Aki használ Instagramot vagy TikTokot, szinte biztos, hogy találkozott az aszpartám nevével. A magyar Hell üdítőital-márka ugyanis közösségi médiás kampányt indított, melyben az influenszerek legfőbb feladata az volt, hogy hangsúlyozzák: a reklámozott XIXO diétás kóla nem tartalmaz aszpartámot. Mi pedig csak néztünk ki a fejünkből. Mi is az az aszpartám?
Az aszpartám a kereskedelemben asztali édesítőszerként is forgalomban van, de az energiaitalokban, a diétás kólában és a zöldségkonzervekben szintén megtalálható adalékanyagként... A WHO nemrégiben aztán ledobta a bombát az internetre. A szervezet alá tartozó Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség ugyanis az aszpartámot a lehetséges rákkeltő anyagok közé sorolta. Ez azt jelenti, hogy korlátozott bizonyítékok vannak arra nézve, hogy ez a mesterséges édesítőszer akár rákot is okozhat.
(© Jenna Gang)
Büntetés nélkül édesíthetünk...
Miután az ember feltalálta a cukorgyártást, felvirradt az édesszájúak napja: nem véletlen, hogy mára az egy főre jutó cukorfogyasztás 40-50 kilogramm évente. A cukor addiktív, tehát olyan édes, hogy függeni lehet tőle, s hiánya elvonási tüneteket válthat ki (akár a kábítószeré). Épp ezért nem is igen akarunk lemondani róla, pedig kilószámra fogyasztva bizony nem egészséges. Sőt, betegségeket okozhat. Ezért is lélegzett fel az emberiség, mikor feltalálták a megváltást ígérő mesterséges édesítőket, melyek akár kétszázszor édesebbek lehetnek, mint a cukor. Ilyen édesítő például az aszpartám... Nem csoda, hogy felfedezése után azt hittük, ezentúl veszély nélkül habzsolhatjuk az „életet”, hisz elég egy csipet belőle, s máris az édes ízek mennyországában érezhetjük magunkat.
Az aszpartámot 1965-ben fedezték fel, véletlenül. Egy gyomorfekély elleni gyógyszert akartak kifejleszteni – s lett belőle az aszpartám. Nagy botrányok előzték meg az engedélyeztetését, még bűnügyi nyomozást is indítottak a gyártó ellen (Amerikában vagyunk!), mondván, hogy a cég hamis adatokkal akarta a szer veszélytelenségét igazolni. Végül a vállalat képviselői fondorlatos módon Ronald Reagan elnökön keresztül elérték, hogy egy új bizottságot hozzanak létre az aszpartám biztonságosságának az eldöntésére. Ámde még ez az új bizottság is leszavazta az engedélyezést, tehát azt a bizottságot is át kellett alakítani. Az aszpartám története ettől kezdve bohózattá vált, s előrevetítette a mai idők képét, mikor is az engedélyezési eljárások már nem a lakosság, hanem inkább a multicégek érdekeit szolgálják. De nem akarunk mi itt „konteót” szőni, inkább csak megkérdeznénk: mi a baj ezzel a fehér kristállyal?
Az aszpartám mesterséges édesítőszer, amellyel többek között a diétás Coca-Colát is ízesítik... Főleg energiaitalokban, zöldség- és gyümölcskonzervekben, halkonzervekben, snackekben és a cukorízű rágógumiban használják. 1970-től alkalmazzák az élelmiszerekben, jelölése az EU-ban: E951.
Bénít, izgat vagy felizgat...
Az aszpartámos üdítők megjelenése után sok neurológiai jellegű panasz (memóriavesztés, agresszivitás, dezorientáltság, szélsőséges hangulatváltások, májkárosodás stb.) érkezett az amerikai fogyasztóktól. Ám addigra a kérdés már eldöntetett. Az aszpartám zöld utat kapott.
Izoláltan vagy mással...
Tudjuk, hogy az aminosavak – az aszpartám is ez – önmagukban egészen más hatásúak, mint a táplálék részeként fogyasztva. Az aszpartám két összetevője, az aszparaginsav és a fenilalanin két ártatlannak tűnő fehérje, amelyeket más élelmiszerekben is alkalmaznak, ám izoláltan. S bizony nagyon más a hatásuk csak magukban, izoláltan felhasználva, mint a táplálék részeként fogyasztva... Arról nem is szólva, hogy a fenilalanin például az idegrendszerben aktív fehérje, s ha valakinél hiányzik az azt lebontó enzim, akkor az az ember súlyos idegrendszeri károsodást szenvedhet. (Ezért a fenilketonúriában szenvedők nem is használhatják, mivel a fenilalanin felhalmozódása a szervezetben súlyosan káros az egészségre.)
Nemigen jó dolog amúgy sem, ha hirtelen nagy mennyiségű, erősen stimuláló anyag jut az agyunkba, legyen az akár a másik két összetevő (szóval el tudjuk képzelni, mi mindent okozhatnak az idegrendszerünkben...).
