Harminc éve még így mentek a lagzik Naszvadon! Jó hírünk van: felelevenítették a Naszvadi lakodalmast. A szereplők a naszvadiak három generációja, a bemutatón több mint 60 ember állt a színpadon.
A népi lakodalmas kilenc részből áll. Az első a leánykérő, a második az egyezkedés, majd következik az ágyvétel, a menyasszony búcsúztatása, az esküvő, a vacsora, a menyasszony kikérése, az árgyélustánc és a menyecsketánc. A lakodalmi vendégséget két helyen, az eladó lány és a vőlegény házánál is megrendezték. Íme! A képen: a násznép két tagja cigánynak öltözött
Naszvadon az eladó lány valóban eladó volt. A leánykérést követően a násznagyok (mindkét fél keresztszülője) egyezséget kötnek, hogy mennyiért veszik meg a leányt. Amíg nem jutnak dűlőre, addig semmilyen ételt és italt nem kapnak, nehogy utólag azt mondhassák: megvesztegették őket...
A vőlegény násznagya mindenáron le szeretné alkudni az árat. „Még mindig sok, násznagyuram, gondoljanak csak arra, mekkora kárt okozott a jégeső, milyen kevés lett a termés, még kevesebb a pénz. De azért tizenhatezret ajánlanánk...” „Elismerjük a nagy elemi csapást, így hát tizennyolcért odaadjuk a menyasszonyt, ha kell...” Miután tizenhétezer-ötszáz koronában megegyeztek, azt is megtárgyalják, hogy ezt az összeget a menyasszony akkor kapja meg, ha a vőlegény öt éven belül utód nélkül elhalna. Fordított esetben a vőlegény megkapja a katonaágyat.
Menyasszony: Bencsik Csilla, vőlegény: Takács Tamás
A katonaágy
„Násznagyuram, nem tudja, hogy mi az a katonaágy? Az áll egy szalmazsákból, forgáccsal töltve, káposztáskő a fejealja, és suba a takarója” – magyarázza nevetve a menyasszony násznagya. „Azt már nem bizony! Párna legyen a derékalja, vánkos a fejealja, jó meleg dunyha a takarója. Mindez szép, finom fosztott libatollal töltve” – javítja ki a vőlegény násznagya, mire megegyeznek.
Az ágyvétel
Ez is régi szokás. Szabó Ludmilla, aki az 1987-es lakodalmasban menyasszonyként szerepelt, ma az ágyat eladó egyik asszonyt játssza. A menyasszony ágya a stafírunggal együtt eladó: a dunyhák, a vánkosok, bévül csupa toll, kívül mind kivarrott csipke. Az asszonyok a világért sem engednék el ezt a kedves kis jelenetet. Nyelvük élesre fent szablyaként jár.
„Kívülről látjuk, hogy szép, de belülről nem. Nem békatollal van megtöltve? A Szakorai-kanálisban nagyon sok béka kuruttyol, nem azokat fosztották meg kigyelmetek?” – kérdezi a vásárló asszony. Megegyeznek, hogy a stafírung minden csücske száz koronát ér. Ez a pénz a közös életkezdésre szolgál majd, ahogy a rozmaringpénz és a menyecsketáncból befolyt összeg is.
Esküvő után
Esküvő után a násznép a zenészek kíséretével dalolva a vőlegény házához vonul: Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa, Sok-sok édes percből sok-sok boldog óra...
Furfangok
Itt a konyhában várja az új párt az „anyámasszony”, aki búzát szór a menye elé, hogy sok csirkéje legyen. Majd a vőlegény násznagynéja egy-egy kanál mézet ad az új pár szájába, hogy egész életükön keresztül olyan édesek legyenek, mint a méz. A vőfély a vacsora mindegyik ételénél köszöntőt mond: ezzel adja fel az egyes fogásokat, mint a tyúkhúsleves, a főtt csirkehús, a töltött káposzta. Ezután jól csúszik a bor, és jólesik az édes sütemény.
A menyasszony kikérésekor a násznagyok a vőfélynek 3 furfangos kérdést adnak fel. Csak ha jól válaszol, akkor adják ki a menyasszonyt. A kérdések előtt a vőfély meggyújt a kezében egy gyertyát, ami az Atyát, a Fiút és a Szentlelket jelképezi.
„Hát az első kérdésünk az lenne, mikor történt az, hogy mozgott a sír, úszott a koporsó, és sírt benne a halott?” Kis gondolkodás után a vőfély válasza: „Úgy vélem, az akkor történhetett, mikor Jónást elnyelte a cethal. A tenger volt a sír, ami mozgott, a cethal volt a koporsó, és Jónás a hal gyomrában siránkozott.” Miután a vőfély mindenre jól felelt, táncra kapja a menyasszonyt – és az árgyélusdalra ropják.
Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor a paplanos ágyba,
Szánd meg, bánd meg, gyönge kismadárka,
Szánd meg, bánd meg, gyönge kismadárka...
