– A társ elvesztése után hamar előjön a kérdés: „Miért éppen velem történt meg?” – mondja dr. Haid Katalin pszichológus. – Az ember bűnbakot keres, és hajlamos arra, hogy vádoljon. Van, aki az orvosokat okolja, van, aki saját magát, esetleg a körülményeket. Ezzel párhuzamosan megjelenik egy újabb irracionális kérdés: „Mi mindent lehetett volna még megtenni, mit mulasztottam el?”
Fontos, hogy az ember megélje a gyászt. Vannak emberek, akik kifelé gyászolnak, sírnak, jajgatnak, kikiabálják magukból a fájdalmukat. Mások befelé gyászolnak, bezárkóznak, a magányt keresik. Nem jó, ha környezetük erővel próbálja őket ebből kiszakítani, ha állandóan programokat szervez számukra. Ha a gyászmunkát nem végezzük el, akkor később, fél év múlva, de akár egy év múlva is jelentkezhetnek a poszttraumatikus stressz tünetei. Ilyenkor az ember bezárkózik, depressziós lesz, kilátástalannak, értelmetlennek látja saját életét.
(© Why men die before women – Ned Martin’s Amused)
Mindaddig, amíg az özvegy nem engedi „elmenni” a társát: képtelen lesz a nyitottságra, nem tud figyelni a saját életére. Ha a gyászmunka jól végződik, akkor az özvegy képes új életet kezdeni – és az elhunyt emlékét a megfelelő polcra „helyezni” ebben az új életben. S ami a legfontosabb: az emlékek nem gátolják a párkeresésben!
– Vannak, akik évekkel a társuk halála után sem képesek új kapcsolatra. Naponta kijárnak a temetőbe, úgy érzik, társuk halálával az ő életük is véget ért.
– Ez leginkább akkor van, ha a házastársak úgy éltek, hogy párkapcsolatukban csak a mi létezett: feladták az énjüket. A házasságokban még mindig gyakori, hogy a feleség mindenben a férjére támaszkodik, nem önálló. Kényelmesebb számára, ha a férj dönt mindenről, hiszen így azé a felelősség. Az ilyen nők a párkapcsolaton belül gyerekszerepet visznek. Ha egy ilyen feleség elveszíti a férjét, akkor sokszor bizony képtelen az önálló életre. Fontos, hogy az ember tudatosítsa: ő autonóm személyiség, saját érdekkörrel.
dr. Haid Katalin (© Somogyi Tibor / Új Szó)
– Sokan lélekben már felkészültek egy új kapcsolatra, de a „rossz nyelvek” miatt nem mernek új kapcsolatot létesíteni. Sőt, vannak esetek, amikor társra találnak, de a család előtt nem merik felvállalni, titkolóznak.
– Nálunk a szülők többnyire egy életre szóló felelősséget éreznek a gyerekeik iránt, érzelmi függőségben élnek. Pedig az a normális, ha a gyermekei iránti mély szeretet nem akadályozza az embert abban, hogy a saját életét élje. Hiszen a gyerekeknek is jobb, ha azt látják, hogy az édesanyjuk ismét képes nevetni – s nem egy könnyekkel teli emlékvilágban él, szerencsétlenül.
Mura Ilona, 81 éves, Füs
– Harmincegy éves voltam, amikor egy szeptemberi reggelen kikísértem az uramat a kapuhoz. Pozsonyba indult orvoshoz, mert rakoncátlankodott a szíve. A szoknyám mellett négy gyerek tipródott, én meg várandós voltam az ötödikkel. A férjem az orvoshoz már nem jutott el, egy szívroham útközben végzett vele. A gyászra, búslakodásra nemigen volt időm mert hamarosan megszületett a pici. Mivel annak idején csak fél év gyermekgondozási járt, munkába kellett állnom. A füsi szövetkezetben kaptam állást. Itt ismertem meg aztán a második férjemet. Áldott jó ember volt. Nemcsak engem szeretett, de sajátjaként szerette a gyerekeimet is, pedig közös gyermekünk nem lett.