Finoman fogalmazva mind az aszparaginsav, mind a fenilalanin izgalmi tüneteket válthatnak ki – ezért nagy mennyiségben alkalmazva idegmérgeknek tekinthetők. (Az idegmérgek lényege pedig, hogy vagy megbénítják az agysejteket, vagy ellenkezőleg, kóros hiperaktivitásra késztethetik őket.) A harmadik összetevő, a metanol, vagyis a faszesz szintén közismert idegméreg. Kis adagban szédülést, fejfájást okozhat, a belőle lebomló formaldehid pedig felhalmozódik a szervezetben, s idővel károsíthatja a DNS-t.
A fehér kristályok – amilyen az aszpartám is – kétszázszor édesebbek, mint a kristálycukor. Ezért cukorpótlóként használják őket. Erősen édes ízük miatt csak pici mennyiségben, ezért sem tudnak annyi energiát adni, mint például a természetes cukor. Hő hatására az aszpartám veszít az ízéből, ezért nem alkalmas se sütésre, se főzésre.
Még ma is vitatkoznak az okosok...
Tény, hogy az aszpartám engedélyezése után is több vizsgálatot rendeltek el különböző bizottságok az aszpartám biztonságosságával kapcsolatban, hisz a rágcsálóknál alkalmazva például rosszindulatú daganatokat okozott. 1995-ben pedig az aszpartámpanaszok alapján egy 90 tünetből álló listát állítottak össze – amelyeket összefüggésbe is lehet hozni az aszpartámmal, meg nem is. Nem véletlen, hogy még manapság is az aszpartámról folynak a legnagyobb viták: biztosan azért is, mert ebből az édesítőszerből fogy ma a legtöbb. Igazságot az ügyben mi sem tudunk tenni, csak ismertethetjük a kételyeket és a hivatalos álláspontokat. Hisz nem csupán az aszpartám az, amelyet azzal gyanúsítanak, hogy agydaganatot okoz és rákkeltő. (A patkányos kísérletekben nagyobb dózisban alkalmazva agydaganatot okozott.)
A világ legbiztonságosabbnak kikiáltott édesítőszerével, a sztéviával sem jobb a helyzet, Amerikában például húsz éven át betiltott termék volt. Egészen addig, míg a Coca-Cola elő nem állt egy ezzel édesített kólával. Azonnal megnyílt a sztévia előtt az út, hiszen egy hatalmas megacég kezdte gyártani, amelyiknek az ügynökei sok mindent el tudtak intézni, még a lehetetlent is. Igazából ezzel vette kezdetét az a korszak, amit ma is élünk: mikor is a multicégek érvei többet nyomnak a latban, mint a lakosság érdekei...
(© Harry Winston Jewellery)
Bomba robbant...
Ebbe az állóvízbe dobta le a bombát a WHO, mikor nemrégiben kimondta, hogy az aszpartám akár rákkeltő is lehet. Nem állítottak semmi biztosat, mert egyúttal arra is rámutattak: egy 60-70 kilogramm tömegű embernek minimum napi 9-14 doboz aszpartámos üdítőitalt kellene meginnia ahhoz, hogy az aszpartámfogyasztása meghaladja a biztonságos – 40 milligramm/testtömeg – értéket. S mint írtuk: mivel az aszpartám kétszázszor édesebb, mint a hagyományos cukor, az édesítéshez csekély mértékegységeket használnak belőle.
Így szinte lehetetlen, hogy az aszpartámot rákkeltő dózisban fogyasszuk – vigasztalnak azóta is az újabb és újabb aszpartámról író cikkek.
Az aszpartám aminosavakból áll: 50 százalékban aszparaginsav, 40 százalékban fenilalanin és 10 százalékban metilalkohol alkotja. Ezek egy nagy molekulává kapcsolódnak össze, a szervezetben azonban – de már tárolás közben is – ez a molekula újra összetevőire bomlik. S pont ez okozza a bajt, itt van a kutya elásva...
Szenzációhajhászat és celebvonat
A média a kattintásvadász szalagcímeivel azonban már annyira felkavarta az állóvizet az aszpartám körül, hogy kevesen hisznek az aszpartámpárti cikkeknek. Egy üdítőitalos cég például a hír hallatán közösségi médiás kampányt indított, melyben a felkért influenszerek legfőbb feladata az volt, hogy hangsúlyozzák: a reklámozott diétás kóla nem tartalmaz aszpartámot. (Aki használ Instagramot vagy TikTokot, szinte biztos, hogy találkozott valamelyik celeb aszpartámos videójával.) Akik pár „apróságot” azonban elfelejtettek megemlíteni: hogy az alacsony kockázati kategóriában olyan ételek is helyet kaptak, mint a savanyított zöldségek, például a csemegeuborka, de ugyanitt végzett az Aloe vera, a mobiltelefonálás és a LED-lámpa is.
Felmerülhet hát a kérdés: mobilellenes kampány vajon mikor várható az „egészségtudatos” celebektől?
