Dr. Czirfusz Attila (Komárom) gyógyszerkutató, a tudományok kandidátusa, egyetemi docens. Tárgyáról pontos, szabatos, kimerítő magyarázatot adó orvostanár. Most kérdéseket tettünk fel neki, olyanokat, amelyek sokunkban megfogalmazódnak, de nem mindig találjuk rájuk a helyes választ. Beszélgetésünk során számos témát érintettünk, ezek közül álljanak itt azok, amelyekből mindenki meríthet.
– Divatos gyógyszercsoport az antibiotikum. A betegek annyira bíznak ezekben az apró drazsékban, hogy ha orvosuk nem írja fel, mellőzöttnek érzik magukat. Ezért tesszük fel a kérdést: mikor szedjünk antibiotikumot?
– Ezt döntse el az orvos. Vannak olyan országok, ahol bizonyos antibiotikumokat szabadon lehet kapni, nálunk, hál’ istennek, nem lehet. Az alapelv az, hogy antibiotikum csakis bakteriális fertőzésre való, tehát olyan esetekben, amikor a betegséget nem vírus, gomba vagy parazita, hanem baktérium okozza. Vannak természetesen olyan esetek, amikor az orvos eltér ettől az elvtől, és más betegség, illetve mikrobiális fertőzéskor is felír antibiotikumot, a másodlagos fertőzések megelőzésére. Ebben az esetben is az orvos határozza meg, hogy az milyen fajta, például széles spektrumú, kevés mellékhatású antibiotikum legyen. Nem mindig egyszerű annak megállapítása, hogy a fertőzés milyen eredetű, bár vannak tünetek, amelyekből az orvos következtetni tud a fertőzés eredetére. Például a tüszős mandulagyulladást leggyakrabban baktérium okozza. Csakis a mikrobiológiai vizsgálat mutatja meg, hogy konkrétan milyen mikroorganizmusról van szó, a baktériumok esetében ezek milyen antibiotikumokra érzékenyek. Az eredményre azonban néhány – általában kettőtől négy – napig várni kell. A lázas beteggel viszont nem lehet ennyit várni. Ezt a négy napot hidalhatja át a gyorsteszt, amely eldönti, hogy baktérium okozta-e a fertőzést, így az orvos már adhat – „vakon” ugyan – antibiotikumot. A gyorstesztet a biztosítók is támogatják. Ez természetesen nem helyettesíti a kultivációt, amellyel a patogén törzset és annak konkrét antibiotikumra való érzékenységét állapítjuk meg. Az eredmény alapján az orvos vagy meghagyja az általa már előírt antibiotikumot, vagy megváltoztatja.
– Nagy a bizonytalanság a betegek körében, hogy hogyan, mennyi ideig kell szedni egy antibiotikumot.
– Az antibiotikumot mindig annyi ideig kell szedni, amennyit a gyártó megjelöl. Ha három napot jelöl meg, akkor a gyógyszert nem kell hat napig szedni. De ha az van előírva, hogy hat nap, akkor nem szabad csak három napig szedni. Ez fontos. Miért? Minden gyártó nagyszámú kísérletet végez, hogy a szedési időt és az optimális adagolást megállapítsa. Ha egy antibiotikum a megadott idő alatt nem segít, akkor általában hiába fogja hosszabb ideig szedni a beteg, akkor sem fog segíteni, csak fölöslegesen terheli a szervezetet. Ez általában a mikrobiológiai kivizsgálás nélkül adott antibiotikumok esetében áll fenn. Ha a beteg a kultiváció alapján meghatározott antibiotikumot szedi, akkor az eredmény akár 100%-os is lehet.
– Mi történik akkor, ha a beteg nem szedi a gyógyszert a megjelölt ideig?
– Ha például egy hatnapos szedést kívánó antibiotikumot csak három napig szed, akkor maradhatnak a szervezetében olyan baktériumok, amelyek nem pusztulnak el, mert ellenállóbbak. (Ezek is élő szervezetek, és egy csomó mechanizmussal védik magukat.) Fennáll a veszélye, hogy a későbbiek folyamán ezek egyáltalán nem lesznek érzékenyek az adott antibiotikumra. Minden baktériumtörzsnek megvan a sajátos szaporodási ciklusa, egyiknek gyorsabb, másiknak lassabb. Az előírt ideig szedett antibiotikum a mindegyik rá érzékeny baktériumgenerációt elpusztítja. A különféle antibiotikum-csoportok az élő és nem szaporodó baktériumokat, valamint a szaporodási ciklusban lévőket pusztítják el.
