A mi kis „nemzetrészünk” (és persze a magyarországi néző is) rajong a Szulejmán című filmsorozatért! (Érdekessége, hogy annak az I. Szulejmán szultánnak az életét dolgozza fel, akit a magyar nemzet nem épp a kedvesebbik oldaláról ismer...)
Persze, a filmet törökök készítették, és ők a maguk szemüvegen keresztül nézik a történelmet. Nos, vannak nézők, akik a filmet egyenesen törökül nézik, mert szerintük eredeti hanggal autentikusabb. Tudnivaló, hogy mikor az RTL Klub (egy celebes-őserdős reality show miatt) hat hétre megszakította a sorozat sugárzását, a rajongók kis híján tüntetést szerveztek a tévécsatorna székháza elé.
(© RK Đakovo)
Elsősorban a rajongók véleményére voltam kíváncsi. Először is megtudtam: a sorozatot sokkal többen néznék, ha a csatorna nem késő este sugározná. (Ennek ellenére ez az egyik legnézettebb műsor!) Kettő: azok nyilatkoznak a filmről fitymálóan, akik soha, egyetlen részt sem láttak belőle. (Nyilván ez is ugyanolyan bugyuta, csöpögős szappanopera, mint a többi, amit a romantikus lelkű, unatkozó háziasszonyoknak találtak ki – vélik.) Nos, a sorozatot nemcsak háziasszonyok nézik, hanem a férjeik is. Sőt, nagyon úgy tűnik, fiatal srácok is követik. Erről tanúskodik egy hozzászólás a Gyakori Kérdések portálon: „A fiúk miért ne néznének ilyeneket? Majdnem az összes fiú nézi! Ez nem olyan, mint a többi telenovella-butaság, mint például a Bűnös szerelem, hanem nagyon jó történelmi film! És a kérdésre válaszolva: minden nő szép benne, de a legszebb Hürrem! 14/f.”
A hatvanas éveiben járó házaspár, Szabó Borika és Mihály is együtt nézik a sorozatot, annak ellenére, hogy ők inkább csak a politikai vitaműsorok miatt kapcsolják be este a tévét.
– Az utolsó romantikus sorozat, amit végignéztem, a latin-amerikai Paula és Paulina volt, jó tíz évvel ezelőtt – mondja Borika. – Már-már függő voltam, pedig sokat bosszankodtam a csöpögős mesén. De ha már belekezdtem, kíváncsi voltam, mi lesz a vége. Meg, őszintén szólva: jólesett az az egy óra, amikor a fölpolcolhattam a lábamat a tévé elé... Ennek ellenére idegesített, hogy ilyen ostobaságra fecsérlem az időmet, ezért úgy döntöttem: soha többé sorozatot! A Szulejmánra a barátnőim hívták fel a figyelmemet.
Az egész város ezt nézi, mondták... Na, felőlem az egész világ nézheti! Addig-addig duruzsoltak a fülembe, míg végül belenéztem. És beleszerettem! Később rákerestem az interneten, és kutakodtam az eredeti történet után is.
– Hogy mit szeretek benne? Kiválóak az alakítások. A jellemek nem sematikusak, nem fekete-fehérrel megrajzoltak, a karakterek jól megírtak, mindenkinek van jó és rossz arca. Például maga Szulejmán erőskezű uralkodó, szilárd jellem – de megöleti saját gyermekét. Szerelme, Hürrem ármánykodó perszóna – és női fifikával harcoló asszony, aki mindent megtesz a gyermekeiért. Minden figura esendő, épp ezért szerethető. A szereplőkkel azonosulni lehet. A sorozatban nincsenek szexjelenetek, pedig egy hárem mindennapjait mutatja be... A rendezés az érzelmekre helyezi a hangsúlyt. Beleborsózik a hátunk, mert szinte érezzük a szereplők közti mély szerelmet, a kívánást, a feszültséget vagy éppen az elhidegülést. A szereplők a tekintetükkel „beszélnek” – és erre elég időt hagynak a kamerák, nincsenek gyors váltások! Ez különösen széppé és izgalmassá varázsolja a filmet. Gyönyörű, ahogy Szulejmán és Hürrem szerelmet vallanak egymásnak. Utánanéztem: a jelenetek a két fél valós levelezésén alapulnak! A férjemnek tetszenek a csatajelenetek, érdeklik őt a történelmi vonatkozások. És velem együtt ő is élvezi a színészi játékot, a kifejező tekinteteket...
A harmincas éveiben járó Mónika a lányával, a 18 éves Karinnal nézi a sorozatot, már amikor az idejük engedi.
– Minket a mesebeli világ fogott meg. Az egész film egy nagy mese, és a világ kiéhezett a mesére! Minden nőben ott él egy királylány, és ez a film elvarázsol... Álomszépek az ékszerek, a frizurák, a kosztümök. Vajon milyen érzés lehetett ilyeneket viselni?! Kislányként édesanyám mesélt az Ezeregy éjszaka meséiből. Elvarázsolt a keleti világ, a szultán és a háremhölgyek titokzatos élete... Külön érdekesség, hogy a film egy valós történeten alapul.
– Engem elsősorban a szerelmi szál érdekel – mondja Karin. – Hürrem és Szulejmán kapcsolata romantikus és izgalmas! Sokszor meghatódom a kettejük közti párbeszéden, elképesztő szépen vallanak szerelmet egymásnak. És még valamiért kedvelem ezt a sorozatot: a történelem miatt. A gimiben ez az egyik kedvenc tárgyam, töriversenyekre is járok. Időközben sok mindennek utánanéztem: hogyan működött annak idején a hárem, ki volt Szulejmán, milyen volt az oszmán birodalom felépítése. Meg persze a magyar vonatkozásoknak is. A sorozat sokban követi a valóságos eseményeket.