Piros kasmírruhában
Egyre közelebb kerülnek az ajtó felé, majd a vőfély kiszökteti a menyasszonyt – és a másik házhoz viszi. Ezt mulatozás követi, a násznépből többen beöltöznek cigánynak, illetve lónak, és mókás jelenetekkel szórakoztatják egymást. A menyasszonytáncot az újdonsült menyecske piros virágos kasmírruhában ropja. Mindenki pördül vele egyet, majd pénzt tesz a tálba... Élő zenére ropják reggelig. A tangóharmonika és a szaxofon a dallamot, a köcsögduda pedig a ritmus szolgáltatja.
Kik a szereplők?
A naszvadi népi lakodalmast Szombath Antal tanító jegyezte le és vitte színpadra még 1937-ben. A hetvenes-nyolcvanas években többször bemutatták, még felvétel is készült belőle a Magyar Rádió számára. (Ez 1976-ban Bolognában a hangjátékfesztiválon Prix Italia különdíjban részesült.) Idén aztán a Csemadok 70. évfordulójára újra leporolták a forgatókönyvet, mert a falu apraja-nagyja repetát kért belőle.
Lakodalmasukat ma háromgenerációs csapat eleveníti fel: a legfiatalabb kétéves, míg a legidősebb 78. Sokuknak van amatőr színjátszós tapasztalata.
A menyasszony családja a valóságban is családot alkot. Bencsik Tünde, a menyasszony édesanyja varrta a menyasszonyi ruhát. – Vannak ránk maradt viseletek, ám a legtöbbjük már rossz állapotban van. A szereplők egy része újra varrt viseletben szerepel. A menyasszony a harmincas években fekete ruhát viselt. Ráncolt szoknyája és pruszlikja fekete, inge fehér volt, a fejére pedig búzakalászos koszorút adtak szalaggal.
A rendező, Simonics Tibor a nyolcvanas években gyerekként látta a darabot. Akkor még nem sejtette, hogy harminc év után ő lesz a rendező...
Akik nem csak eljátsszák!
Az idősebb korosztály a hagyományos lakodalmat még megélte! Minden szöveget kívülről tudnak. Kérdezősködésünkre hamar kiderül, hogy harminc éve még így mentek a lagzik Naszvadon!
Aki kétszer kitáncolta!
– 1987-ben volt az esküvőm – kezdi Szabó Ludmilla (57). – Öt évvel korábban a nővéremnek sátoros lagzija volt otthon. Az enyém már a szövetkezet konyháján, de sok hagyomány még akkor is élt. A két család még külön ülte meg a lakodalmat. Hogy miért? Talán féltek, hogy a két család nem fog tudni megegyezni, hogy ki mivel szolgál a lakodalomra. Nem tudom. Két héttel előtte már elkészítettük a tésztát a húsleveshez, ami csak a kifőzésre várt. Egy héttel előtte kezdtük sütni a szárazsüteményeket, sósakat, pogácsákat, majd a többi krémes süteményt. Szerdától pedig a helyszínen készülődtünk, díszítettünk, és pénteken disznóvágást tartottunk, hogy másnapra friss hús legyen.
– Nekem is volt búcsúztatóm: a vőlegény családja kikért a szüleimtől, megvendégeltük a vőlegény családját és rokonságát, majd vonultunk a községházára, utána a templomba. Az egész násznép elkísért a vőlegényemhez – és a menyecsketáncig ott voltam. A vacsora után elszöktünk kis időre az én családomhoz is. Tudniillik sok gyerek volt a rokonságban, és mindenki táncolni akart a menyasszonnyal... A menyecsketáncot először a vőlegény rokonságánál táncoltam, majd átmentünk az én családomhoz, és ott is kitáncoltam. Fél 9-ig tartott a mulatozás. Akkor még élő zene játszott. Vasárnap a fő rokonság, a testvérek megint összejöttek elfogyasztani a maradékot, szóval: tovább mulattunk. A rokonság nehezen széledt szét.
A vonatozásról
– Nekünk is sátras lakodalmunk volt, és a két család külön ülte meg, pedig közel laktunk egymáshoz – veszi át a szót Csontos Erzsébet (63). – Mikor elkezdték a „Megy a gőzös” dalt játszani, elindult a vonatozás. Kiabálták, hogy a zenészek már a Molnáréknál vannak, a vége pedig épp elhagyta a Csontosék házát. Mindenki átment mulatni a másikhoz, majd vissza. A hatvanas években még elevenen éltek azok a huncutságok, amiket most itt a színpadon megelevenítünk.
A végén kiderül: régen azért tudtak nagy lakodalmakat ülni, mert mindenki adott a lagziba. Volt, aki bort, pálinkát, tyúkot, volt, aki alapanyagot. Tudták, hogy ki kinek tartozik, és a következő lagziban visszaadták. Így mulattak még nem is olyan régen anyáink és nagyanyáink…
