Ha azt mondom, kisiskola, az emberek azonnal rávágják: kevés gyerek, összevont osztályok, alsó tagozatos oktatás. Ilyenkor rácsodálkozom: egy kívülálló ebből tényleg csak ennyit lát? Hiszen egy kisiskola jóval többet ad a diákjainak a látszatnál! Hogy honnan tudom? A fiaim kisiskolába járnak.
Kisiskolának nevezzük azokat az intézményeket, ahol a diákok létszáma alacsonyabb az országos átlagnál (vagy az adott település lakosságához viszonyítva). A szlovákiai magyar iskolák jelentős része kisiskola. Ha nem állunk ki ezekért az intézményekért és az anyanyelvi oktatásért, félő, hogy néhány évtized múlva nem hallani majd magyar szót a környéken.
(© Lena Birgitta Cronqvist Tunström)
Lenni vagy nem lenni
A kisiskolák fenntartása nem ritkán óriási fejfájást okoz a települések vezetőinek. Az állam ugyanis 2004-ben bevezette a fejkvótarendszert: tehát az oktatási intézmények támogatását a tanulók létszámához igazítják. Egy 250 fős iskola esetében ez még ideálisnak is tűnhet… De mi van a kisiskolákkal és ezen belül a magyar nyelvű intézményekkel?
Az igazgatók minden évben feszülten várják a beiratkozási adatokat. Vajon lesz idén elsős? S ha igen, mennyi? Évről évre több ugyanis az olyan szülő, aki gyermekét a könnyebb érvényesülés reményében inkább nagy iskolába (nem ritkán szlovák nyelvű iskolába) íratja. Így azonban elképzelhető, hogy a településükön lévő kisiskola koporsójába veri be az utolsó szöget. Amíg van anyanyelvi oktatás, őrizni fogjuk a magyar szót és a magyar kultúrát! Az önkormányzatok vállán éppen ezért óriási felelősség nyugszik. Nem mindegy, hogy gazdasági vagy érzelmi oldalról közelítik-e meg az iskolakérdést. Ha szerencsénk van, az utóbbi…
A kisiskolákra és a nagy iskolákra egységes tanterv vonatkozik. Csak épp nem mindegy, hogy egy pedagógusra 5 vagy 25 kisdiák jut…
Sok magyar közösségben foggal-körömmel védik az iskolát, de akadnak olyan települések is, amelyekben a fejkvótarendszer már bedarálta azt. Valamit azonban nem árt szem előtt tartani: mindig könnyebb egy intézményt bezáratni, mint később feléleszteni…
Irány a kisiskola!
Amikor a nagyobbik fiam iskolaköteles lett, más opció fel sem merült bennünk, mint a helyi kisiskola. Miért küldtük volna őt egy idegen város nagy iskolájába, ha a saját lakhelyén, anyanyelven, családias légkörben is tanulhat? Döntésünket azóta sem bántuk meg – sőt, érveink a kisiskola mellett egyre csak sokasodnak:
1. Ismerős, családias közeg
Fiunk már óvodáskorában ismerte jövendőbeli iskolája épületét. Amikor elhaladtunk az iskola mellett, nem volt alkalom, hogy ne jegyezte volna meg: „Ide fogok járni!” Iskoláskorára jóformán már a takarítószemélyzetet is ismerte, így mindannyian nyugalommal várhattuk a szeptembert. Ezzel szemben, egy ismerősöm egész nyáron szélmalomharcot vívott a csemetéjével. Ők a színvonalasabb oktatás reményében a városi iskola mellett döntöttek – csak éppen a világjárvány miatt elmaradtak a nyílt napok. A kisgyerek félt az ismeretlentől: fogalma sem volt, hova kerül majd, és mi vár rá a sok idegen között.
2. Kiemelt figyelem
Egy kisiskolában a gyerekek egyéni fejlesztést kapnak, hiszen a pedagógusok minden egyes diák fejlődését szorosan követik. A tehetséges gyerekekkel és a tanulási nehézségekkel küzdőkkel egyaránt tudnak külön foglalkozni, de összességében minden kisdiák nagyobb teret kap.
