Szűz Mária mindig is fontos szerepet játszott a magyarság életében, hiszen Szent István királyunk neki ajánlotta országát. A Boldogasszony nevéhez a világ számos pontján jelenések és könnyezések kapcsolódnak. Évente zarándokok ezrei kerekednek fel, hogy Mária-kegyhelyeken imádkozhassanak. Tudta-e, hogy a csoda Bacsfán is megtörtént?
Épp 300 éve annak, hogy a Szűzanya Bacsfa-Szentantalon vérkönnyeket hullatott.
Az évforduló megünneplésére zarándokok százai érkeztek a csallóközi kegyhelyre, hogy a templomkert árnyas hársfái alatt a csodás eseményre emlékezzenek. Az egyházi főméltóságok által celebrált ünnepi szentmisék kicsúcsosodását a falu főutcáján kígyózó körmenet jelentette: a hívek végeláthatatlan menetben kísérték a csodás könnyezés ereklyéit.
A Felső-Csallóköz ősi templomaival elkápráztat bennünket. Helyenként az ódon épületeket nem lehetett bővíteni, ezért elődeink tágas, új templomot emeltek. Így lett a 17. században Bacsfának is új temploma, melyben 300 évvel ezelőtt a Csallóközben páratlanul csodás események történtek.
Bacsfa egy aprócska falu Kukkónia szívében, és első írásos említése 1205-ből való. Az ősi település az idők folyamán egyesült a szomszédos Szentgyörgyúr és Szentantal falvakkal. Napjainkban a Szentantal elnevezés a templomot, a kolostort és az ismert búcsújáró helyet jelenti.
A templom alapítása Lippay György esztergomi érsek érdeme, aki a ferences rendiek részére 1660-ban kezdett a templom és a hozzá tartozó kolostor építésébe. Halála után az új hercegprímás, Szelepcsényi György vette át az építkezés igazgatását.
A templom barokk stílusban épült, tornya 42 m magas, jellegzetes barokk kupolás toronysisakban végződik. A hajót és a szentélyt fiókos dongaboltozat fedi. A templom főoltárát, mely a templom védőszentjét, Páduai Szent Antalt ábrázolja, Apponyi György emeltette 1782-ben. A barokk oltár szerves része a Könnyező Szűz Mária című festmény, mely a zarándokhely központi kegytárgya.
A török uralom vészterhes évei, különféle pusztító járványok és a török kiűzését követő zűrzavaros esztendők nem csupán az egyszerű ember arcára csaltak könnyeket. A 17. század második felében és a 18. század első évtizedeiben több helyről is érkeztek hírek a magyarok nagyasszonyát ábrázoló képek könnyezéséről. Nagyszombat, Győr, Máriapócs és Kolozsvár után az Aranykert Boldogasszonya is könnyezni kezdett.
Pontosan háromszáz évvel ezelőtt, 1715 júniusában kolostorának ferences lakói csodás eseményeknek lehettek tanúi. A templom oltárának Mária-képe négy napon keresztül vérkönnyeket hullatott. A festményt 1703-ban fogadalmi képként függesztették a főoltár mögé. Történt ugyanis, hogy a közeli faluban, Doborgazon élő Liszkay Márton szörnyű balesetet szenvedett.
A szekerére fellépvén megbotlott, a kerekek alá esett, és áthajtottak rajta. Csontja egy sem tört ugyan, de olyan belső sérüléseket szenvedett, hogy képtelen volt az ágyát elhagyni. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni, ezért Márton a betegek gyámolítójához, Szűz Máriához fohászkodott a gyógyulásért.
Fogadalmat tett: amennyiben meggyógyul, képet festet az isteni édesanyához, s azt a szentantali templomnak ajándékozza. Liszkay Márton csakhamar teljesen felgyógyult, s szavatartó ember lévén, fogadalmáról sem feledkezett meg.
A vászonra festett olajkép ismeretlen pozsonyi mester műve, Szűz Máriát a karon ülő kis Jézussal ábrázolja. A kegykép 1715. június 19-én a kora reggeli órákban könnyezett először. Jancsikovics Kelemen atya, mikor reggel öt óra tájékában imádkozni tért be a templomba, rápillantott a képre, s csodálkozva látta, hogy a festett Szűzanya szeméből először víz, majd vér tör elő. A vérkönnyezés az elkövetkező napokban, 20-án, 21-én és 23-án is megismétlődött, ezért az esztergomi érsek küldötteket indított a csodajelenség kivizsgálására.
A vizsgálatra érkező bizottság a képet egy lepecsételt emeleti szobába állíttatta. A képet azonban másnap megszokott templomi helyén találták, s mivel az ajtót és az ablakot lezáró pecsétek sértetlenek voltak, az esztergomi érsek engedélyezte a kép nyilvános tiszteletét. Nemsokára hívők sokasága érkezett a könnyező Szűzanyához, hogy gyógyulásért és megújulásért imádkozzon.
Marzcell Béla, a csallóközi népszokások és hiedelmek nagyszerű gyűjtője szerint a Szentantalba zarándokló hívek az oltár elé érkezve a következő sorokat énekelték:
Szűz Mária örömére
Jöttünk ide e szent helyre.
Köszönteni jöttünk egek liliomát,
Szent Antal-i templom szép csillagát.
Ölelj át szent szerelmeddel,
áldást adj ránk szent kezeddel!
Köszönteni jöttünk egek liliomát,
Szent Antal-i templom szép csillagát.
A kolostor
A Páduai Szent Antalról elnevezett kolostor a környék vallási és szellemi központjává vált, s tízezer kötetes könyvtárral büszkélkedhetett. II. József idejében a kolostort felszámolták, a könyveket pedig Budára szállították. Ezek után a templomot szénaraktárként, a kolostor épületét pedig magtárként használták. A ferencesek csak húsz évvel később költözhettek vissza Szentantalba. A II. világháborút követően a kolostor 1950-60 között papi internálótáborként működött. Napjainkban az épület üresen áll.
Templom és iskola – megmaradásunk két sarokköve
Míg anyanyelvünkön tanulni, fohászkodni, bízni tudunk, van jövő előttünk. Ezt a jövőt – az összefogásban rejlő erőt – mutatják a szentantali plébánia hívei is plébánosukkal, Srankó László atyával és a plébániához tartozó falvak lakóival együtt.
A könnyezés évfordulóin és az évközi Mária-ünnepek idején ugyanis összefognak, hogy a zarándokok előtt megnyissák a templom kapuját.
Nekik köszönhető, hogy bár a kép a kilencvenes években eltűnt, a helyiek bizodalma a csodában nem rendült meg. A képről egy fénykép alapján 2013-ban hiteles másolatot készíttettek, amit az eredetihez hasonlóan dupla koronával meg is koronáztak. Azóta újra a boldog édesanya néz le az oltárról az eléje siető hívekre. A vérkönnyező Boldogasszony csallóközi kegyhelye így a felvidéki magyarság találkozóhelyévé vált.
