Ha süt a nap, felbuzog bennünk az életöröm. Boldogok akarunk lenni – csak nehezen megy… Nem értjük, mások hogy tudnak úgy belelazulni… Más népeknek mintha mindent ingyen adnának: csak vigyorognak bele a világba.
Jobb helyeken ezt hívják mediterrán üzemmódnak.
Hogy mi a különbség egy hazai valaki és egy olasz között? Nem csak az, hogy az utóbbi reggel hétkor fogpasztamosollyal ébred, míg mi itt még a hétágra sütő napot is megmorogjuk, mert valahogy nálunk semmi nem jó… A mediterrán népeknek van egy jó tulajdonságuk: igyekeznek mindent a javukra fordítani.
Persze, ők is haragszanak, csakhogy náluk a harag amilyen gyorsan jön, olyan könnyen megy – nem tartogatják életfogytiglan. Nagyot veszekednek (lásd a „hangos olasz család” címszót), ami kipörgeti belőlük a feszültséget, de a kibékülés után az ég is olaszfagyi-színű.
Az olaszok ismerik a boldogság receptjét. A mediterrán népek tudják: a boldogság nem a tele hűtőszekrény függvénye, annál kicsit bonyolultabb valami.
Katival egyik Új Nő-s toscanai kirándulásunkon találkoztam, oda ment férjhez. Mi az olaszok titka? – faggattam.
– Igen, az olaszoknak is számtalan hibájuk van. A nagy csevegésekből hiányzik a mélység, nem nagyon ásnak a problémák mélyére – válaszolta. – A vidámságot, az életigenlést viszont eltanulhatnánk tőlük. És a határtalan a lelkesedésüket! Az olaszok nem sokat teketóriáznak: menjünk, induljunk, együnk, táncoljunk, beszélgessünk − mondják. Közben úgy néznek ki, mint akit skatulyából húztak volna ki. A legnagyobb bűn náluk a trehány ruházat. Mindenki ad magára, az öregek is. Fantasztikus, ahogy össze tudják válogatni a ruháikat. Egy pályakezdő inkább éhezik, de Armani öltönyben feszít. Mindenki cseveg, a pincér, az újságos – és közben jókedvmorzsákat osztogat! Érdeklődik, kérdez, gesztikulál, és mindent megdicsér, ami szép és jó.
– Az olasz – csakúgy, mint a magyar – imád nagyokat enni, de ő csak jó ételeket rak az asztalra, a bóvlit semmiben sem szereti. Az étel minősége a fontos, nem a mennyisége, mint nálunk! Mindennek megadják a módját, minden étkezéshez szépen tálalnak. Imádják a szépet, a régit, a formásat. Az esztétikát szinte az anyatejjel szívják magukba, annyi körülöttük a szép épület, templom, szép ruha… Jó ízléssel nyúlnak mindenhez.
– Mikor viszont dolgoznak, akkor nagyon dolgoznak és hajtanak. A legfontosabb mégis, hogy mindenbe beleélik magukat. A jelenben élnek. Nem csupán a fájdalmat, az örömöt is komolyan veszik. És nincsenek minduntalan megsértődve a világra, hogy miért nem kaptak meg ezt-azt. Nem hiszik, hogy kijár nekik csak úgy magától. Nem panaszkodnak folytonosan – inkább élnek. A mediterránok valahogy könnyebben kapcsolódnak a valósághoz. Filozófiájuk: élj a mának! Annak örülnek, ami van, és nem a miatt mérgelődnek, ami nincs.
– Szeretni és megbocsátani: ezek a legszebb olasz tulajdonságok – végezte be a beszédét Kati. – Ezek miatt érdemes elutazni újra meg újra Olaszországba. Kipróbálni az olasz nyarat, megnézni Rómát és a vidéki Toscanát!