Egy kisiskolában nincs rejtőzködés! Leckefelmondásnál vagy hangos olvasásnál nem lehet meglapulni. Elképzelhető, hogy csemeténk egy nap alatt akár többször is sorra fog kerülni, így megszokja, hogy a figyelmét folyamatosan éberen tartsa.
3. A vélemény fontossága
Diákkoromban, ha a tanár feltett az osztálynak egy kérdést, nem éreztem szükségét, hogy én válaszoljak. Hisz volt ott rajtam kívül vagy 20 másik diák! Egy kisebb osztályban viszont a gyerekek egyesével is kifejthetik, mit gondolnak. Elmondhatják az aznap átvett mese tartalmát, s levonhatják belőle a saját tanulságukat. Így megtanulnak véleményt formálni, s később sem szeppennek majd meg, ha hallatniuk kell a hangjukat. Az önmagukba vetett hitük erősödni fog, s nem fogják megkérdőjelezni, hogy számít-e a véleményük.
Persze, apró kudarcélmények itt is érhetik a gyerekeket (hiszen ez is az élethez tartozik), ám a hibák korrigálására is több lehetőségük jut.
4. Szorosabb kapcsolatok
Kisiskolában nemcsak a diák-pedagógus kapocs lehet szorosabb, de a gyerekek között is erősebb baráti kötelékek alakulhatnak ki. A mi iskolánk azért is rengeteget tesz, hogy az intézmény életébe a szülőket is bevonja. Tartanak például egészségnapot, amikor mindenki bringával megy suliba, a sportnapon pedig ügyességi és gyorsasági feladatokon mérettetnek meg a kicsik. Van tökfaragással egybekötött tökfesztivál, de mézeskalács-, fánk- és pogácsasütő nap is. Ilyenkor a gyerekek lisztet szitálnak, tésztát gyúrnak, formát vágnak, a végeredménynek pedig együtt örülünk. A szülinapost az osztály minden alkalommal felköszönti, ő pedig tortával és nassolnivalóval vendégeli meg a többieket. A sok-sok közösségi élmény erősíti a gyerekekben az öntudatot és a helybéli összetartozást.
5. Változatos közlekedés
Ha az iskola közel van a lakhelyünkhöz, akkor azt a legváltozatosabb módokon lehet megközelíteni! Szóba jöhet a roller, a kerékpár, esős időben pedig nincs is nagyobb buli, mint a pocsolyákat gumicsizmában, páros lábbal átugrálni. Télen pedig – ha szerencsénk van, és hó is hullott – vár a szánkó! Számunkra is szórakoztató a gyerekeket szánon iskolába húzni.
(© Lena Birgitta Cronqvist Tunström)
Örök dilemma
Sok szülő azért dönt a nagy iskola mellett, mert úgy gondolja: megóvja gyermekét, ha 9 évig nem kell intézményt változtatnia. Holott, az életünk nem épp a folyamatos változásokról, újrakezdésekről szól? Szinte mindig van olyan terület, ahol kezdők vagyunk: legyen az egy új munkahely, új párkapcsolat vagy akár maga a szülővé válás… Igen: az én fiam, ha felső tagozatra fog járni, új iskolába megy majd – és egy másik közeghez kell alkalmazkodnia. De nem félünk, hiszen lesz mögötte egy támogató közeg, ami megtartja.
Éreztem-e valaha úgy, hogy a gyerekem lemarad valamiről a kisiskola miatt? Nem, nem éreztem. Hiszen így is kiveszi a részét az iskolán kívüli tevékenységekből, s nem hazai pályán is ugyanúgy megállja a helyét.
Kisiskola vagy nagy iskola? – örök kérdés, örök dilemma. Minden szülő döntsön a saját értékrendje és belátása szerint. Végtére is: már annak is örülhetünk, ha magyar nyelvű intézmény mellett teszik le a voksukat.
