Az utóbbi hetek legnagyobb eseménye Anant Ambani és Radhika Merchant esküvője volt. Nagyobb népszerűséget hozott Indiának, mint előtte bármi más, azóta a bájos Radhika és a nehézkesen lépegető Anant az Instagram és a TikTok sztárjai. Anant Ambani India leggazdagabb emberének a fia, s az esküvő Indiára irányította a figyelmet. Mit jelent egy ilyen hatalmas országban élni és gazdagnak lenni? Milyen értéke van a szerelemnek?
Pásztor Eszter (27, Kassa) modell és színésznő Bollywoodban is játszott. Őt kérdeztük arról, milyen a modern és érzelmes India, ki tud-e szabadulni a hindu kasztrendszer fogságából.
Pásztor Eszter Királyhelmecen született, s modellként került ki Indiába. Itt találta meg álmai országát. A mesebeli India, ahol később színésznőként is foglalkoztatták, sokáig a kalandot, a nagybetűs idegen világot jelentette számára. Hét évvel ezelőtt utazott ki először a világ egyik legellentmondásosabb országába, majd az azt követő négy év nagy részét ott töltötte. Belekóstolt az indiai filmfőváros, Bollywood fényűző világába, s miközben játszott és modellkedett, megismerte az ország kultúráját.
– Mi előzte meg indiai kitérődet, ami elég hosszúra sikeredett?
– Királyhelmecen születtem, a középiskolás éveimet is ott töltöttem, majd Kassára mentem egyetemre – kezdi Eszter, aki ma részben Kassán, részben Budapesten él. – Gyerekkorom óta kalandos életről álmodoztam, vonzottak a messzi, egzotikus országok, a mesebeli kulisszák. Húszéves koromig azt hittem, hogy a nagy utazás a jövő zenéje lesz, de ekkor megszólított India. Egyetemi éveim alatt ugyanis elkezdtem utazgatni, végül ajánlatot kaptam egy ügynökségtől. A sors összehozott egy hölggyel, aki akkor már hat éve kint élt Indiában, ahol modellügynökként dolgozott. Nagyon összebarátkoztunk, munkát ajánlott, de azt tanácsolta, előbb nézzek körül az országban. Majd ő megmutatja nekem Indiát, mondta. Pont a huszonegyedik születésnapomon utaztam ki – szó szerint ekkor születtem meg másodjára, mert kint az életnek olyan színességét láttam, ami befolyásolta a világlátásomat. Ha nincs India, ma nem vagyok az, aki vagyok. Indiában számos hatás ért, sok jó és rossz megtörtént velem, megbetegedtem például hepatitiszben. A szerelem is rám talált, még ha nem is végződött happy enddel.
– Az Ambani-esküvő Indiára irányította a figyelmet. Egy fiatal mennyire választhat magának párt ma Indiában,mennyire van jelen a kasztrendszer az országban?
– A kasztrendszert Mahatma Gandhi idejében eltörölték – ő volt az, aki erőszakmentes politikájával kiharcolta az ország függetlenedését Angliától. A társadalmi megkülönböztetés gyakorlata azonban a mai napig fennmaradt, hiszen az ősi hindu vallásból ered. Érdemes beleolvasni a Védák könyveibe. (A Védák a szankszrit irodalom legrégebbi írásai, az univerzum spirituális bölcsességét tartalmazzák.) Első olvasásra az európai ember számára nehezen értelmezhetőek. A hinduk hisznek az újjászületésben, abban, hogy minden ember olyan helyzetbe születik, amilyet múltbeli karmái formáltak. Az ember teste meghal, de tetteinek lenyomata megmarad. A lélek örök, és szüntelen járja körforgását a különböző létformák között, egyszer állat, máskor ember. A reinkarnáció tana olyan ősi, akár a Védák.
A hinduk hisznek abban, hogy mindenkinek megvan a maga helye, és ha ott helytáll, akkor következő életében egy felsőbb kasztba kerül, s a végén kikerülhet az újraszületés körforgásából. A modern Indiában persze vannak olyanok, akik tiltakoznak a kasztrendszeri gondolkodás és az elrendezett házasságok ellen. Ámde nem ők vannak többségben.
