Pásztor Márta az online tanításról mesél. Egyenesen Seattle-ből. Márta egy csodás palóc faluból, Pozbáról származik, Prágában tanult matematikát és fizikát a Károly Egyetemen. A szerelem repítette az amerikai Seattle-be, ahol egy egyetemi előkészítőben tanít. (Tudnivaló, hogy Seattle-ben kezdték az új koronavírus elleni vakcina tesztelését.)
Seattle-ben, ha lehull a hó, az iskolákban később kezdődik a tanítás – esetleg egy-két napra szünetel is. Ez azért van, mert a város nagy része dombokra épült, s mivel itt a diákok már 16 éves kortól autót vezetnek, biztonságuk megkívánja ezeket az intézkedéseket. Emiatt a Seattle Preparatory Schoolban, az egyetemi előkészítőben, ahol tanítok, már két éve rendelkezésünkre áll egy digitális tanulási protokoll. Ráadásul minden diák kötelezően laptopot használ, és a tankönyveink is digitálisak.
Így amikor elsőként a mi körzetünkben két hétre, majd egy nappal később egész Washington államban hat hétre bezárták az iskolákat – csak elő kellett venni ezt a szabályzatot. Két hétig eme minta szerint folyt a tanítás. Diákjaink megkapták a feladatokat, s megköveteltük, hogy visszaküldjék a munkáikat. Közben próbáltuk kitalálni, hogy mi legyen hosszabb távon…
Ne markolj sokat
Rendes körülmények között 85 perces tanóráink vannak. A diákjainkkal kétnaponta, A és B napokon találkozunk. Március 12-én, amikor utoljára tanítottunk kőépületben, minden óránkat megtartottuk. Majd 45 percben csak a kéthetes zárlattal kapcsolatos utasításokat adtuk ki, nem sejtve, hogy a nap végére hat hétre nyúlik meg a „koronaszünidő”. (Én még gyorsan egy rövidített témazárót is megírattam.) Másnap mi, tanárok még beugrottunk egy gyorstalpaló tanfolyamra és tantárgybizottságokon belüli óratervezésre. Elhangzott az üzenet, miszerint a kevesebb több lehet a tanításban – ne követeljünk túl sokat. Ha lassabban haladunk a tananyaggal, vagy kevesebbet veszünk át, akkor is minden rendben lesz. Már érződött, hogy a megszokott napi rendszer hiányában diáknak és tanárnak egyaránt nehéz lesz az iskolai munkára összpontosítani. Türelemre intett az iskola vezetése is.
Több évtizedes pedagógiai pályám során mindig attól tartottam, nehogy leuralja a megszokás a tanításomat. Képben szerettem volna maradni, ezért rendszeresen képeztem magam. Arra a gyorsgaloppra viszont, amit a távoktatásra való hirtelen átállás jelentett a koronavírus miatt, nem voltam felkészülve.
Másfél héttel a távoktatás megkezdése után egy online tanfolyamon megismertettek bennünket a Microsoft Teams együttműködési platformmal. Így március vége óta lehetőségünk van élő órákat tartani, de ez nem kötelező. Április 6-a óta pedig azt is tudjuk, hogy ebben a tanévben már nem megyünk vissza az iskolába!
Már nem lesz tanítás
Letelt a négy hét itthon. Hogy matematikatanárként hogyan éltem meg? Az első hét borzalmas volt, frusztráló. Túlérzékeny voltam, hiányzott a napi rutin, és a felgyülemlett feszültséget csak nehezen tudtam levezetni. Sok mindent nagyon gyorsan kellett megtanulnom. A második hét egy kicsivel jobb volt, a harmadik vegyes, a negyedikre már kialakult egy rendszer. Most ez alapján végzem a dolgomat. E héten a tavaszi szünetemet élvezem, s remélem, hogy harmonikus üzemmódban sikerül befejeznem az évet.
Az online tanítás másféle tanítás. Lassan megy minden, és mindenhez sok idő kell, sokkal több, mint a hagyományos formában. Főleg az óratervezés tart sokáig, mert mindent részletesen le kell írni és kidolgozni. Az én elsőrendű szerepem az, hogy támogassam, motiváljam a diákjaimat, hogy folyamatosan és minél önállóbban tanuljanak. Ez persze nem könnyű, mert a diák egyedül van, és amit normális körülmények között megértene az iskolai magyarázatból, azt most mind magának kell elolvasnia és kikutatnia.
Ez az elszigeteltség más módszertant kíván. Hiányzik a testbeszéd, a szemtől szembeni kontaktus, ami a szavakon túl jócskán megtámogatja a tananyag átadását. Több türelemre van szükség a diákjaimmal – és magammal szemben is.
Márta még csak el sem tudott köszönni végzős diákjaitól
Órát is adok, bizony!
Ugyanakkor az online tanítás egyfajta szabadságot is jelent – de tudni kell élni vele. A tanítás módszereit menet közben találjuk ki. Szerencsére összefogunk a kollégákkal, és ötletekkel, tanácsokkal segítjük egymást SMS-en, telefonon, Microsoft Teamsen keresztül. Van, aki videókat is készít, én csak az interneten elérhető videókkal segítem a tananyag megértését.
Hetente néhányszor órát is tartok a Teamsen (egy-egy ilyen óra 45 perces) – ám irtóra hiányzik az élő kapcsolat, az azonnali visszajelzés. Másrészt a buktatókon nem tudom átsegíteni a diákjaimat egy-egy megjegyzéssel. Délutánonként online fogadóórán adok választ a kérdésekre.
Az iskola honlapján keresztül és e-mailben küldöm el a tananyagot, amit a diákok a tanóra napján reggel 9-ig kapnak meg. Csak annyi feladatot tűzhetek ki, ami nem haladja meg a napi 60, maximum 80 percet. Elküldöm a helyes válaszokat is – így ők maguk ellenőrzik a feladatmegoldásokat. Nekem a kijavított anyagot küldik vissza e-mailben, PDF-formában aznap éjfélig. Nincs külön iskolai és külön házi feladat. Ha dolgozatot íratok, diákjaim legtöbbször használhatják a jegyzeteiket és a tankönyvet. A PDF-dolikat közvetlenül a laptopon javítom ki digitális tollal.
Az online oktatás kapcsán sok új ismeretre teszek szert, ami számomra izgalmas – ám nem könnyű lelkesnek maradni. Bár az iskola vezetése mindent megtesz, hogy kultiváljuk a közösségi érzést, hiányzik az osztály atmoszférája, a poénok, a tapintható élet! Ha pedig a 74 végzős diákomra gondolok, vérzik a szívem, hiszen még rendesen el sem köszöntünk egymástól. Az online iskola fárasztó, és nem nevezhető élménydúsnak vagy éppen szórakoztatónak. Addig is reménykedem, hogy a koronaszörnyet sikerül legyőzni, és a következő tanévben már újra az iskola falai között taníthatunk...
