December elején, amikor fordítunk egy lapot a naptáron, eszünkbe villan: vége az évnek. Terveztem tizenkét hónapra. Gondolatban végigfutok az eltelt heteken. Úgy éltem, ahogy akartam, ahogyan helyes?
Kavarog fejemben a sok megvalósult álom, a számos hamvába holt terv, sorjáznak a napfényes és borús napok... Halkan susognak a fenyők a szűztiszta hótakaró felett. Szikrázik a téli napsütés a fagyos hidegben, meg-megcsillan a kristályos hópelyhek törékeny csipkéin.
(© AI generated)
Életünk tiszta napjai válaszolnak a természet makulátlanságának. Advent idején érzékenyebb az emberi természet.
Befogadja az apró rezdüléseket, észreveszi a tökéletességet ott is, ahol máskor nem látja. Meghatónak találja a téli reggel fagyos és üde hangulatát, a roppanósra dermedt tűleveleket, a zörgő faágakat, és élvezi a csendet, amikor a metsző hidegben már madár se pittyeg, minden, ami él, elbújt a hófehér takaró alá, még a pockok apró lábnyomai se törik meg a fehér szőnyeg simaságát.
Várjuk a karácsonyt, az év csúcspontját. Azt a varázslatos hetet, amikor minden MÁS, amikor mindenki valami különleges eseménnyel kívánja emelni az ünnep fényét, felfelé stilizálni a napokat, megadni méltóságukat.
Ez az adventi koncertek, az ünnepi kiállítások, az ajándékvásárlás, a lakásdíszítés, a finom ételek készítésének ideje. A családi összetartozás hangsúlyt kap, együtt üldögél a fa alatt gyerek, szülő és rokon, még a rég látott nagynéni is eljön látogatóba, és fáradt kezével meg-megsimítja a gyerekek fejét. Nincs emberfia, aki ki tudná vonni magát a karácsony varázsa alól.
Ady Endre talán megbocsátja nekem, hogy kölcsönvettem a címét egyik versének (Karácsonyi rege), amelyben egy messze tűnt karácsony hangulatát idézte fel, a sóvárgás, a megbánás, a visszasírt tisztaság hangulatát. Senki nem tudta olyan átfogón elénk idézni azt a ritkán tapasztalt életérzést, amely karácsony estéjén betölti az emberi szíveket. Ő volt az, aki látta, ő volt az a boldog, aki el is tudta mondani azt, amit mi is érzünk, de kifejezni képtelenek vagyunk. Ezzel az útravalóval kívánunk mi, az Új Nő szerkesztői minden olvasónknak élményekkel teli, gondtalan, derűs és nagyon boldog karácsonyi ünnepeket.
