Viszonylag ritka pillanat, mikor a divatvilágban felüti fejét a szigorú puritanizmus. Díszmentes síkok, geometrikus vonalak. A nyarat sem épp vele szokás elképzelni, sokkal inkább fodrokkal, ráncokkal, rojtokkal és horgolt csipkékkel, most mégis számolnunk kell „őfegyelmezettségével”. Ez a mostani minimál mégis picit más, mint az előzőek.
A szokatlan, sokszor harsány színskála újrahangol minden geometrikusan letisztult formát.
Munkahelyi szigor vidám napsárgában: klasszikus megkötős nyakú, ám ujjatlan blúz, átlapolós, ceruzafazonú szoknyával.
Szűk felső, lágy esésű, bő alj. Mindez bézsben, a kifinomultságot jelképező színben.
Fennséges megjelenést eredményez a viselése ennek a lazacszín maxiruhának. A letisztult felület egyetlen „vadsága” az a térfoglalás, melyet a tányérszerűen bővülő szoknyaaljnak köszönhetünk.
Újra divat az ing anyagával ellentétes színű állógallér és kézelő. Most épp fehérrel kokettál a királykék. A púderrózsaszín pantalló meg igazán nőiessé teszi az amúgy fiús darabokból álló szettet.
Szemrevaló fekete-fehér-piros trikolór. A vonalvezetés a rétegelt pólóval és a cicanadrággal meglehetősen tinis.
A gótikus kor ruháira emlékeztet ez a testvonalat követő, alul tölcséresen bővülő maxiruha. Ékszer nélkül aszkétikusan egyszerű.
Szokatlan páros: saruval viselni egy klasszikus vonalú ingruhát? A fehér nemcsak elegáns, de szoborszerűvé is lesz a levasalt, függőleges rakásoktól.
A sima, fekete póló partnere most egy divatújdonság: a zsákszájú szoknya. Érdekessége az egymásra rétegelt vastag, piros-fehér sávozás.