emberhez juttatni azokat a történeteket, melyek összekötötték őt az éggel. Ezek elmagyarázták, kinek hol a helye ebben a földi panoptikumban – s fent az égben, na meg mit kell neki ahhoz tenni, hogy ő is oda jusson. Ezen elmélkedett főhősünk, Becsei Vesszős György is, akit mániákusan foglalkoztatott a kérdés: hová küldik a végén, a mennyországba vagy a bűnös pokolba?
Nedves vakolatra
A freskó nehéz festési technika. Jelentése: nedves vakolatra. Friss, még nedves falra vitték fel a meszes vízzel összekevert ásványi pigmenteket, hogy beivódjanak az alapba, s a vakolattal együtt száradjanak ki. Gyorsan kellett dolgozni, mert a vakolat hamar száradt, s akkor javítani már nemigen lehetett. A technika már az ókorban ismert volt, de a középkorban új értelmet nyert. A képeinken szereplő freskók 1353 és 1388 között készültek, és a zselízi katolikus templomot díszítik.
Csonka Ákos helytörténész vezetett körbe bennünket a zselízi Szent Jakab-plébániatemplomban: ő volt a híres-neves Becsei-kép restaurálásnak egyik szorgalmazója.
Unikum Zselízen
A templomfreskók főleg szenteket ábrázolnak. Az oltártól jobbra azonban egy különleges kép díszíti a falat, s attól egyedi, hogy egy világi embert ábrázol. Mégpedig Becsei Vesszős György lovagot, aki Zselízt tulajdonolta a 14. században. Becsei Vesszős György Nagy Lajos király bizalmas katonája volt, érdemeit a nápolyi hadjáratokban szerezte.
Igen ám, de mik voltak ezek az érdemek? A hírek szerint több száz embert ölt meg, s ő végezte ki a király testvérének egyik vélt gyilkosát. A kép szövegbuborékokban (akárcsak a mai képregényeknél!) latin feliratokat tartalmaz. Valószínű, hogy a jövőnek szerettek volna ily módon üzenni, hisz abban az időben kevesen tudtak olvasni.
Egyes vélemények szerint főhősünk lánya, Margit fejezte be a templomot, aminek építését még apja kezdte el, s ő készíttette a freskókat is.
Különítélet
Egy biztos: a mennybe jutás tematikája nagyon foglalkoztatta a háborúból hazatért György lovagot. A képen halálos ágyán látható fekve, körülötte a mennyei „ítélőszék”: Isten, a Sátán, de ott van Mária és Jézus is. A pokol szolgája sorolja az elkövetett bűnöket, a többiek pedig közbenjárnak lovagunkért. György lovag igencsak biztos akart lenni abban, hogy bűnei bocsánatot nyernek, ezért elzarándokolt Santiago de Compostellába, majd a Vatikánba.
Sőt, az akkori hiedelem szerinti purgatóriumba is, ami egy kis ír szigeten volt. A sziget közepén egy barlang található mindenféle kénes gázokkal, melyek erős hallucinációt okoznak; nem csoda, hogy a lemerészkedők a tisztítótűzben érezték magukat. Azt tartották, hogy aki itt két hetet túlél, az halála után bebocsátást nyer a mennyországba. A legtöbben persze nem élték túl, nem úgy György lovag. Előtte hősünk – aki saját bevallása szerint is 250 ember életét oltotta ki a csatákban – még nyakig befalaztatta magát. Miután György hazajött a háborúkból, igencsak nyomták a lelkét a gyilkosságok.
Ki festette a faliképeket?
A képet Becsei lánya készíttette egy olasz mesterrel, őt a források Mátéként emlegetik. Valószínűsítik, hogy legalább öt itáliai mester dolgozott a falakat díszítő festményeken. Az arcokat tanulmányozva különbségeket lehet felfedezni a kidolgozottságban. Némelyik tökéletesebb, de láthatunk egyszerűbb ábrázolást is. Valószínűsítik, hogy régen az egész templomot freskók díszítették. A freskókat 1884-ben fedezte fel egy Rózsa József nevű plébános, aki kimeszeltette a templomot – és a nedves mészréteg alatt átütöttek a színes foltok.
Szerencsére a kor egyik legnagyobb restaurátora, Stornó Ferenc épp a közelben volt, azonnal elhívták megmutatni neki a felfedezést. A mester adott egy árajánlatot a restaurálásra, 6000 aranykoronát. Igen ám, de ennyi pénze a zselízieknek nem volt, végül egyik inasa, a győri Wennes János restaurálta 120 forintért a freskókat. Nem igazán szakszerűen, az igaz.