– Szépen éltünk. Dolgoztunk mind a ketten, nem pazaroltunk, így az árvíz után sikerült vennünk egy kis házat is. Egy idő után aztán egyre többet panaszkodott, hogy itt fáj, ott fáj, de a „kétkezi ember” nem fut minden nyavalyával orvoshoz. Aztán amikor kórházba került, kiderült: menthetetlen. A rák két hét alatt végzett vele. Tizenhét év után ismét magamra maradtam. Alig telt le a gyászidő, amikor a sors ismét megpróbáltatás elé állított. Huszonhét éves fiam halálos autóbalesetet szenvedett. Nehéz évek jöttek. És amikor már nem is gondoltam volna, hogy még egyszer társra találok, megismerkedtem egy kedves, jóravaló férfival. Hatvan körül azonban az ember már nem rohan az anyakönyvezető elé – nem fontos a papír. Csak a megértés. És harmadszor is megadatott nekem, hogy jó ember mellett élhettem. Nem tudom, egyedül, lett volna-e elég erőm elviselni, hogy rövid időn belül két fiamat kellett eltemetnem. A fiatalabbikat negyvenhat évesen vitte el a szíve, míg a másik negyvennyolc évesen ment el örökre...
Aztán, mikor a papával elkezdtünk betegeskedni, bejöttünk együtt a nyugdíjasok otthonába. Három éve azonban, huszonkét év után, ő is magamra hagyott... Már csak két lányom maradt, ők tartják bennem a lelket. Néha meglátogatom őket, de a múltról nem szeretek beszélni.
– A statisztikai adatok megdöbbentőek, hiszen 2005-ben tízezerrel több aktív korban lévő férfi halt meg, mint 1960-ban. A halálokok közt pedig a szív- és érrendszeri megbetegedések állnak a vezető helyen. Mi lehet az oka a középkorú férfiak rossz egészségi állapotának, korai halálának?
– Sajnos Szlovákiában a férfiak átlagéletkora nem éri el a hetven évet sem. Ez, összehasonlítva a nyugati országokéval, ahol közel nyolcvan év az átlagéletkor, döbbenetesen alacsony – állítja a komáromi Balázs Ferenc kardiológus. – A férfiaknál hazánkban évek óta – a daganatos megbetegedéseket megelőzve – a vezető halálokok közt a szív- és érrendszeri megbetegedések szerepelnek. Ennek az egyik oka az, hogy míg a nők érrendszerére, anyagcseréjére egészen a klimaxig jótékony hatással van az ösztrogén, addig a férfiak szervezetében ez a hormon csak elenyésző mennyiségben található. Ezért a férfiaknál az érelmeszesedés első jeleit már egészen fiatal korban ki tudjuk mutatni (bár még tüneteket nem okoz), negyven év körül azonban gyakoriak az ezzel járó betegségek.
– Másrészt a férfiak rossz egészségi állapotában nagy szerepet játszik vezető társadalmi szerepük is. Egy férfinak „illik” keménynek, határozottnak lenni, vállalni a konfrontációt, a konfliktusokat. A felgyülemlett stresszt viszont egy férfi nehezebben reagálja le, mint egy nő. Egyrészt nincs olyan jó szociális kapcsolatrendszere, nem tudja „kibeszélni” magából a gondjait, megosztani a problémáit. Másrészt a férfiak keményen teljesítményorientáltak. A társadalom azt várja el tőlük – és ők is maguktól –, hogy magas szinten teljesítsenek a munkájukban, és megteremtsék a kellő anyagi hátteret a család számára. Az általános társadalmi bizonytalanság, és azon belül is a munkahelyi bizonytalanság sérülékennyé teszi a férfiakat. A férfiak korai elhalálozásának harmadik oka pedig az önpusztító életmód (annak ellenére, hogy a nők az utóbbi években igencsak felzárkóznak hozzájuk). A mértéktelenség mégis inkább a férfinépre jellemző.
– Az egyes káros szenvedélyek hogyan vezetnek el a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásához?
– A dohányzás a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának egyik komoly kockázati tényezője, mivel a cigarettában lévő nikotin károsítja az érfalat. További komoly civilizációs betegség a magas vérnyomás. Ez további érbetegségek kialakulását idézi elő, mint az agyi érkatasztrófa (szélütés, agyvérzés), a szívinfarktus, szívelégtelenség. Negyven év fölött minden harmadik, míg ötven év fölött már minden második ember küszködik ezzel a betegséggel. Sajnos, nagyon sokan nem is tudják, hogy egészségi problémáik hátterében a magas vérnyomás keresendő. Ez az alattomos betegség eleinte semmilyen panaszt nem okoz, később is csak jellegtelen tüneteket idéz elő.
