Tisztelt Szerkesztőség! Sok szomorú dologgal találkoztam eddigi életemben, ezért is ragadtam tollat, hogy elmondhassam 24 éves szenvedésem a kedves olvasóknak.
Sok nő szenved a világon, de nem tesz ez ellen senki sem. Magamból indulok ki, és sajnálom azt, aki hasonló helyzetben van, mint én. 42 éves vagyok, mindig becsületes voltam.
9 évesen elvesztettem az édesapám. Öten voltunk testvérek. Édesanyám a szegénységben keservesen felnevelt bennünket, és szeretetével máig elhalmoz. Ez sokat segít, és erőt ad. Nagyon fiatalon, 16 évesen mentem férjhez. A házasságban egy lányom és két fiam született. Minden házimunka rám szakadt, mert a férjem dolgozni járt.
Olyan házban laktunk, ahol nem volt vízvezeték, nem volt fürdőszoba, automata mosógép. Volt kút, valamint kályha, amelyben tüzeltem, és amelyen főztem. Így is tudtam vezetni a háztartást és boldogan nevelni a gyerekeket. Mégsem voltam jó. Mindig sértő szavakat kaptam. A férjem sokat ivott, csavargott éjjeleket. Még ezt is elnéztem neki, mert szerettem. Volt, hogy hajnalban ittasan ért haza, kirángatott az ágyból, nagyon megvert, néha eszméletlenségig. Lányom hívta a mentőket hétvégenként.
Míg a kórházban voltam, a gyerekekre az anyukám vigyázott. Még őt is bántalmazta csúnya szavakkal. Megszúrt késsel a lányom szeme láttára. Megfenyegetett, hogy megöl, ha elmegyek orvoshoz.
Attól kezdve az életem egy hazugság volt, még anyumnak sem szólhattam, de ő ezt mind sejtette. Mire felépültem, hason dobott egy cipővel, és azonnal meg kellett operálni. Fél év múlva újabb műtét, mert csúnyán megvert. A bántalmazások következményeit a mai napig viselem. Trombózist kaptam a sok vérrögtől. Ennek ellenére munkába álltam. 2 évig dolgoztam kínlódva. Túlóráztam a jobb fizetésért, mégis azt kaptam, hogy csavargok. A férjem iránt undort éreztem, gyűlöletet. Erőszakoskodott velem, és amikor megmondtam neki, hogy nem jó vele a szex, megint kikaptam.
Dolgozni jártam, munkából haza, megint a sok tennivaló, a nap végén mégis verés járt nekem. Belefáradtam. Bánatomban lefeküdtem azzal a férfival, aki 20 évig várt rám. Ekkor rájöttem arra, hogy engem már semmilyen férfi nem tud boldoggá tenni. Mindig az volt az álmom, hogy boldog családban élhessek. Tudom, az én helyzetemben lépni kell. Kérem, aki tud, segítsen.
Margaréta
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
