A Rákkutatási Világalap napi 60 dekagramm zöldség- és gyümölcsfogyasztást javasol a daganatos betegségek megelőzésére. Felmérések szerint tájainkon ez az érték alig 30-40 deka. E hiányosság mérséklésére született meg a „szupergyümölcs” fogalma.
A szupergyümölcs olyan gyümölcs, amely a többi gyümölcshöz képest gazdagabb egészségvédő anyagokban, vagyis a jótékony hatáshoz kevesebb is elegendő belőle. Kezdetben csupán néhány trópusi gyümölcs érdemelte ki e minősítést. Pár éve derült ki, hogy a mi tájainkon is teremnek ilyen szupergyümölcsök – legismertebb, leginkább „kutatott” képviselőjük a meggy (szlovák neve višňa).
A meggy nem véletlenül került a pomológusok, azaz a gyümölcsismeret és gyümölcstermesztés tudományával foglalkozók látókörébe. Egyik elődjük, Johann Kraft 1792-ben adta ki Bécsben a gyümölcsfákról szóló tanulmányát. Ebben szerepel egy halványpiros színű „Allerheiligen”, azaz „mindent gyógyító” meggyfajta. Napjaink pomológusai nem mindent gyógyító csodaszernek (panáceának) tekintik ugyan a meggyet, ám egészségvédő hatása számos területen bizonyítható.
A meggy bioaktív anyagainak, biológiai hatással rendelkező vegyületeinek felsorolásával nem terhelem a kedves olvasót. Nézzük inkább a már ismert vagy megalapozottan feltételezett egészségvédő hatások palettáját. Egy korábbi átfogó tanulmány szerint a meggylé hatékonyan csökkenti a gyulladásos eredetű fájdalmat. Megtalálták e hatás magyarázatát is: a meggy gátolja a ciklooxigenáz-2 (COX2) nevű enzimet, vagyis ugyanolyan módon hat, mint a modern fájdalomcsillapítók (pl. ibuprofén) nagy csoportja.
Önkénteseken végzett kísérletek igazolták, hogy a túlzott testi igénybevételből (pl. maratoni futás) származó izomsérülések kialakulása mérsékelhető meggylé fogyasztásával. Igazolt a meggylé antibakteriális hatása is: a friss meggy rágása kapcsán jelentősen csökken a szájban, nyálban található baktériumok száma.
Többen beszámoltak a meggynek koleszterincsökkentő hatásáról is. Tudjuk, hogy a „zsíros vér” (hiperlipidémia) az érelmeszesedés egyik fő kockázati tényezője, ezért a meggynek ott a helye az egészségvédő étrend kialakításában. Közismert, hogy a meggy nem tartozik az „édes” gyümölcsök közé.
Ha ehhez hozzátesszük a legújabb kutatások eredményeit, ti. azt, hogy a meggy bioaktív vegyületei csökkentik a vércukrot, akkor érthető a törekvés: váljon a meggy a cukorbetegek hasznos szupergyümölcsévé.
Kiderült az is, hogy a meggyben található bioaktív anyagok a női nemi hormon, az ösztrogén előállításában résztvevő enzimeket gátolni képesek. Ezzel magyarázható a meggy védőhatása bizonyos mell- és méhnyakdaganatok kialakulásával szemben.
Rövidre zárva: a bevásárlóközpontok pultjairól ránk mosolygó, nem olcsó trópusi gyümölcsök helyett érdemes a mi „szupergyümölcsünk”, a meggy mellett dönteni. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a különböző meggyfajtáknak eltérő a bioaktívanyag-tartalma, és ebből kifolyólag az egészségvédő hatása is.
