Pár év alatt minden megváltozott. A kombájn már magától arat, csak a búza maradt a régi, aranysárga és olyan finom az illata, mint egy parfümnek.
Vágás, beforgatás, cséplés, a mag szétválasztása a szénától: ezeket a munkákat végzi a kombájn. Utána egy gombnyomással a magtartályból a kísérő traktorra üríti a magot – még mozgás közben! Gondoljuk el, micsoda profizmust kíván ez, mert menet közben nyomja át a gép a magot a traktorra. Általában több traktor várakozik a földek szélén, mert a traktornak még be kell vinni a magtárba a magot, s nem mindig járja meg az utat egy forduló alatt...
A vágóasztal a kaszával és a motollával a gép elején van. A motolla az a pörgő keret a gép elején, ami befelé forgatja a kalászokat, s ezek aztán elindulnak a dob felé, ami kicsépeli belőlük a magot. Mögötte van a ventillátor, ami elválasztja a szénát a magtól. A mi kombájnunknak mellesleg tízméteres a vágóasztala! Szélesebbek és nagyobbak a mai kombájnok, magtartályuk a tízszeresére nőtt...
Az ürítőkémény mozgás kötben ürít, ezzel rengeteg pénzt megspórolnak, mert a kombájn sokat fogyaszt. A háttérben több traktor is várakozik, mert a következő ürítésre az első traktor már nem ér vissza a magtárból.
Kapcsolódó írásunk: És itt van a joystick...
