Néhány hét telt el az új évből, Sári mégis egyre reménytelenebbül élte meg a hétköznapokat. Ami azt illeti, teljesen bezárkózott. Hétfőtől péntekig elkullogott a munkahelyére, ahol szorongva töltötte a mindennapjait. Attól félt, nehogy újra az ő szilveszter éjszakája legyen a téma, amikor is állítólagosan egy számára idegen fickóval érkezett meg a szórakozóhelyre. Arra a helyre, ahol az igazán sármos Mátéval is találkozott. Mátéval, az elszámolásról. Ő volt az, aki beszámolt Sárinak ezekről a dolgokról, és többek között arról is, hogyan esett neki Sári szilveszter éjjel egészen véletlenül a bárpultnak.
Minél többször próbálta előhívni az emlékeit aznap éjszakáról Sári, annál kellemetlenebbül érezte magát. Fogalma sem volt, hogy ki volt az a fickó, akivel betért a sarki bárba. A másik dolog, ami nyomasztotta, hogy még mindig nem vallotta be Máténak, akivel az elmúlt időben egyre többet dumáltak, hogy ezt a fickót ő tulajdonképpen nem is ismeri. Máté ugyanis úgy vélte, hogy az a bizonyos pasi Sári barátja, amitől persze Sári kényelmesebben érezte magát, ha szóba elegyedtek. Hiszen így biztos nem gondolja Máté, hogy teljesen odáig van érte. Mindenesetre Sári úgy érezte, pusmognak a háta mögött a munkahelyén, amit biztosan lepcses szájú kolléganőjének köszönhet...
Így szép lassan, komótosan és melankolikus hangulatban teltek Sári napjai, s bizony állandó reggeli morcogása sem hagyta el, amikor ki kellett másznia kora reggel a meleg takaró alól. Nem szerette a hideget, úgy vacogott minden reggel öltözés közben, mint egy apró szőrű kutya. Pedig szentül meg volt győződve, hogy most néhány kilót magára szedett. Még ez sem zavarta őt, úgy döntött, a saját kis téli bundájának hívja majd ezután a néhány vékony felesleges fodrot, amely ilyenkor tél idején feltehetőleg jobban melegíti őt.
Ahogy telt-múlt az idő, Sári februárra lapozta a naptárt a munkahelyi íróasztalán, s hirtelen megpillantotta a február harmadikai névnap alatt szereplő Balázs nevet. Különös érzés suhant át rajta egy pillanat alatt. Balázs – mondta ki hangosan, és mint egy szikra, hasítottak bele tudatába egy pillanat alatt a szilveszter éjszakai emlékek. Ahogy puszit adott Anikó barátnőjének, aki teljes alkoholmámorban úszva kiabálta a BÚÉK-ot, és az, ahogy próbálja leinteni a kiszemelt taxit, de megelőzi őt... Balázs! Ő volt az a fickó, akivel betért a bárba! Hú, de jó fej volt és édes...! – merengett Sári, de érezte, hogy mintha még valami hiányozna... egy utolsó képkocka... talán.
Nem agyalt sokáig ezen, annyira lázba jött a szórványosan visszatérő emlékeitől, hogy azonnal az irodai kiskonyhába vette az irányt, hogy egy csupor forró kávét készítsen magának. Annyira felvillanyozta őt, hogy emlékezni tudott, hogy az adrenalinszintje szinte a tízszeresére nőtt.
Érezte, ahogy újra megtelik energiával és erővel. Erre várt már úgy egy hónapja. Most azonnal lefőzi a kávét, visszamegy az irodájába, és a finom kávé mellett végiggondolja az egész szilveszter éjszakáját, miközben a monitort fogja bámulni. Mindezt úgy, mintha dolgozna. S ahogy a konyhába osont, hogy elkészítse a kávéját, hirtelen egy hang rémisztette meg Sárit.
– Szia, széplány! – hangzott a mély férfihang, s ekkor Máté termett a lány háta mögött. Sári akkorát ugrott ijedtében, hogy még közben extravékony hangon fel is sikított.
– Atyaég, Máté! – szuszogott Sári, mire a fiú tökéletes fogsort villantott.
– Bocs, nem akartalak megijeszteni – szólt a fiú, majd hozzátette kissé szégyellősen –, mostanában úgy érzem, mintha kerülnél. Ezért is bátorkodtam utánad jönni...