Tömjénfüstből ördög
A feltárást manapság régészeti szondák is segítik, így tártak fel három freskótöredéket. Az egyik alak Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, a másik pedig egy ismeretlen püspököt bíbor köpenyben. Mihály kezében ott a kard, a tömjénfüstből megformálódó ördög és a szárnyak mutatják, hogy ő az (pedig a feje hiányzik). „Ezt csak pár éve találtuk meg” – jegyzi meg történész kísérőnk.
Csak egy kép (egyelőre)
Mellette egy reprodukció látható, amelyik Szent Apollóniát és Szent Borbálát ábrázolja. A második világháború során éppen itt keletkezett egy lyuk a falon, tönkretette a freskót. Az ötvenes években akár még lehetett is volna restaurálni – de nem volt rá pénz. Most a régi fotók alapján reprodukció készült róla, alatta látható a freskó sarka, tervben van az egész kitakarása. A szentély másik felén van a Vir Dolorum freskó, rajta a fájdalmak férfiját láthatjuk: Jézus Krisztust épp a sírba helyezik, ez volt a keresztút egyik jelenete. Anyja és az angyalok imádkoznak érte, felette pedig Veronika kendőjét tartják az angyalok.
Vir Dolorum, vagyis a fájdalmak férfija: a freskón Jézus Krisztus. Felette pedig Veronika kendőjét tartják az angyalok.
A mártíromság biztos!
Egyelőre nem tudják, hogy volt-e egyáltalán bármi, ami összekötötte ezeket a freskókat. Viszont mindegyiken megjelenik a szenvedés és a mártíromság. Borbála és Apollónia is mártírszentek voltak, kínhalált haltak. A harcosság a másik motívum: Szent Mihály például harcos angyal.
Szent Márton, Magyarország patrónusa, aki egy libaólban próbált elrejtőzni, mikor püspöknek akarták megválasztani..
Továbbmenve a szentélyben egy nagyon töredékes freskót látunk: a bal oldala valamit mutat, de csak a levéltári kutatásokból tudjuk, hogy ez egy köpenyes Madonna. Szűz Mária a köpenye alatt oltalmazza a rászorulókat...
Az egyik fülkében fülkefreskót láthatunk Alexandriai Szent Katalin ábrázolásával. A szentet kerékbe törték; szokás szerint mártírhalálának szimbóluma is itt van – és a kard is megjelenik a kezében. A restaurátor kibontotta a falat, ami le volt meszelve, alatta találták meg a fülkefreskót.
A szentekkel mindig szörnyűségek történtek. Szent Katalint kerékbe törték, ezért kezében ott van a kerék.
Tudjuk, hogy a reformáció időszakában a templomok zöme reformátussá lett – így a zselízi is a református testvérek kezébe került. Ekkor tűntek el a freskók, szokás szerint lemeszelték őket. Igazság szerint ezért is tudtak megmaradni, mert vastag mészréteg védte őket. S még egy bukfenc: mire a templom visszakerült a katolikus egyházhoz, addigra már elfelejtették, hogy itt freskók voltak. Így történhetett meg, hogy csak az 1800-as évek végén fedezték fel őket...
Mondhatjuk, hogy az ember Becsei óta mit sem változott. Ugyanúgy paráznaságra, kegyetlenkedésre hajlamos, ezért ma is jócskán rászorulna a bűnbánatra...
Címer és kisvasút
Középen egy 19. századi falfelületet láthatunk – a kort a struktúrája mutatja. Érdekességként megjelenik rajta egy címer: a Breunner család címere. Az Esterházyak után házasodás révén a Breunner családhoz került a zselízi uradalom. 1776-ban kialakítottak itt egy oldalkápolnát, hogy a grófi család innen kísérje figyelemmel a szentmiséket, ne keveredjen a néppel. Ide került aztán a címer. Breunner Ágoston egyébként érdekes személy volt, képviselő a Magyar Országgyűlésben. Nevéhez kötődik a zselízi kisvasút kiépítése is.
A Breunner család címere az oldalkápolnában
Lánccal kínozva
A következő freskó egy helyi szentet ábrázol. A szombathelyi származású Szent Márton katonaszent volt, míg a mellette lévő személy kilétét homály fedi. Egyesek szerint a lánc azért jelenik meg, mert kínozta magát, vezekelt, vagyis így gyakorolt bűnbánatot. Szent Mártonnál azt a jelenetet látjuk, amikor a köpenyéből vág egy darabot a koldusnak. A freskó eredetileg nagyobb lehetett, az egyik szélén nincs keret: valószínűsíthető, hogy abba az irányba még folytatódik...