– Legtöbbször teljesen véletlenül fedezik fel, ráadásul olyankor, amikor már szövődményeket is okozott. Mint már említettem, a dohányzás nagymértékben hozzájárul az agyi érbetegségek kialakulásához, ami szintén gyakori halálok. A két leggyakoribb agyi katasztrófa, a szélütés (stroke) és az agyvérzés gyakorisága azonos – de míg régebben legtöbbször végzetesek voltak, ma már a gyorsmentőszolgálatnak köszönhetően a túlélési esélyek jobbak. Az alkoholfogyasztásnál már kicsit árnyaltabb a kép. Napi három egységnél, vagyis harminc grammnál több alkohol már egyértelműen káros. Amellett, hogy idegrendszeri tüneteket okoz, komolyan károsítja a májat, és a magas vérnyomás kialakulásában is közrejátszik.
(© Why men die before women – Ned Martin’s Amused)
– Melyek azok a panaszok, amelyek hátterében még nem diagnosztizált szív-és érrendszeri megbetegedés állhat?
– Mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, ha valaki úgy érzi, hogy a fizikai teljesítőképessége leromlott, ha krónikusan fáradtnak, kimerültnek érzi magát. Mindenkinek ajánlanám, hogy időről időre méresse meg a vérnyomását. Aki pedig valamilyen oknál fogva a rizikós csoportba tartozik (dohányzik, elhízott, a szülők valamelyikénél már ötvenéves korra szív- és érrendszeri betegséget diagnosztizáltak), annak negyven év fölött évente el kellene mennie szűrővizsgálatra. A férfiak egyébként hajlamosak elbagatellizálni a gyengébb mellkasi fájdalmakat, de ha azok terhelés hatására visszatérnek: ajánlatos orvoshoz fordulni. Ezenkívül ha egy férfinak potenciazavara van, akkor mindenképpen fel kellene keresnie az orvosát, mert sokszor ez az érrendszeri megbetegedés első tünete.
– Sajnos, a férfiak nem szeretnek orvoshoz járni, ami igencsak közrejátszik korai elhalálozásukban. Ők egészen másképpen élik meg a betegséget, mint a nők. A nők ugyanis attól a naptól kezdve, hogy elkezdenek menstruálni, szembesülnek azzal, hogy igenis vannak napok, amikor nem képesek ugyanúgy teljesíteni. A biológiai érésüket követően elkezdenek nőgyógyászhoz járni, és hozzászoknak a kötelező ellenőrzésekhez. Ezzel tulajdonképpen kialakul náluk az orvoshoz járás szokása.
Másrészt a férfiak nem szívesen ismerik be, hogy nekik lehet valami bajuk, hogy esetleg orvosi segítségre szorulnak. Gyakran későn jönnek, sőt az együttműködésre sem mindig hajlanak. Az orvosi útmutatásokat sem követik szigorúan, jóval fegyelmezetlenebbek és felelőtlenebbek önmagukkal szemben, mint a természetüknél fogva jóval szófogadóbb nők.
– Ebben az évben a WHO szlogenje a Mozgással az életért. Mennyire segít a rendszeres mozgás a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében?
– A rendszeres mozgás az egészségvédelem szempontjából rendkívül fontos. Kísérletekkel bizonyított, hogy már napi harminc perc rendszeres séta sokkal erősebben csökkentette a vérnyomást, mint a legerősebb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. Ráadásul mozgás közben a szervezetben boldogsághormonok, endorfinok termelődnek, melyek jótékonyan hatnak az egész szervezetre. A másik pozitívuma, hogy kalórialeadással jár, így csökken az elhízás veszélye. Az elhízás komoly társadalmi problémává vált, és jobban veszélyezteti a férfiakat, mint a nőket. A nőkre jellemző csípő- és combtáji súlyfelesleg ugyanis nincs olyan káros hatással a szervezet egészére, mint a has környékére lerakódó zsír, ami inkább a férfiakra jellemző. Az ilyen típusú elhízás rendkívül rosszul érinti a metabolizmust, és nagyban hozzájárul a magas vérnyomás, cukorbetegség és koleszterinproblémák kialakulásához.
– Ahhoz, hogy „megmentsük a férfiakat”, ezek szerint teljes társadalmi szemléletváltásra lenne szükség...
– Az egyén egészségi állapotáért felelős a társadalom, a politika – és legfőképp maga az ember. Az ember egyedül nem sokat tehet, eredményeket csak társadalmi összefogással lehet elérni. Erre nagyon jó példa Finnország, ahol a hatvanas években rendkívül rosszak voltak a halálozási mutatók. Ekkor indítottak egy népegészségügyi programot, melynek keretén belül felmérték a lakosság életmódját (táplálkozási szokásait, napi testmozgásmennyiségüket, a munkahelyi stresszt kiváltó tényezőket), és rövid időn belül hatalmas eredményeket értek el.