Sári pedig kipirult arccal, lelkében duzzadó örömmel, gondolkodás nélkül rávágta:
– Képzeld, pontosan 5 perccel ezelőtt visszatértek az emlékeim! – nézett büszkén és izgatottan Mátéra.
– Ez csodálatos! – kurjantott fel hangosan Máté, miközben óriásira kerekedtek a szemei. S bizony, ahogy felkiáltott, szinte egyidejűleg jutott eszébe Máténak még valami. Sári pedig a fiú arcát fürkészte. Máté nagy levegőt vett, és így szólt: – Ez azt jelenti, hogy már tudod.
Sári visszafojtott lélegzettel hallgatta őt, mert tulajdonképpen fogalma sem volt arról, miről beszél neki Máté, de próbálta leplezni azt, hogy ezt még teljesen nem árulták el neki az emlékei. Szerencséje volt, mert Máté kis szünet után folytatta mondandóját:
– Szóval tudod, hogy... Na jó, tehát több alkohol csúszott le szilveszter éjjelén, tudod, amikor találkoztunk, és ilyenkor őszinte az ember. De mentségemre szóljon, nem láttam, hogy a pasiddal térsz be a bárba, s amikor odajöttél hozzám a pulthoz, egyedül, abban a fekete miniben! Huh!
Máté szemeivel a földet pásztázta, mert hirtelen úgy érezte, lángba borul a feje, de már úgy gondolta, Sári úgyis tud mindent, így folytatta: – Ezért bátorkodtam annyit bókolni és randira hívni téged...
Sári úgy állt Máté előtt, mint aki kővé dermedt. Átfutott az agyán, hogy most kéne Mannequin Challenge videót forgatni róluk, ahogy a konyhában mozdulatlanul farkasszemet néznek egymással, s a csendet csak a kávéautomata zúgása töri meg. Aztán gyorsan elhessegette a humoros gondolatfoszlányt, s tudta, itt az idő, meg kell szólalnia.
– Ő nem a pasim – nyögte ki Sári, miközben érezte, hogy mindezt különös fintorral az arcán közölte. Szinte bocsánatkérően nézett Mátéra, miközben a fiú arca egészen meglágyult, s kis híján nevetésben tört ki. Ahogy Máté a sűrű sötétbarna hajába túrt, a fejét csóválta, s furcsán nevetgélni kezdett.
– Hűű, ez egészen meglepő! – szólt a fiú, s mint aki leplezni próbálja örömét, a húsos ajkába harapott. Majd értetlenül, szinte kérdőn, félszemmel a lányra sandított.
– Balázs! Így hívják azt a férfit... Ezt előbb árulták el az emlékeim – törte meg a kínos csendet Sári, majd megköszörülte a torkát. – Valamiért együtt utaztunk a taxival, s úton hazafelé úriember módjára meghívott egy italra, amit elfogadtam. Öhm.., ennyi – fejezte be Sári kurtán a mondatot, majd elhallgatott.
– Értem. Nos... erre csak azt tudom mondani, hogy ha szingli vagy, akkor még mindig áll a randimeghívás részemről – mondta Máté a lánynak, kacsintott egyet, és kimenetelt a konyhából.
Tessék?! Sári azt sem tudta hirtelen, hol van. Máté most hívta randira! Ezek szerint már másodszor, te jó ég! S most még részeg sem volt! Persze hogy elfogadom. Naná! Közben megragadta gőzölgő kávéval telt bögréjét, visszarohant az irodájába, és a számítógépe elé huppant. Javarészt másról sem szól a hátralevő napja, csak hogy átgondolja a történteket. Túl sok volt ez neki, és túl jó! Túl jó lett minden. Létezik ez?
Úgy érezte, felrobban a szíve az öröm adta izgágaságtól, így meg kell nyugodnia. Nagy izgalmában kávéjába se tejet, se cukrot nem tett, de már nem is számított neki. Délután, úton hazafelé, a sok új emléktől szinte kijózanodva kezdte el törni a fejét Balázson. A pasin, aki irtó aranyos volt és kedves. Egy igazi úriember. Sári emlékezett rá, hogy nagy barna őzikeszemei voltak és enyhe borostája. S amikor meghívta őt Balázs egy italra a bárba, úgy emlékszik, nagyon jól érezte magát vele. Kellemes selymes hangja volt a fiúnak, s rögtön ahogy beléptek, és levette a kabátját, felidéződött Sári szemei előtt Balázs fehér ingje, melyet mintha csak rászabtak volna. Emlékszik, Balázs látta, ahogy Sári szemérmetlenül pásztázza őt, majd mosolyogva mondta, hogy intéz a pincérnél egy különleges helyet nekik. S mikor pár percre otthagyta őt, Sári észrevette a pultnál Mátét.