Becsei esete a római szarkofággal
Ami még érdekes, de ez már nem freskó, az a templom oltára, ami egy római kori szarkofág. A 2. századi római szarkofágról pontosan tudjuk, hogy egy veterán szír katona sírhelye volt, aki 88 éves korában halt meg. Az Aquincumban, a mai Óbuda területén szolgált a helyőrségben. Megoszlanak a vélemények, hogy hogyan és miért került ide...
Egy városi legenda szerint a nápolyi hadjáratból hazatérő Györgyék az út során zsákmányolt kincseket, aranyat úsztatták fel ide ebben a szarkofágban. György a saját nyughelyének hozatta ide – kérdés persze, hogy miért nem csináltatott újat... Ez összefüggésben lehet lelki vívódásaival, hisz ez is egy katona nyughelye volt.
Az Aquincumból származik! A római kori szarkofág egy veterán szír katona sírhelye volt, a Dunán és a Garamon úsztathatta fel György lovag Óbudáról. Ezen nyugszik ma az oltár.
A 14. században nem így volt kitéve, mint ahogyan ma látjuk, valószínűleg eltemették a föld alá, s évszázadokig nyugodtan pihent. Mígnem a zselízi kastély építtetője, Esterházy János Károly ki nem találta, hogy családi kripta kell neki, s a lapáttal beleütköztek. Kiásták, s mivel hatalmas volt, nem tudták kivinni. Így lett a szarkofágból bent a templomban oltár. Ami még érdekes – s erre is van egy spekuláció –: a szarkofág mindkét oldalán megjelenő Attis figura fríg sapkát visel. (Frígia Ankara közelében egy tartomány volt, Attis pedig egy fríg istenség.) Egy mellékes görög isten, aki a mai Törökország területén élt. A mitológia szerint Attisra őrületet bocsájtottak az istenek, mire ő megcsonkította magát.
Végszó
„Az a hipotézisem, hogy Györgyünk lélekvívódása közepette szintén ilyesmihez folyamodhatott, mert ismerhette Attis történetét” – mondja Csonka Ákos, aki nem fél hipotéziseket felállítani. A reneszánszban már jellemző volt ez a fajta gondolkodás, de a 14. században még nem – vagyis ha valóban így volt, megelőzte a korát a zselízi lovag.
Becsei freskóját világszinten is jegyzik...
Ahogy főhősünk bűneit is. A legenda szerint a nápolyi hadjáratban Becsei Vesszős György az úgynevezett magyar vörös vacsora alkalmával saját kezűleg fejezte le Durazzói Károly nápolyi urat, akinek benne volt a keze Endre herceg meggyilkolásában. (Később kiderült, hogy mégsem volt hozzá köze, de a balhét mindig el kell valakinek vinnie...) A fejetlen testet az aversai kastély ablakán dobták ki.
Kik festettek freskókat?
A templomok festészete nem a falusi emberek terméke volt, hanem mesterek festhették a képeket, akik vándorműhelyekben tevékenykedtek. Ahol a közelben munka volt, oda mentek festeni. Az idősebbek már nemigen mászhattak fel az állványra, a fiatalabb festők dolgoztak alattuk. A mester időközönként hazamehetett, rendbe tette a gyerekét, megfoltozták a nadrágját, aztán indult vissza festeni...
Antropomorf, emberformájú oszlopfő.
A híres fríg sapka
Frígiában viselték, de idővel elterjedt egész Ázsiában. A Római Birodalomban a szabadság jelképévé vált. A rabszolgáknak ugyanis fedetlen fővel kellett járniuk, felszabadításuk után ezért ezt a kis nemezsüveget nyomták a fejükre, hogy kifejezzék szabad mivoltukat. A lecsüngő végű sapka volt a jakobinusok viselete is a francia forradalomban.
A fríg sapka ma is a szabadság szimbóluma.
A zselízi templomról
A templomtornyot a németek 1945-ben aláaknázták, a torony felrobbant, és a hajóra dőlt. Szerencsére a szentély épen maradt, így a freskók egy része megmenekült. A háború után a kommunista párt jóváhagyása nélkül a zselíziek újraépítették a templomukat: így az egyik felén a középkornak emelhetünk kalapot, a másik fele meg, hm, kissé szocreál stílusú. Az utóbbi években már szakszerűbben restaurálták, bemutatkozik az összes eddig feltárt freskó. 1884-ben, a mész lekaparásával öt freskót találtak: ez volt a Különítélet, a fájdalmak férfija, Veronika kendője, Szent Apollónia és Borbála, illetve Szent Márton és a koldus...
Novák Zita és Nagyvendégi Éva
