A mai fiúk és fiatal férfiak menekülnek a valóságtól. Hiányzik nekik az apák példája, az iskolák feminizálódtak. A fiúk a számítógépes játékokhoz és a pornóhoz menekülnek. Olyan generáció nő fel, amelyik eltávolodott a valóságtól.
A gyerekeknek anyára és apára van szükségük. „Az anya feltétel nélkül szereti a gyereket. Akkor is szereti, ha rossz jegyet hoz haza az iskolából – mondja Philip Zimbardo. – Az apákkal más a helyzet. Ha a gyerek nem úgy viselkedik, ahogy az apa kívánja, megfenyegeti: ha nem fogsz jobban tanulni, kikapcsolom a számítógépet!”
Egyik fontos könyvében (Man disconnected: How technology has sabotaged what it means to be male) ezt mondja: „A lányok egyre sikeresebbek a való életben, miközben a fiúk a biztonságért és elismerésért a virtuális világba menekülnek, mert a valóságban nem tudják megszerezni az elismerést és a sikert. Az iskolában unatkoznak, nem áll előttük apai példa (rengeteg a csonka család), ami motiválná őket. Képtelenek igazi emberi kapcsolatokat kialakítani, úgy vélik, a szüleik majd mindent elrendeznek és elintéznek helyettük.
Menekülnek a felnőttkor felelősségei elől, nem tudják kezelni a munkahelyi és egyéb sikertelenségeket. Mindennek az az eredménye, hogy bezárkóznak a szobájukba, számítógépjáték- és pornófüggővé válnak, koncentrációt növelő gyógyszereket szednek.”
Zimbardo szerint a mai populáris kultúra gyermeteggé teszi a fiúkat. Arra a megállapításra jutott, hogy az apa nélküli nevelés a fiúkra rosszabb hatással van, mint a lányokra. „A lányok ma keményebben dolgoznak, jobban igyekeznek az iskolában, és jobb eredményeket mutatnak fel – vannak évek, amikor minden területen több tudományos címet szereznek, mint a fiúk, még a gépészeti szakágakban is. Ezek az adatok világviszonylatban is jellemzőek.”
Miért éppen a fiúk menekülnek a virtuális valóságba?
A fiúkban gyengébb az önreflexió, nemigen figyelnek saját lelki tevékenységeikre. Az ő területük a fizikai aktivitás. A lányok a lelki tevékenységeikre, az érzelmek átélésére összpontosítják figyelmüket. A modern videojátékok éppen ezért a fiúk számára megfelelőbbek, a lányokat nem érdeklik.
Philip Zimbardo az egyik legnevesebb amerikai pszichológus. Érdemes felkeresni előadásait a YouTube-on. A jó és rossz kérdésével foglalkozott sokat: miért lesz az egyik emberből rossz, a másikból jó, miközben ugyanabból a fészekaljból jöttek a világra. A nevét börtönkísérlete tette ismertté, amellyel örökre bekerült a pszichológia történetébe.
Mi a helyzet a pornóval?
„A lányok unalmasnak találják a pornót. Általánosságban véve a lányok a szexet mindig összekapcsolták a romantikával és az érzésekkel, sokkal inkább, mint a fiúk. A fiúk számára a szex inkább vizuális élmény, a fizikai kontaktus a fontosabb számukra. Véleményem szerint a fiúk többet is maszturbálnak, bár erre nincs elegendő bizonyítékunk.”
Philip Zimbardo véleménye szerint a pornó hatással van a másik nemhez fűződő viszonyra is. Rombolja a szeretetet és a szerelmet. „Ha egy fiú százszor megnéz egy pornófilmet, akkor a látottakat normának fogadja el. A fiúk azt hiszik, hogy amit a képernyőn lát, az az, amit a nők és a lányok szeretnek.” Az online technológiák vívmányai Zimbardo szerint negatívan hatnak a kommunikációra: a fiúk nem flörtölnek a lányokkal, nem hívják randira őket. Elsősorban azért, mert félnek az elutasítástól és a kudarctól. Ezért inkább leülnek a számítógép elé, és pornót néznek.Egyre több olyan fiú van, akit egyáltalán nem érdekel a valódi szex. A pornó ugyanis egyre jobban interaktívvá válik, s ez még jobban a számítógéphez köti a fiúkat. Miért hiányoznak a tánctanfolyamokról a férfiak? Miért nem érdeklik a férfiakat a páros táncok?
