Vannak intézmények, ahol már most zajlanak az iskolai beíratások. Sok szülőben, különösen, ha vegyes házasságban vagy szórványterületen él, felmerül a kérdés: szlovák vagy magyar iskolába írassa-e gyermekét? A válasz attól függ, mit szeretnének. Akarják-e, hogy gyermekük mindkét nyelvet tökéletesen elsajátítsa, vagy inkább azt szeretnék, hogy szlovákként tudjon majd érvényesülni.
Egyik korábbi riportom során megismerkedtem egy idős asszonnyal, annak unokájával és dédunokájával. A nénit azért kerestük fel, mert még ismerte faluja népviseletét, csodálatosan varrt és hímzett, valamint rengeteg népdalt ismert. Látszott, hogy a 30 éves lányunoka nagyon szereti a mamát.
Odafordultam hozzá:
– Milyen ügyes asszony! Ugye, sok mindent megtanult tőle?
– Sajnos, semmit. – Meglepődtem.
– Egyetlen népdal, egyetlen öltés sem ragadt önre?
– Az anyukám cseh, engem pedig szlovák iskolába írattak. Ennek az lett az eredménye, hogy most nem vagyok sem cseh, se szlovák, se magyar.
Zavarba jöttem, mert én nem ezt kérdeztem. Ő azonban, úgy látszik, összefüggést látott a két dolog között, mert így folytatta:
– Mikor fiatal voltam, nem érdekelt a nagymamám tudománya, az iskolában pedig csak a szlovák kultúrával foglalkoztunk. Ehhez azonban semmi kötődésem nem volt, így aztán hamar kiment a fejemből. A mai napig magyar faluban élek, a férjem is magyar. Ezért a lányunkat már magyar iskolába írattuk. Próbálok vele együtt tanulni: történelmet, irodalmat, helyesírást. De nagyon nehéz! Keresem a talajt a lábam alatt.
Ez volt az első eset, amikor nem csak az újságban olvastam arról, hogy azok a magyar gyerekek, akiket szlovák iskolába íratnak, felnőttként identitászavarban és kisebbségi komplexusban szenvednek majd.
Nemrégiben megkértek, hogy nézzek át egy diplomamunkát. A megfogalmazásában volt néhány kisebb hiba. Aztán elérkeztem egy olyan fejezethez, amely hemzsegett a pontatlanul használt idegen kifejezésektől és más egyéb furcsaságoktól.
– Te, Timi – kérdem –, ez meg itt mi?
– Az unokatesóm fordította szlovákból, a minisztériumban dolgozik – hangzott a felelet. Ebben a pillanatban megértettem:
– Ugye, szlovák iskolába járt?
– Honnan tudod? – nézett rám csodálkozva. Hát, csak onnan, hogy ez a szegény unokatesó képtelen összehozni egy épkézláb magyar mondatot. Lehet, hogy beszéli a magyar konyhanyelvet, de a legnagyobb erőfeszítései ellenére sem tudna egy szöveget magyarra fordítani. Már csak az egyik nyelvet birtokolja, a másik elveszett számára. Egy másik ismerősöm – 30 éves fiatalember – MLM-rendszerű cégnél dolgozik, már hatalmas csoportja van. Csak szlovákul képes kommunikálni, ami elég nagy problémát jelent neki, hiszen számos munkatársa magyar. Előfordul, hogy nem érti, mit beszélnek a munkatársai egymás között. Pedig az üzleti szálak is Magyarország felé húznák. Hogy mi ebben a szomorú? A fiatalember négy nagyszülője közül kettő magyar volt.
– Most próbálom tanulni a magyart – mondta egy alkalommal. – A munkám miatt jobb lenne. Meg aztán nagyszüleim magyarok voltak: érdekel a gondolkodásmódjuk is. Mert minden nyelvnek más a logikája. Az övékét annyira nem értem.
Nem lett volna jobb, ha a szülei egyenesen magyar iskolába íratják?
Mielőtt döntenénk, gondoljuk végig
Ha mindkét szülő magyar, és magyar környezetben élnek, ha a gyereket szlovák iskolába adják, lelki törésen fog keresztülmenni. Az első két évben hozzászokik ahhoz, hogy a rosszabb tanulók közé tartozik. Nem tudja úgy használni a szlovák nyelvet, ahogy a szlovák ajkú gyerekek, ezzel párhuzamosan pedig elfelejti a magyart. Negatív érzéseiről, élményeiről a gyerekek többsége nem számol be otthon. Felnőve kisebbségi komplexusokkal küszködik majd, ami élete minden területére kihat (gyakran még a párkapcsolatára is). A képességeinél alacsonyabb előmenetelre számíthat a munkája területén. Ennél is rosszabb, hogy nem tudja majd magát beazonosítani: nem lesz sem szlovák, sem magyar. Előfordulhat, hogy egész életében görcsösen igyekszik majd bebizonyítani, hogy ő is a többségi nemzethez tartozik.
A vegyes házasságban született gyermek elveszítheti annak az előnyét, hogy mindkét nyelven tökéletesen ki tudja magát fejezni. A magyar irodalom, történelem kimarad az életéből. Valószínű, felnőve képtelen lesz megérteni a magyar nyelv gazdag szókincsének árnyalatait, ezért elhagyja a magyar könyvek olvasását.
Szép lassan feladja: magyarságtudatát előbb-utóbb teljesen elveszíti. A magyar szülő pedig ne csodálkozzon, ha unokája már csak szlovákul beszél hozzá. Ha mindezt nem szeretné, rengeteget kell majd külön, az iskolai és egyéb teendők mellett foglalkoznia vele.
Nincs a faluban magyar iskola. Igaz, nehéz eljuttatni a gyermekünket a szomszéd községbe, de ne adjuk fel. Az „ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy” mondás komoly igazság: az anyanyelv egyben gondolkodásmódot is jelent. És talán megéri a fáradságot, hogy a gyermekünk felnőve gazdagabb legyen.
„A gyerek nem tanul meg szlovákul a magyar iskolában” – mondják sokan. Ez azonban nem az iskolán, hanem a környezeten múlik. Ha nincsenek szlovák szomszédok, barátok, ha nem néznek szlovák televíziót, tehát ha nem gyakorolják a nyelvet, akkor hiába várjuk, hogy csoda történjen. De ne felejtsük el azt sem, hogy a lemaradást – amennyiben a gyerek egyszer szlovák közegbe kerül – néhány hónap (nagyon-nagyon rossz nyelvérzékkel legfeljebb egy év) alatt behozhatja. És nagy eséllyel tisztábban fogja beszélni a szlovák köznyelvet, mint azok a szlovákok, akik például tájnyelvi környezetben nőttek fel.
