Ez volt az első kirándulásunk a szülők nélkül. Összebeszéltünk a haverokkal, autóba ültünk, és megcéloztuk Horvátországot. Homokdűnék között, napégette farönkökből épített ösvényen meneteltünk a strand felé. Olyan volt az egész, mint egy olajfestmény.
A part még reggeli párába burkolózott, ruhátlan családok forogtak a piknikkosarak körül, fecserésző olaszok bort töltögettek hosszú nyakú poharakba... Sakkozó ádámkosztümös öregurak üldögéltek a padokon. Szemünk itta a látványt, s eltartott egy ideig, amíg feldolgoztuk. Emlékszem, hogyan biztatgattuk egymást, hogy vetkőzzünk már le. Senki nem akart első lenni. Végül nem volt merszünk ledobni a fürdőnadrágot. Mi, friss tizennyolc évesek megátalkodottan kuporogtunk a vizes nadrágjainkban...
(© Patrizia Burra)
Azóta tudom: a nudista strand a retus nélküli fényképhez hasonlít. Itt nincs melltartókitömés, nincs „slankító” fürdőruha, hogy karcsúbbnak látsszunk, sem drága karóra. Itt aztán mindenki egyenlő. Legalábbis ezt sugallja a naturizmus filozófiája.
S hogy mi volt a történet folytatása? Az a nyár véget ért, mi pedig hazatértünk az első szülők nélküli szabad nyaralásunkról, majd folytattuk az egyetemet, dolgozni kezdtünk. Én utána nyilvános meztelenséggel legfeljebb a Duna-töltésen találkoztam, amikor biciklin elhajtottam az oroszvári tó mellett. A nádasban meg-megvillant a fürdőzők meztelen feneke, mi meg a barátnőmmel jól szórakoztunk rajtuk egészen a dunacsúnyi szállodáig. Az uszodában szemérmesen vetkőztem az öltözőszekrény két nyitott ajtaja között, magamra tekert fürdőlepedőben, nehogy már kilátsszon valami, aminek nem volna szabad...
Az első naturista klub 1903-ban jelent meg Németországban, Hamburg mellett. Különcködésnek számított, hisz akkoriban egy kivillanó női boka is felháborodást keltett. A Freikörperkulturnak (FKK) nevezett mozgalom vezérgondolata azt volt, hogy a testet a friss természetben végzett tornával és gyakori kint tartózkodással kell megacélozni. Így az emberi test egészséges, szép és napbarnított lesz!
A levetett fürdőnadrág
Aztán nemsokára megismerkedtem a párommal, aki a negyedik randevúnkon meghívott egy ausztriai wellnessbe. (Egy ideig kint pincérkedett egy hotelben.) Vásároltam egy szuper fürdőruhát, utána egy hétig koplaltam. A wellnessben úgy tettem, mintha régi vendég volnék, holott most jártam ott először...
Utána már csak arra kellett figyelnem, hogy mit tesz a párom. Ő beszélgetés közben egyszer csak kedélyesen levetette a fürdőnadrágját. Akkor pillantottam meg a táblát: „Meztelen övezet”. Nyeltem egy nagyot, és én is levetettem a bikinimet, majd körbecsavartam testemen a törülközőt. A következő félórában abban reménykedtem, hogy pirulásomat senki nem vette észre. Aztán nézelődtem mindenfelé, csak ODA nem. A párom szerencsére tapintatos volt, és azt ajánlotta, menjünk, igyunk meg egy italt. Fesztelenül elindult a férfiöltözők felé, én meg bámulhattam a fehér hátsóját.
A hippimozgalom is valamiképpen a németekhez kötődik. Konkrétabban a német bevándorlókhoz, akik az ötvenes évek prűd Amerikájában saruban és meztelenül szaladgáltak az erdőben. Ők voltak a Nature Boys mozgalom tagjai... (© Gypsy Boots Estate)
Ablak a szabadságra
Kiderült, hogy a kedvesem nudista strandokon töltötte a gyerekkorát, mivel a szülei rendre a Makarskai riviérán, a bulgáriai Vlas faluban vagy Murter szigetén nyaraltak, Horvátországban. Akkoriban ezekre a nudista strandokra és naturista kempingekbe járt kis túlzással egész Csehország és Szlovákia. Jó, kivéve az én családomat. Murteren meztelenül napozott a cseh nemzeti színház színésznője, de a mi jednotás boltvezetőnk is.