– Gyakran halljuk az orvosi hírekben, hogy olyan baktériumok is kifejlődtek, amelyek ellen egyetlen antibiotikum se használ. Ez reális veszély?
– Abszolút reális. Az antibiotikumokat immár évtizedek óta használjuk. Minden egyes szaporodási fázis magával hozza annak veszélyét, hogy olyan mutánsok keletkeznek, amelyek érzéketlenek a gyógyszerekre. Ezek a mutánsok gyakran úgy keletkeznek, hogy a beteg az egyébként hatásos antibiotikumot nem szedi a megszabott ideig vagy az előírt módon (kihagyja a gyógyszert). Akkor éppen azok a kórokozók tudnak jobban elszaporodni, amelyek ellenállóak.
Világszerte növekszik a rezisztens baktériumok palettája, és ezzel a gyógyszergyártó cégek nem tudnak lépést tartani. Sajnos fennáll annak a veszélye, hogy belátható időn belül komplett rezisztens baktériumtörzsek alakulnak ki, melyek világméretű járványt okozhatnak. Ez egy világháborút meghaladó katasztrófával járhatna.
– A vírusoktól retteg a világ, hiszen gyakran nincs ellenük hatásos gyógyszer, egyedül az ember immunrendszere tud megbirkózni velük. Ha egyáltalán megbirkózik.
– Igen, a vírusokkal még problematikusabb a helyzet, mert szaporodási ciklusuk százszor vagy ezerszer gyorsabb, mint a baktériumoké, továbbá jóval kisebbek, tömegesen lépnek fel, rengeteg patogén törzsük van, rendkívül gyorsan mutálódnak, kereszteződnek. Ezért a vírusos betegségek a világ különböző tájain hirtelen lépnek fel, és sokkal nehezebb rájuk felkészülni. Vannak ugyan antivirotikumok, amelyek hatékonyak, de általában nagyon drágák, és mire a beteg gyógyszerhez jutna, már az sem használ ellenük. A vírusokkal kapcsolatban legfontosabb a megelőzés, ami nem kezelést jelent, hanem oltást. Így a szervezetben kifejlődik bizonyos ellenanyag, ám sajnos, csak az adott törzzsel szemben.
– Másik témakörünk a táplálékkiegészítőket érinti. Egyáltalán szükséges-e, hogy az ember táplálékkiegészítőket szedjen?
– A táplálékkiegészítő nem gyógyszer. Egy gyógyszer kikísérletezése, megalkotása és hatásának bizonyítása nagyon-nagyon hosszú, általában tíz vagy még több éves folyamat, és rendkívül költséges (közel egymilliárd dollár). Ugyanezt a kísérleti folyamatot a táplálékkiegészítők esetében nem követeli meg a törvény! Elegendő bebizonyítani azt, hogy a szernek a feltüntetett adagokban szedve nincs mellékhatása, és nem káros. Egy farmakológus szempontjából ez kevés! A táplálékkiegészítők nem regisztrált gyógyszerek, szabadon árusíthatók, szedésükhöz nem kell orvosi felügyelet, mert egy-egy adag nem éri el az előírt felügyelendő mennyiséget. A táplálékkiegészítők hatása gyakran kérdéses. Miért? Mert azon kívül, hogy hatásuk nem eléggé dokumentált, sokszor nem lehet tudni, hogy a megnevezett hatóanyagból mennyi van a készítményben. Azok a megbízható cégek, amelyek ráírják a szerre, hogy miből mennyi van benne.
– Árthatunk magunknak a táplálékkiegészítőkkel?
– Természetesen. Például vannak hashajtó hatású kiegészítők, s ha egy emésztőrendszeri panaszokkal küszködő ember ilyet szed, akkor árthat vele magának. A másik probléma az, hogy a távol-keleti országok rengeteg új készítménnyel árasztják el a piacot. Elég gyakran megtörténik, hogy olyan anyagokat kevernek össze, amelyeknek mérgező hatásuk van. Nagyon kell vigyázni, mert azért, hogy valami állítólag kétezer éves, még lehet veszélyes! Táplálékkiegészítőt biztonságosan csak gyógyszertárban lehet beszerezni, mert az ott árusított szereknek legalább tisztiorvosi tanúsítványuk van. A gyógyszertárak ugyanis nem vásárolhatnak bárkitől, a terjesztőknek be kell mutatniuk a megfelelő tanúsítványokat. A nem gyógyszertárban vásárolt kiegészítők nem biztos, hogy ilyennel rendelkeznek, az interneten vásároltak pedig egyenesen veszélyesek! A táplálékkiegészítő nagy üzlet, az egyes cégek óriási összegeket költenek reklámra. Ezt természetesen a vásárlóval fizettetik meg. Én nem mernék interneten se gyógyszert, se táplálékkiegészítőt venni, mivel az egészségünkről van szó. A vitaminok kis adagokban a táplálékkiegészítő készítmények részei, nagyobb adagokban regisztrált gyógyszerek. És hogy mikor szedjük őket? Ha azt érezzük, hogy a készítmény használ, de akkor se szedjük nyakra-főre, hanem az előírt adagolásban. Egy vitamin is lehet káros, ha az előírt mennyiség többszörösét vesszük be. A táplálékkiegészítő természetesen nem helyettesíti az egészséges életmódot, azért van benne a nevében, hogy „kiegészítő”. Normális életvitel mellett nem is kell ilyesmit szedni.
