Külön program minden nyaraláson, mikor kivonulunk a kikötőbe jachtokat nézegetni.
Megy a hajó. Ül az ember a tenger partján, gyönyörködik a hullámokban, és figyeli a távoli horizontot, ahova lassan beúszik pár fehér vitorlás. Mint sós levegő a bőrünkön, végigsuhan a fejünkben a gondolat: Vajon milyen lehet egy ilyen álomhajón pihenni?
A komáromi Intercad alapító-tulajdonosai, Matusek Roland és Gelle Róbert ilyen csodahajókat terveznek – igen, itt, nálunk, a Duna partján, Komáromban. Hogyan lesz valakiből hajótervező? – kérdezzük Gelle Róbertet.
– Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagymamámnál Paton, a Duna mellett – mondja a tervező. – Jöttek-mentek a hajók, mi meg gyerekfejjel csak ámultunk és bámultunk. Nagy öröm volt az egyik évben, mikor gyermeknapon megnyitotta kapuit a komáromi hajógyár, és felmehettünk egy OL 400-as személyszállító hajóra. Ettől kezdve az én fejemben csak az volt: ha nagy leszek, én is ilyen hajókat fogok tervezni! Végül Pozsonyban autó- és hajótervezés szakon végeztem, utána rögtön felvettek a komáromi hajógyár hajótesttervező részlegére. Már elkészült pár konténerhajó a rajzaim alapján, amikor Roli, a társam hozzánk került.
Gelle Róbert
– Most itt ülünk egy modern tervezőirodában: mindenhol hatalmas monitorok, villogó berendezések. Nagyot változott közben a világ...
– Hatalmasat. Annak idején csak elképzelni próbáltuk, milyen lesz 3D-ben, amit 2D-ben megrajzolunk. Mikor megjelentek az első komputerek, mi, fiatalok azonnal megtanultuk a használatukat. Később a hajógyár a világon az elsők között megvásárolt egy komplex hajótervező szoftvert, amivel akkoriban kevés ember tudott bánni. Csak aztán jött a krízis, és közel száz év után leállt a hajógyártás Komáromban. Közben kiderült, hogy hiány van jó tervezőmérnökökből – és mi azonnal kaptunk munkát Németországban. Nagyon jó a komáromi hajótervezők renoméja a világban. Majd következett Hollandia és Norvégia, ahol két évig egy óriáscégnél olajfúrótornyok kiszolgálóhajóit terveztük. Nagyon-nagyon bonyolult munka ez. Kérték, hogy maradjunk, ám mi itt, a Duna-partján vagyunk otthon. Két év után, pakkunkban a kinti tapasztalatainkkal hazajöttünk.
– Cégetek azóta nemzetközi hírnévre tett szert, már mindenféle típusú hajót terveztetek. Nehéz volt a jachttervezők közé felküzdeni magatokat?
– Igen, az egy zárt piac. Mi a holland cégünk üzletkötője révén kezdtünk együttműködni egy kinti megrendelővel. Tudnivaló, hogy sokáig az amerikai, később az olasz jachtok számítottak igazi státuszszimbólumnak. Ebben a bizniszben ugyanúgy megvannak a nagyágyúk, mint az autóknál. Sokszor a vásárló a márkanevet fizeti meg, mert azzal lehet kérkedni, villogni. Volt egy olyan dubaji megrendelő, aki nagyobb jachtot szeretett volna, mint a gyártócsarnok, de a kanálisok is szűkek voltak ahhoz, hogy leengedjenek rajtuk egy ekkora hajót... Erre a megrendelő megfizette a hollandoknak a csarnok átépítését és a csatornák kibővítését.
– Azért egy csilli-villi jachtot biztosan más megtervezni, mint egy óceánjáró teherhajót!
– Vicces volt, amikor az első árajánlatunkat leadtuk egy nyolcvanhat méteres járműre. A holland fél becsületesen visszaküldte azzal a megjegyzéssel, hogy gondoljuk át, mert irreálisan alacsony árral kalkuláltunk. Közben mi is rájöttünk, hogy hihetetlen precizitást igényel a kivitelezés. Ma már kilenc jachtunk szeli a Karib-térség, a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán vizeit.
A jacht szabadidős célokat szolgál, a hossza 13 métertől indul. Lehet motoros, de vitorlás motoros is. Több mint fél év egy ilyen úszó nyaraló projektjének az elkészítése, a megépítés pedig plusz egy évet vesz igénybe.
– Az elmúlt években megváltozott a jachtdivat?
– Nagy a fejlődés. Az enteriőrt úgy kell elképzelni, mint egy múzeumot. Műalkotásokkal, hatalmas tengeri akváriumokkal és prémium minőségű anyagokkal. A hajótestek már kevésbé módosultak, bár minden menő tervező megálmodott egy formabontó hajót. Ám ezek csak elvétve kerülnek legyártásra. Számunkra is tervezett Csémy Olivér építészmérnök egy elegáns szuperjachtot, amit a rotterdami kiállításon mutattunk be, igen nagy sikerrel. Amúgy az egész úgy zajlik, hogy a megrendelő megterveztet egy nagy hajót, de később a barátja vagy éppen a riválisa beszerez egy még nagyobbat, helikopterleszállóval. Mire a megrendelő két helikopterleszállót akar, még több extrával. A versengés húzza magával az egész ágazatot, és kihívások elé állít minket is, mert a sok extraság nem mehet a funkcionalitás kárára. Jachtoknál az alapár méterenként fél- és egymillió euró körül mozog. Az átlagos szuper- vagy megajachtok 40 és 100 méter körül vannak, de Roman Abramovich orosz oligarcha Eclipse-je 167 m hosszú. Ennek az úszó erődnek egyébként nem az a fő érdekessége, hogy páncélozott és három kis tengeralattjáró is van rajta, hanem a beépített lézeres antipaparazzi rendszer.