A cseh barátnőm, akivel egy időben sokat leveleztem (hogy a nyelvtudásomat fejlesszem, mert Prágába készültem egyetemre) elárulta, hogy ők is nudista strandra járnak. Sőt, az a cég, ahol az édesapja dolgozik, többször is szervezett céges nyaralást nudista központokba. Ez azt jelenti, hogy a jelentkezők egész nap meztelenül flangáltak a kollégáikkal. A párom pedig elmesélte, hogy (meztelen) édesanyja egyszer Murteren összefutott a (meztelen) történelem-tanárnőjével, aki megdicsérte a barátom (aki szintén meztelen volt) dolgozatát. Elmondta, hogy a szünidő után azért kicsit furcsa volt találkozni a tanárnővel.
A cseh barátnőm később elmesélte: ő gyerekkorában azt hitte, hogy mindenki meztelenül fürdik a tengerben. Ezért fölényesen kinevetett mindenkit, aki fürdőruhában volt, azt gondolta ugyanis, hogy biztos most vannak először a tengernél. Amikor a páromtól megkérdeztem, hogy a szülei miért jártak nudista strandra, csak vállat volt. Jött ez, mint a nyári vihar.
Finnországban az üzletek nagy részét szaunákban kötik meg. A helyi rossz nyelvek szerint ez a finnek erkölcsi hanyatlásának a fő oka...
A horvát nudista strandok például szépek voltak, sokkal rendezettebbek, mint a többi strand. Ezek voltak a legtisztábbak, mert sok német turista járt oda. Nálunk a nudista strandok félig-meddig be voltak tiltva, ezért ott, a horvát partok mellett az a sok külföldi a szabadságot testesítette meg – legalábbis számunkra, itt a vasfüggöny mögött. A pucérkodással úgymond meglegyintett bennünket a szabadság fuvallata...
A naturizmus német találmány!
Pár éve bejárta a világot egy fekete-fehér fénykép... A felvétel három jó barátnőt ábrázol, akik éppen kilépnek a tengerből, fedetlen mellel, alul kis sötét háromszöggel. Legelöl egy rövid hajú lány lépked, szemérmesen, de azért kicsit huncutul mosolyog. Ő Angela Merkel német exkancellár – fiatalon és meztelenül. A politikusnő, aki a kommunista Németországban született, azóta sem cáfolta meg, hogy ő látható a képen.
Bal oldalon a rövid hajú lány valóban Angela Merkel lenne?
A testünk a templomunk, hisz benne lakik a lelkünk...
Motivációs idézetek garmadája ömlik ránk nap mint nap. Szeresd a tested! Fogadd el magad! A legfontosabbról azonban ritkán szól a fáma: Hogyan? Mégis hogy a csudába legyünk harmóniában a testünkkel, vagy egyáltalán hogyan kapcsolódjunk hozzá, ha fogalmunk sincs arról, hogyan óvjuk, tápláljuk, szeretgessük?
„Ha változást szeretnénk látni a tükörben, tegyük fel magunknak a kérdést: Miért szeretnénk megváltozni? Azért, mert nem szeretjük a látványt, ami visszanéz ránk? Vagy azért, mert ezt a templomot – ami a testünk – ápolni szeretnénk? Egyik esetben a szégyen, a másikban a szeretet lesz a motiváció. Mit gondolunk, melyik fogja elhozni a tényleges változást?” – teszi fel a kérdést Lelkes Éva (Dunaszerdahely, Budapest) mentor és coach, aki sikeres előadásokat tart arról, hogyan óvjuk a testünket, s miként indulhatunk el az önszeretet útján.
Rabec L.