A gyakorlott pszichológus a következőt ajánlja. Az iskolákban legyen több férfi pedagógus. Több csoportos foglalkozást vezessenek férfiak. Át kell értékelni az apák szerepét, el kell érni, hogy megmaradjanak a házasságban. A szülők beszéljenek többet egymással és gyerekeikkel, a szexről és a pornóról is. Véleménye szerint nagyon fontos lenne, hogy a fiúk újra megtanulják a páros táncokat (!), és többet forgolódjanak női társaságban.
– Egy New York-i gettóban, Dél-Bronxban nőttem fel, nagyon-nagyon szegények voltunk, segélyen éltünk – mondja a neves szakember. – Akkoriban senkit sem érdekelt a tanulás, amilyen hamar csak lehetett, munkába állt az ember. A környéken, ahol felnőttem, mindig voltak olyan felnőttek, akik pénzzel vették rá a gyerekeket, hogy rossz dolgokat csináljanak. Drogoztak, kereskedtek a droggal, loptak, a lányok pedig a testüket adták el. Gyerekként, de már akkor is szociológus fejjel próbáltam megérteni, hogy miért léptek rá erre az útra a barátaim. Rájöttem, hogy az emberek tudatában mindig ott van az anyjuk, aki megtanítja őket arra, hogy mit csináljanak, és mit ne. És mindig megerősítik őket a feltétel nélküli szeretetükről. Az apák viszont nincsenek ott. Nem is csak a válások miatt, hanem egyszerűen nincsenek jelen a gyerekük életében. Mindig azt tanultam, hogy csak a család számít, semmi más. Régen a családok mindig együtt ültek az étkezőasztalnál. Ma már csak kevés család mondhatja el magáról, hogy együtt költi el a vacsoráját. Pedig pont ezek az alkalmak lennének azok, ahol mind a szülő, mind a gyerek elmesélheti, hogy mi történt vele aznap, és jobban megismerhetnék egymást.
Készült egy kutatás Amerikában, amely kimutatja, hogy apa és fia egy héten átlagosan 30 percet beszélget egymással, míg ugyanez a fiúgyermek 44 órát tölt el tévénézéssel. Ezért a tévé, a videojátékok és a pornográfia az, ami befolyással hat a gyerekre, különösen a fiúkra. A lányoknál ez máshogy van, mert ők még mindig hatással vannak egymásra, de a fiúk csak ülnek egyedül a szobájukban, és játszanak a számítógépen, néznek egy kis pornót, majd újra visszatérnek a videojátékokhoz.
A gond ezzel az, hogy a videojátékokhoz képest számukra minden más unalmas a világon. Főleg az iskola. De még az igazi szex, a nők is unalmasak. Inkább ülnek a szobájukban egyedül, és játszanak, minthogy beszélgessenek másokkal, randevúkra járjanak, vagyis minden olyat csináljanak, amit régen a fiúk még élveztek. De az is gond, hogy mivel semmilyen kapcsolatuk nincs a külvilággal, egocentrikussá válnak, nem tesznek semmit a közösségük érdekében, nem alkotnak, csak fogyasztanak.
Nagyon-nagyon sok fiú az apja nélkül nő fel. Az anyák feltétel nélkül szeretik a fiukat, nem számít nekik, hogy mit tesznek, akkor is szeretni fogják őket. Az apák viszont máshogy gondolkoznak. Először mutass fel valamit, aztán majd szeretni foglak – gondolják sokszor. Az apák ezzel nagyon is motiválják a gyerekeiket.