– Ezeken a gigajachtokon a személyzet is a hajón lakik?
– Ma már nem. Egyre nagyobb divat kiszolgáló hajókat venni. A jachttulajdonos úgy próbálja a 20 (vagy akár 100 fős) kiszolgáló személyzet elől megvédeni az intimitását, hogy azok egy kisebb, egyszerűbb jachton kísérik. Ezekből is többet rajzoltunk már meg.
– Gyakran megesik, hogy a vásárló már tervezés közben változtat az elképzelésén?
– Tiszteljük a megrendelő „hóbortjait”. Igazság szerint a megrendelővel csak a gyártó cég képviselői találkoznak, mi az esetek 99 százalékában még kilétüket sem ismerjük. Talán jobb is így, mert nem a mi nyakunkba zúdul minden óhaj-sóhaj. Egyébként titoktartási szerződés köt minket. Eddig csak egyetlen esetben nem kellett módosítani az eredeti terven. A jachtot egy kínai hölgy rendelte a férje ötvenedik szülinapjára ajándékba. A süllyeszthető medencék, a wellness, a sportpályák alap, de a megajachtok belsejében sokszor van úszógarázs is, ahová egy kisebb jacht, motorcsónak vagy jetski is beparkolható.
– A motoros jachton nincs vitorla, sokan ezért nem szeretik. Azt mondják, túl steril, nem igazi vele a hajózás élménye. A ti „rajzasztalotokon” készült már vitorlás?
– Igen. Húsz éve készítettünk egy nagy vitorlást. A hajótesttől kezdve a belső terekig minden a mi elképzeléseink alapján valósult meg. Az volt az érdekessége, hogy még a vécéülőke is aranyozott volt. A tengeren a sós levegő ugyanis gyorsan kikezdi a fémszerkezeteket, az arany viszont ellenálló.
– A belső enteriőrtervet is a ti munkatársaitok készítik el?
– A jachtokét nem, de a személyszállító hajók belső dizájnját igen. Folyami hotelhajót is szép számban készítettünk, és az utóbbi két-három évben több óceánjárót is. A két legnagyobb, a Costa Smeralda és a Costa Toscana több mint nyolcezer férőhelyes. Mindkettőn 2610 utaskabin, színházterem, mozi, fitnesz, spa, diszkó, üzletek, éttermek, bárok, négy felnőtt és egy gyerekmedence, röplabdapálya és kaszinó található. A tizenöt emeletes óceánjárón huszonkét lift szolgálja az utasok kényelmét. Volt vele munkánk bőven.
– Melyik hajótokra vagytok a legbüszkébbek?
– Az Atillára: ez egy folyami szállodahajó. A múlt évben terveztük, igazi örömmunka volt. Formabontóbb dizájnt kapott, mint a hagyományos cruiserek. Csémy Olivér építész pedig különleges, letisztult vonalú, fényűző enteriőrt álmodott meg hozzá. Ráadásul hibrid, dízel és elektromos meghajtású, a tetején pedig napelemeket helyeztünk el. Tudni kell még, hogy a jacht esetében az üzemanyag rendkívül drága, 400-500 liter üzemanyagot fogyasztanak óránként. Ezért sokan nem is hajóznak messzire a kikötőtől: rendkívül költséges hobbi ez.
– Egyre több város tervezi a nagy hajók kitiltását, elsősorban mert környezetszennyezők. Dubrovnik például komolyan fontolgatja a nemet, mert mikor a nagy hajók ráengedik a városra a sok ezer turistát, azok csak helyet foglalnak az utcákon, de nem fogyasztanak az éttermekben, mert a hajón mindent megkapnak. Mi erre a ti válaszotok?
– Mivel számunkra is fontos a környezettudatosság, sokat töprengtünk a megoldáson. Végül megterveztük a világ első elektromos folyami hajóját. Már csak megrendelőt kell rá találni. Sajnos, a koronavírus okozta mélyrepülés még csak most fog jönni. Ebben az évben bizony kevés új megrendelés futott be...
Gyakran sikerül a gépháztól a konyháig mindent elhelyezni, majd az utolsó pillanatban kitalálja a vevő, hogy a medencét nem a hajó végébe szeretnék, hanem az elejére. Nagyjából kezdhetjük elölről. Egyébként a találgatás a hajózási társaságokra is jellemző. Legyen az folyami hotelhajó vagy teherhajó, mindig bele kell nyúlni a félkész tervbe.
– Ti is részt vesztek a jachtok, hajók próbaútján?
– Nem. A jachtokra nehéz feljutni. A tulajdonosok személyes tárgyként kezelik őket. Két éve Monacóban voltunk a világ legnagyobb jachtshow-ján, ahol az összes gyártó és tervezőiroda képviseltette magát. Legtöbbjüket csak kívülről lehetett megcsodálni.
– Nekem a jachtok világa zártkörű férfiklubnak tűnik. Nálatok az irodában dolgoznak nők?
– Ez nem egy tipikus női szakma. Ismerünk pár jó hajótervező mérnöknőt is, de a szakmában a férfiak aránya kilencvenszázalékos. A mi irodánkban két belsőépítész hölgy dolgozik. Lehet, hogy a cikk után többen kedvet kapnak?
Kapcsolódó írásaink: Mélymerülők; 20 éve keresem a rossz gyereket