– Mi a véleménye a gyógyszerek nem gyógyszertárban történő árusításáról?
– Ez kifejezetten a nagy üzleti hálózatok nyomására történik. Veszélye az, hogy nem szakember adja ki a gyógyszert és a táplálékkiegészítőt a betegnek, így nem tudja figyelmeztetni a mellékhatásokra, a gyógyszerek együtthatására és hasonlókra. Gyógyszertárban csak regisztrált és állandóan ellenőrzött, szakmai és technikai kontroll alatt álló gyógyszerek kaphatóak, és a páciens megkapja a hozzájuk szükséges felvilágosítást. Ugyanez nincs meg az élelmiszerüzletben, a benzinkúton, az interneten stb., és ez a veszélyes. Ki tudja, ezek ellenőrzött gyógyszerek-e, kitől származnak, megfelelően tárolják-e őket, stb.
– Mi a helyzet a homeopatikumokkal?
– A homeopatikumokban hatóanyag valójában nincsen, és ami hatásuk van, az placebohatás (pszichológiai hatás). A homeopatikumokról kijelentem, hogy kuruzslás. Mivel a hatóanyag mennyisége elenyésző, ezért megbízható szövet- és állatkísérletekben, valamint emberen végzett megfigyelések során a homeopatikumoknál csak 10–30%-os hatást lehet megfigyelni. Tudni kell viszont, hogy minden új gyógyszer tesztelésénél legalább 30%-os placebohatással számolunk. Röviden: az A betegcsoport gyógyszert kap, a B placebót – hatóanyag nélküli anyagot (még a kísérletet végző orvos sem tudja, melyik csoport kap gyógyszert, és melyik a placebót), és ha a placebocsoportnál a hatás 30%-os, ezt a gyógyszer sikerességének vizsgálatakor eleve le kell vonni. Ami marad, az a szer reális hatása. Ha például a gyógyszert kapó csoportnál a hatás is csak 30%-os volt, akkor be is fejezik a gyógyszer kísérleteit, mert 30%-os hatás nem hatás. A tesztelt gyógyszereknek legalább 80%-os hatásfokúaknak kell lenniük, ebből le kell vonni a 30%-os placebohatást, marad 50%, tehát matematikailag ennyi volt a gyógyszer valós hatásfoka.
– Hogyan lehet ilyen magas a placebohatás?
– Az embernél a test szoros kapcsolatban áll a pszichikummal. A psziché kapcsolatban van az idegrendszerrel, és hatással van az összes szervünkre, sejtünkre. Ha én elhiszem, hogy az adott gyógyszer hat, akkor a pszichémen keresztül is hat. Nem kell, hogy biológiailag, kémiailag közvetlenül azokban a sejtekben is hasson, ahol hatnia kell. A gyógyításban a psziché nagy segítség.
– Miért van ma annyi gyógyszertár? Ez laikus szemmel nézve teljesen fölösleges. Manapság talán sokkal több gyógyszert fogyasztunk, mint régen?
– Ma mindenfajta üzletből több van, ez a konkurenciával függ össze. Autószalon, élelmiszerüzlet is sokkal több van. Harminc évvel ezelőtt korlátozva volt a gyógyszerek palettája, Nyugatról nem lehetett gyógyszert behozni, csak korlátozott mennyiségben. Gyógyszerből is hiány volt, mint minden másból. Most ugyanabból a gyógyszerből néha tízféle is van, és ha a gyógyszergyártónak van pénze a regisztrációra, akkor regisztráltatja, kategorizálja, behozza és árulhatja. Ma mindenre sokkal nagyobb a kereslet, hát sok gyógyszertár is van, néha alig tudnak talpon maradni. Az érem másik oldala azonban az, hogy a gyógyszereket az orvosok írják fel, tehát a gyógyszerfogyasztás mértékét a patikák érdemben nem befolyásolják: a patikák száma nem növeli a gyógyszerfogyasztást.
K. Cséfalvay Eszter
