A mesék az emberiség ősi tudásának hordozói. Bár eredetileg felnőtteknek szóltak, a szájhagyomány útján minden generációhoz eljutottak. A régi időkben az ember még képes volt MEGFEJTENI a szimbólumok mögött meghúzódó életvezetési tanácsokat. Mára azonban ez a képességünk jócskán megkopott. A kincskereső meseterápia viszont egy kiváló módszer arra, hogy kicsi és nagy egyaránt betekintést nyerhessen a mesék világába. A mesék gyógyító hatalmáról a dunaszerdahelyi Kantner Éva meseterápiás szakemberrel beszélgettem.
– A terápia önmagában súlyos kifejezés, sokan félnének tőle. Mit jelent a meseterápia?
– A terápia ebben az esetben NEM gyógykezelést jelent. A kincskereső meseterápia egy modern, játékos formában zajló, alkotó-fejlesztő folyamat, mely segíti a személyiség fejlesztését. A mesék erejével segít megelőzni a lelki vagy magatartásbeli problémák kialakulását. A módszer négyéves kortól egészen a késő felnőttkorig ajánlott. A mesékben benne rejlik a VÁLASZ minden olyan kérdésre és problémára, mellyel életünk során szembekerülünk. Legyen az a testvérféltékenység, a szülőről való leválás vagy épp a hivatás megtalálása és a párválasztás. A mesék megkönnyíthetik döntéseinket. Jómagam jelenleg több csoportban óvodás és iskolás korú gyermekekkel foglalkozom.
– Miképpen zajlanak a foglalkozások?
– A foglalkozások a közös játékra építenek. A mesére való ráhangolódást és elcsendesedést a varázsjátékok biztosítják, melyek segítik a befogadást. A játékos bevezetőt MESE követi. A kisebb korosztálynál fontos, hogy a választott mese ne legyen bonyolult. Leginkább a magyar népmeséket szeretem: ezek erejét évszázadok bizonyították. Nagyobb gyermekek esetében novellameséket választok, melyek bonyolultabb szerkezetűek, s több mint két szereplő jelenik meg bennük. Fontos, hogy milyen formában hangzik el a mese. A gyermekek jobban szeretik, ha FEJBŐL mesélek, nem olvasom a mesét. Ezt követően megbeszéljük az elhangzottakat. Megnézzük például, hogy a főhősnek milyen nehézségeket kellett leküzdenie, hogyan döntött a nehéz helyzetekben. Utána megpróbáljuk a történetet a mai, hétköznapi nyelvre lefordítani. Mit jelenthet ez a döntés a mai világban? A fő, hogy mindenki elvegye a meséből azt a kincset, ami az ő számára a fontos. Csak ez után következik az alkotás fázisa: a rajzolás. A gyerekek színekkel vagy formákkal fejezik ki, mit is jelentett számukra a mese. (Ehhez, persze, egyáltalán nem kell tudni rajzolni.)
– Milyen területeken fejleszthetők a gyermekek a mesék erejével?
– Mivel a mesék elsősorban az érzelmekre hatnak, a meseterápia nagyon jól alkalmazható azoknál a gyermekeknél, akik önbizalomhiánnyal vagy különféle szorongásokkal küzdenek. A foglalkozások fejlesztik a fantáziát és a kreativitást is. Mivel a terápia kis csoportokban zajlik, a gyermekekben megnő az empátia, a tolerancia, és az együttműködés is jobban megy nekik. A feldolgozás folyamatában gyakran alkalmazunk szerepjátékokat, melyek a problémamegoldó-készséget erősítik.
– A mesék eredetileg felnőttekhez szóltak, így akár horrorisztikus elemeket is hordozhatnak. Gondolok itt például A kis gömböcre. Nem keltenek ezek félelmet egy gyermekben?
– A mesék világához hozzátartozik a jó és a rossz is. Az, hogy megküzdök a saját sárkányommal, fontos része a személyiségfejlődésnek. A gyermek a félelmet alapvetően a családban tanulja meg. Szülői minta szerint sajátítja el, mitől fél, mitől óvakodik – és mi az, ami örömet okoz számára. A Piroska és a farkastól csak akkor fog félni, ha felhívjuk rá a figyelmét. A félelmet egy rossz élmény is kiválthatja, és a mese előhívhatja ezt a felkavaró emléket. Ám segít is abban, hogy a gyermek leküzdje a benne lévő szorongást, hiszen a mesében a jó mindig győzedelmeskedik a rossz felett.
– Te magad hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a módszerrel?
– Iskolapszichológusként naponta szembesültem azzal, mennyi problémával küzdenek a gyermekek. Nem találják az UTAT sem egymáshoz, sem önmagukhoz. Új módszert keresve találtam rá a meseterápiára. Jómagam mindig rajongtam a mesékért, hiszen a legkönnyebb út a gyermeki lélekhez rajtuk keresztül vezet. A mesék segítenek abban, hogy kialakíthassunk egy olyan világot, ahol biztonságban érzik magukat, levetkőzhetik gátlásaikat, hogy később boldog felnőttek legyenek.
– Általában mindenből van kedvencünk. Mit árul el rólunk a kedvenc mesénk?
– Kedvenc mese az, amelyet gyermekként sokat meséltettünk magunknak. Tettük ezt azért, mert megéreztük a mesében rejlő életfeladatunkat. Az én kedvencem például A farkas és a hét kecskegida című mese volt. Mind a mai napig, ha erre a mesére gondolok, elsőként egy zárt ajtó jelenik meg előttem. Ez a zárkózottság abszolút jellemző rám. A meseterápiának köszönhetően azonban sikerül egyre jobban kinyitni ezt az ajtót – magam, mások és a világ felé.
L. Horváth Katalin