Barbi egyetemista:
– Azelőtt a romantikus sorozat egyet jelentett a brazil szappanoperával. Nem érdekeltek: csöpögős mondatok, mesterkélt játék, életszerűtlen jelenetek jellemezték azokat. Aztán hirtelen betörtek a török filmek. A törökök nagyon másképp képzelik el, mint a brazilok vagy éppen az amerikaiak, hogy mitől jó egy sorozat... Realistábbak, emellett értékeket közvetítenek. Elsődleges náluk a család és a hagyományok iránti tisztelet, illetve az őszinte szerelem és barátság. Összességében azt mondanám: a török sorozatok emberségesebbek és józanabbak. Nem csupán a szerelem körül forog minden – hiszen az életünk se csupán szerelemből áll. Az előző török sorozatokból kiindulva kíváncsian vártam a Szulejmánt, a színészek miatt is, akiket addigra már megkedveltem. És azt kell mondanom, a Szulejmán még a többi török sorozatot is felülmúlja. Elsősorban történelmileg hiteles. Persze, ez nem történelmi sorozat, semmiképp se lehet „tananyagként” felfogni. Én egyébként tanultam belőle, mert kíváncsi voltam az eredeti sztorira, és összehasonlítottam a filmben látottakkal. Sokat megtudtam a gasztronómiáról és a korabeli török szultánok családi szerkezetéről. Tetszenek a kamerabeállítások, hogy nem rohannak, hanem kimerevítik a képet: szépségre, esztétikai tökélyre törekednek. Emellett imádom a zenéjüket.
A mohácsi csata a sorozatban
Habár a sorozat igyekszik hű maradni a valós történelmi eseményekhez, a mohácsi csatát nem ábrázolta hitelesen. A mámorosan támadó magyarok, élükön a vicsorogva rohamozó II. Lajossal, egyszerűen nem látták a több tízezer törököt és ágyúikat... A magyar királyt öntelt, ötven körüli férfinak ábrázolja... Nos, a valóságban a magyar fővezér (Tomory Pál) pontosan tudta, hogy a magyarok jóval kevesebben vannak, ezért akkor indította rohamra a csapatait Mohácsnál, amikor meglátta, hogy a törökök ruméliai hadteste éppen táborozáshoz készül. (A törökök nem tartották előnyösnek a mohácsi terepet, így nem csatára készültek augusztus 29-én, de a sorozatban persze nem volt erről szó.)
II. Lajos pedig egyáltalán nem volt ötvenes, öntelt férfi – valójában egy alaposan megijedt, 20 éves gyerek volt, aki szerencsétlenségére a csatából menekülve megfulladt a Csele-patakban. Ő volt az utolsó olyan magyar király, aki az egész Magyar Királyság felett uralkodott. Valószínűleg azonban egy tinédzserkort épp elhagyó főellenség nem mutatott volna jól a sorozatban.
Egyébként a csatajelenetek rendkívül látványosra sikerültek. Méghozzá annak ellenére, hogy jóval kisebb költségvetésből dolgoztak, mint például Nagy Sándor vagy a Trója c. filmek, amelyekre dollármilliókat szántak.
Néhány szerelmes idézet Szulejmán és Hürrem levelezéséből
Szulejmán Hürremnek:
„Gyönyörűm, támaszom, álmom, bódító holdfényem, tavaszom, örömöm, napom, éjjeli boldogságom, kincsem, szépségem, fényem... Mindenem Te vagy. Életem, jelenem, múltam, messzi jövendőm. Égető szerelmednek záloga. Egyetlenem. Szerelmem forrása.”
„Hürremem, egyetlenem, örömöm, vidámságom, estém, hajnalom, holdam és csillagom, szenvedélyem. Előtted most épp a nap hajbókol. Elmém ura, parancsolóm, fényem, akaratom, végzetem, szultánom, padisahom, emírem. Egy egész világon a lelkem.”
„Magányosságom trónusa! Jólétem, szerelmem, holdfényem! Én legőszintébb barátom, bizalmasom, életem szerelme, szívem uralkodója! Legszebbek legszebbike! Tavaszom, boldogság arcú szerelmem, nappalom, drágaságom. Nevető rózsalevelem, virágom, édesem, egyetlenem, aki nem szomorít el ezen a világon. Én Isztambulom, karavánom, Anatóliám földje, Bagdadom, koraszánom! Gyönyörű hajú hölgyem, ívelt szemöldökű szerelmem, huncut szemű szeretőm! Mindig dicsőíteni foglak. Én a meggyötört szívű szerelmes, akinek tele van a szeme könnyekkel... És mégis boldog vagyok!”
Hürrem levele Szulejmánnak:
„Én életem, szultánom. Én szerelmem, szultánom. Nincs éjszaka, hogy ne szenvedélyem lángjától égne köröttem a világ. S nincs reggel, hogy ne hiányodra ébredjek és könnyeimmel hűtsem vágyaimat. Egyedül gyermekünk, Mehmet az, akinek közelsége némi vigaszt nyújt. Immáron öt foga is kibújt. Míg másik herceged türelmetlenül rúgkapál szívem alatt. Alighanem hárman várunk majd terád mire hadjáratod végeztével hazatérsz. Háromszoros reménnyel, háromszoros szeretettel...”