Sári kezeibe temette arcát, és teljesen kétségbeesett. Hiszen tudta, őrült nagy káoszt épített ki maga körül. Minden olyan gyorsan történt akkor, most meg emlékei hiánya miatt issza az egésznek a levét. Arról nem is beszélve, hogy mindkét srác rendkívül tetszik neki. Máténak viszont egyértelműen előnye van nála. Hiszen Balázst azóta sem látta, semmit nem tud róla, és nem is jelentkezett neki. Érdekes, pedig olyan jól mulattak, még haza is kísérte őt. Sárinak ekkor úgy rémlett, mintha címet vagy számot cseréltek volna. De nem mert volna megesküdni rá. Hiába kereste telefonjában a Balázs nevet, se híre, se hamva nem volt a szexi fickónak. S ha nem jelentkezett, talán nem is tetszettem neki. Ezt konstatálva úgy döntött, nem is érdekli tovább a szilveszteri ügy, hiszen ott van neki Máté.
Aznap Sári boldogan huppant bele az ágyába, és rózsaszínűt álmodott, mézesmázosat. S reggel mintha csoda történt volna, korán kidobta őt az ágy. Fitt volt és energikus. Érezte magában az erőt, hogy flörtbe kezdjen Mátéval. Úgy érezte, sugárzik, kirobbanó formában van, igaz, a téli, fodros kis bundája most már annyira nem tetszett neki. Majd letornázom! – szólt határozottan, és már rohant is a munkahelyére. S ahogy elhagyta a lakását, és útnak indult, az első kanyarban hirtelen valaki oldalról megragadta a karját. Sári döbbenten vette észre, hogy Balázs mosolyog rá.
– Helló, taxis lány! – köszönt a férfi Sárira.
– Szia..khm..Balázs! – nyöszörögte Sári kissé félősen, miközben szemei óriásira kerekedtek.
– Jól eltűntél, az egy már biztos! Már azt feltételeztem magamban, hogy soha többé nem látlak... – szólt gyönyörű hangján a férfi, majd folytatta – Nem bírtam várni, és kerestelek a Facebookon, az Instán, de sehol nem találtalak. Tudom, úgy beszéltük meg, hogy majd biztosan összefutunk, de nem bírtalak kiverni a fejemből...
S ekkor ugrott be Sárinak az utolsó képkocka. Hát persze! A taxinál derült ki, hogy ugyanabban az utcában laknak mindketten, így miután eljöttek közösen a taxival, a férfi meghívta őt egy italra, majd hazakísérte őt. S már biztos benne, tudja, hiszen emlékszik mindenre. Nagy volt a szikra, flörtöltek, és nagyokat nevettek. Igaz, nem történt semmi, de úgy egyeztek meg, hogy mivel ilyen közel laknak egymáshoz, és ha a sors is úgy akarja, összefutnak még. S akkor biztosak voltak benne mindketten, hogy így lesz.
Sári csak dermedten bámult maga elé, ahogy végleg összeállt a kép. Majd Balázsra mosolygott, de szinte érezte, ahogy feje tetejére áll vele együtt a világ. S ahogy épp próbálta összekanalazni magát, az emlékeivel együtt, Balázs így szólt:
– Tudtam, hogy találkozni fogunk, de most már meg kell adnod a számod. Vagy még jobbat tudok! Találkozzunk a bárban egy italra péntek este.
Amire Sári csak bólintott. Hát persze, miért is ne... A szíve hevesen vert, s teljesen elveszett Balázs szemeiben. Majd elköszöntek egymástól, és Sári azt sem tudta, hogyan, szinte bekóválygott a munkahelyére. Meglepetésére pedig az asztalon egy boríték fogadta. Kinyitotta, mohón végigfutotta az aprócska, kézzel írt levelet, és a lélegzete is elállt. Egyszerűen nem akart hinni a szemének. „Találkozzunk péntek este 7-kor a bárban. Ott, ahol minden elkezdődött. Máté”
