Ujjongás. Ez a szép szó fejezi ki legpontosabban azt az érzést, amely tavasszal tölti el egész valónkat. Jön a tavasz, vége a bezártságnak, a korlátozásoknak, az örökös félhomálynak, végre szikrázik a nap, zsengék, üde zöldek a növények, kibújnak a nedves földből a tulipánok pozsgás levelei, még a kövek is átmelegszenek.
Miért születünk? Ez a kérdés időről időre valamennyiünkben fölmerül. „Azért születünk, hogy boldogok legyünk” – mondta egyszer egy derűs atya. Igen, arra születtünk, hogy boldogok legyünk, és az eszközöket is megkaptuk hozzá.
A kelő nappal újraéled bennünk a tenni akarás: reggel eltervezzük, mit akarunk elvégezni aznap, és ha nem jön közbe zavaró körülmény, sikerül is. Tavasszal minden növekedésnek indul, magunkban is érezzük ezt az emelkedést, a gyarapodást. Tavasszal feléled a természet (ha jól odafigyelünk, észrevesszük, mi magunk is mennyire a természet gyermekei vagyunk), nyáron kiteljesedik, ősszel besöpri, amit összegyűjtött, télen pihen. Milyen szép, milyen biztató ez a körforgás! Csodálatos erőt lehet meríteni belőle.
Növekedés, kiteljesedés – ez a cselekvés időszaka
Azért születtünk, hogy cselekedjünk, küzdjünk, hiszen „az élet célja a küzdés maga”. Ki ne ismerné azt a rettenetes állapotot, amikor minden hiábavalónak tűnik: nem tudom, mihez kezdjek, a kezemet se tudom megmozdítani…
Mi lendíthet ki ilyenkor a holtpontról? Csakis az, ha valami értelmeset cselekszünk.
Külön meg kell említenem a tavaszi napfényt. Aki öt-tíz percig fordította már arcát a nap felé, az tudja, milyen érzés, amikor sugarak záporoznak a bőrére, és a pórusain keresztül mintha élő energia áramlana minden porcikájába. Frissek, erősek leszünk tőle, mintha az áldott nap elixírt töltene testünk motorjába.
A tavasz fő spirituális üzenete a húsvét
A tavasz nemcsak fizikai értelemben jelent új életet, meleget, világosságot, hanem áttételesen is: a húsvét az érdek nélküli szeretet, az önzetlenség, az önfeláldozás ünnepe. Ezek a tulajdonságok fájdalmasan hiányoznak életünk mindennapjaiból. Mert sajnos, akarnokok, keményszívűek, önzők és törtetők vagyunk. Nem akarunk lemaradni semmiről, nem akarunk különbözni a hangadó többségtől. És közben nem vesszük észre, mennyire belefáradunk.
Mennyivel kellemesebb lenne a világ, ha ápolnánk a kedves, udvarias szokásokat, gyakorolnánk az előzékenységet, az engedékenységet, és nem csak saját magunk számára akarnánk a legjobbat (noha a reklámok azt duruzsolják, hogy ez nekünk jár). Mi járna nekünk valójában? Mire lenne a legnagyobb szükségünk? Talán csak derűs nappalokra, nyugodt éjszakákra, tiszta ruhára, egészséges ételre.
Meg kellene tanulni szépen élni. Hiszen tavasszal olyan tiszta minden, olyan átlátható! És a húsvét üzenete annyira egyértelmű. Nemcsak a régmúltban, ma is.