– India mindig különös ország volt, alapját a hindu kasztrendszer jelentette. A harcosok fiainak például mindig harcosoknak kellett maradniuk, de a kézművesek és parasztok kasztja is hasonlóan zárt volt. Senki nem szabadulhatott ki a kasztjából, ahová tartozott, nem ehetett más kasztbelivel közös asztalnál, nem ülhetett vele egy kocsiba, és nem vehetett el más kasztba tartozó lányt. (Indiában nagyrészt még most is így van, általában házasságközvetítők hozzák össze a házasságokat.) A legfelsőbb kaszt a papoké, a brahmanoké, ők gondoskodnak a templomokról és a szertartásokról. A négy fontos kaszt további alsóbb kasztokra tagolódik, de azok is elkülönülnek egymástól.
– A lakosság nagy része azonban semmilyen kaszthoz nem tartozott, ők voltak a páriák. Őket csak a legpiszkosabb munkák elvégzésére használták, s azt tartották, hogy nekik még a puszta érintésük is szennyez. Ezért érinthetetleneknek hívták őket. Nem volt szabad vizet merniük arról a kútról, amelyről az indusok mertek, és ügyelniük kellett arra, hogy még az árnyékuk se essen egy indusra. Ilyen kegyetlen volt ez a kasztrendszer. Pedig amúgy nem kegyetlen nép az indiai, hittek abban, hogy embert, növényt, állatot legmagasztosabb főistenük, Brahma lehelete élteti. Hittek a lélekvándorlásban, hogy ugyanaz a lélek többször újjászületik, egyszer patkány, máskor tigris, harmadszor például ember alakjában, s ha jót cselekszik, többé nem kell újjászületnie – a végén pedig egyesülhet az isteni lénnyel.
– Tudjuk, hogy Indiában ma is sokszor házasságközvetítők hozzák össze a fiatalokat. Milyen a nők helyzete az elrendezett házasságok tükrében?
– A házasság után a nők nagy része – a hagyományokból kifolyólag – a család által megtervezett forgatókönyv szerint éli az életét. Tehát nem dolgoznak kitanult szakmájukban, hiába végeztek egyetemet. A nőknek a diploma csak státuszt ad, és a házasságközvetítőknél növeli az értéküket. A forgatókönyv általában a következő: a nő odaköltözik a férje családjához, és azontúl az lesz a dolga, hogy törődjön a családdal, a gyerekekkel, majd elássa az idős szülőket. Persze vannak kivételek. Én is megtaláltam egy időre a szerelmet Indiában, az én esetemben is be volt tiltva a karrierem építése, nem járhattam rövid ruhákban – még otthon sem –, nem mehettem ki az utcára, amikor kedvem támadt, csak felügyelet alatt.
– Egyszer megkérdeztem az egyik barátomat, hogy miért nem tudhatnak a szülei arról, hogy van egy szerelme, akivel együtt él. Erre az volt a válasz: „Miket beszélsz?! Természetesen ő a szerelmem, de más lesz a feleségem.” Az indiai fiatalok sokszor nem is érzik, mennyire álságos ez a fajta gondolkodás. De ez is a hinduizmusból ered, magasztaló énekük a szerelem istenéről, Krisna szeretőjéről, Radháról szól – és nem a feleségéről. Mindenki csak úgy emlegeti őket, mint Radha-Krisna. Az egyik leghíresebb bollywoodi filmben, a Bajirao-Mastani-ban a szerető és a feleség nem rivalizál egymással, inkább közös örömtáncot járnak a férjek ünnepén, és dicsőítik közös szerelmüket, Bajiraót. Kevés európai nő tudja magáévá tenni ezt a gondolkodást, ezért sem teljesülnek be általában a nagy indiai szerelmek. A férfi több, mint a nő: ennek a gondolkozásnak a nyomai a mai Indiában is megtalálhatók, és befolyásolják a modern indiaiak életét és szokásait.
