Idősebb nő, fiatalabb férfi – Miért tabu? Sok férfinak fontos, hogy érett gondolkodású, odaadó és gondoskodó párja legyen, és az idősebb nőkben ezeket a jó tulajdonságokat megtalálják.
A legfrissebb felmérések szerint a nagyobb korkülönbséget felmutató kapcsolatokban kevesebb a veszekedés, nagyobb az egymásba vetett bizalom; és hangsúlyos az elköteleződés. Megbélyegzések, stigmák ide vagy oda – hagyjuk, hogy ezek a párok boldogok lehessenek. Hiszen ugyanaz a céljuk, mint bárki másnak: „Szeretni és szeretve lenni!”
Madonna (© Steven Klein)
Az ageizmus korizmust jelent, az idősebb emberek megkülönböztetését. Akik idősebbek, azokat beskatulyázzuk aszerint, hogy éppen hány évesek; ha pedig egy fiatalabb férfi idősebb nővel él együtt, azt nem akarjuk elfogadni, csak visszafelé. Pedig ilyen is van, s lesz is, míg világ a világ, mert az emberi szív nem válogat.
A képekhez
Az idősebb nőket beskatulyázzuk: pedig a női arc és élet sokféle lehet, idősebb korban is. Madonna most éppen olyan korú, mint a kendős néni a füleki piacról.
A füleki piacon
Madonna szerepe mindig az volt, hogy tabukat döntögessen. Negyvenessé műttette át az arcát, de azzal is csak azt mutatta meg: Hello, a lényeg nem kívül van! A szív belül láthatatlan, amit kívül látunk, az csak benyomás, futó észlelet.
A kendős füleki néninek nem kell filter, az ő szépsége a tiszta tekintetében rejlik. Nem akar másnak látszani, mint ami, neki nem kell megkeresnie, hogy ki ő, mint Madonnának. Az ő dísze a viselete, ami megmutatja, hogy hova tartozik. A nap első sugaraival ébred, és teljes összhangban él a természet körforgásával.
S hogy mi ebből a tanulság? Csak annyi, hogy nem kell ítélkezni. Mind a két arcnak helye van a nap alatt.
Megfordult!
Ha a férfi tizenöt évvel idősebb, mint a nő: azon senki sem ütközik meg. A fordítottján már igen. Pedig egyenjogúság van. Régen az „idősebb férfi, fiatalabb nő” viszony elsősorban a pénzről szólt: a férfi kitartotta a zsenge korú, szegényebb lányt; jobb esetben pedig elvette feleségül. Aki jól ment férjhez, annak jobb élete lett, még ha a férj öregecske is volt.
S bizony nem 15 évnyi korkülönbségekről mesél a fáma. Anyósom dédapja 56 évesen egy 17 éves leányt vett feleségül: a menyasszony árva volt, a vőlegénynek meg volt mit a tejbe aprítania.
Akkoriban senki sem lázadt az effajta frigyek ellen – elfogadottnak számított a nagy korkülönbség a férj javára. A nagypapa korú férfi eltartotta a tizenhét éves lányt, aki nem tanulhatott, akinek saját jogán nem lehetett önálló vagyona. Ilyen világ volt a régi világ. A nők alig száz éve vívták ki maguknak a jogot a saját keresethez, munkához – és az egyenjogú és egyenrangú szerelemhez.
Ma a nők nem tesznek semmi mást, csak visszavágnak, mikor fiatalabb férfival kötik össze az életüket. Ellenben ezek a kapcsolatok már nem a pénzről, hanem a szerelemről szólnak. Ezért is érdemelnek tiszteletet. Sokkal nagyobbat, mint a régi korok egyenlőtlen, pénzalapú viszonyai.