– A nő itt még mindig második nemnek számít, ez az oka annak is, hogy az ultrahangvizsgálatot követően annyi lánycsecsemőt megölnek az anya méhében (bár hivatalosan ez tilos). Mindez visszavezethető arra, hogy Indiában nincs a miénkhez hasonló nyugdíjrendszer, ezért a lánygyermek haszontalannak számít, hozományt kell vele adni, utána meg elmegy a háztól, hogy a férje öreg szüleiről gondoskodjék. Saját családjának nincs belőle sok haszna.
India ma az a hely, ahol a tehenet szent állatnak tekintik, nem bántják, de a tehenek műanyagot csemegéznek a szemétdombokon, mert senki nem ad nekik ételt. India az ellentmondások és a csodák országa még mindig.
– Az indiaiak hogyan fogadják a külföldieket?
– Szeretik a külföldieket. Mindenkivel fotózkodnak, nagy irántunk a rajongás. Egyszer egy parkban odajött hozzám egy kislány, és megkérdezte, hogy megcsókolhat-e, merthogy olyan vagyok, mint a babája.
– Játszottál Bollywoodban is. Hogy csöppentél bele?
– Egyik nap Bhopalban voltunk, ahol egy rendező, Rishikesh Pandey európai szereplőt keresett az Egy tisztább Indiáértcímű kampányfilmjébe. Jelentkeztem, és kiválasztottak. Talán a sors akarta így, hogy találkozzunk, mert pár hónap elteltével ő volt az, aki megmentette az életemet! De visszatérve Bollywoodhoz: egyszer egy indiai filmrendező azt mondta, hogy a bollywoodi filmek 90 százaléka énekből, zenéből és táncból áll. Többnyire minden alkotás dráma, és a szerelemről szól, de akadnak azért vígjátékok és horrorfilmek is. Én egy romantikus vígjátékban szerepeltem indiai menyasszonyként, akinek az esküvőjét egy hatalmas dzsaipuri palotában szervezték meg. A filmben sok színes, parádés táncjelenetet láthattunk, közel 300 táncos szerepelt benne.
Anant Ambani és Radhika Merchant esküvője (© Örzsik Ödön)
– Említetted, hogy veszélyben volt az életed. Ez mit jelent?
– Megbetegedtem, majd két hónapon keresztül állandóan belázasodtam. A mentoraim nem vették komolyan az egészségi állapotomat, ráfogták a klímára, a monszunra. A rendező, Rishikesh volt az egyetlen, aki megfogta a kezem, és azt mondta: „Úgy nézel ki, mint apám a halálos ágyán. Te lány, neked hepatitiszed van!“ A fertőzést a szennyezett víz és hús okozza. A mai napig nem értem, hogyan történhetett, hisz én vegetáriánus volnék. Amikor az orvos meglátta az eredményeimet, azt mondta, pár napom van hátra, ha nem kapok szakszerű ellátást. A hazaszállításomat végül Rishikesh szervezte meg. Hosszú kezelés aztán itthon felépültem.
– Utána is visszamentél még?
– Igen, mert a mesebeli India hívja az embert! Tapasztalatlan kamaszlányként utaztam ki, s egy tapasztalt nő tért vissza Európába. Rengeteg szeretetben, elfogadásban volt részem, a szakmámban viszont bántásban, átverésben, kihasználásban is. Ennyi év távlatából a rosszat elfelejtem, s csak a jó dolgokra gondolok vissza, és azokra az emberekre, akik a nehéz időkben mellettem álltak. Indiára úgy tekintek, mint második otthonomra, ahová mindig visszatérhetek, történjék bármi. Most viszont elsősorban Európában szeretnék dolgozni.
– Mit tanácsolnál egy Indiába készülő lánynak?
– Először is: alaposan nézzen utána mindennek, és megfelelő vízummal lépjen be az országba. Másodszor: oltassa be magát hepatitisz ellen. Harmadszor: vigyázzon a koldusokkal és azokkal az árusokkal, jósokkal, akik a turistákra vadásznak. Az okos turista ravasz, mint a róka, másként becsapják. És végül, de talán ez a legfontosabb: élvezze a mesebeli India szépségeit.
