Ők teszik jobbá a világot!
Írásainkban egy idős lévai gyógyszerészt és egy csodaszép, fiatal lévai lányt mutatunk be. Mindketten tudják, hogy minden rajtunk, embereken múlik. A lány, Pölhös Éva a képeivel szeretné jobb hellyé tenni a világot, a 98 éves Alt Ernő pedig olyan ember, aki a városának és a családjának a hasznára tevékenykedett. Ő hozta létre Léván az ország első gyógyszerészeti gyűjteményét, és dinasztiát alapított: ma a lánya és az unokája is gyógyszerész. Patikájukat a neve után csak Alt patikának hívják a városban.
Interjúnk Alt Ernővel: Egy régi patika
Interjúnk Pölhös Évával: Lélek a rajzlapon
A képen a lévai várból látszik egy részlet: az udvarban található Barsi Múzeumban tekinthetjük meg az Alt Ernő által megmentett régi patikát és gyógyszertári kellékeket
Léva
A török időkben fontos végvár volt, híres védője volt az Egri csillagokból ismert Dobó István, aki birtokosa is volt a lévai várnak. Ő épített kastélyt a közepébe, ma ebben található a Barsi Múzeum. A lévai várat a kurucok a sorsára hagyták, felgyújtották, nehogy labanc kézre kerüljön. Ma is ebben a romos állapotában hirdeti az idő mulandóságát. A vidék, a Garam mente és a város mai „proletár“ jellegét az erőltetett szocialista iparosításnak köszönheti. Száz évvel ezelőtt Lévának még csak tízezer lakosa volt, 80 százalékuk magyar. Aztán a szocialista időkben felépült a textilgyár, a mohi atomerőmű, és a lakosság száma a betelepítésnek köszönhetően megsokszorozódott. Ma csupán a lakosok 4 százaléka vallja magát magyarnak.
Léva jelképe a Lévai vár: az udvarában nézhetjük meg Alt Ernő gyűjteményét. Alt Ernő megírta a járás gyógyszerészetének történetét is. Száz évvel ezelőtt a tízezer lakost Léván három gyógyszertár látta el. Alt Ernő dinasztiát alapított, a lánya és az unokája is gyógyszerész.
Léva polgári város volt, a 20. század elején igazi polgárvárosi hangulat jellemezte, még álltak a városképet meghatározó épületek. A belvárost csodás többszintes polgárházak alkották. A szocializmus idején aztán a történelmi városmagot letarolták a nagy lakótelepek építése érdekében.
A Fekete Sas: a most 98 éves Alt Ernő ebben a patikában kezdett dolgozni. Ez volt a legrégebbi patika a városban, 1664 óta működött (azóta lebontották)
Az édesapa nyomdokaiban
Alt Ernő lánya, Klára 1993-ban nyitotta meg az első, magánkézben lévő patikát Léván. Még édesapjával közösen újították fel, és Aesculap névre keresztelték (Aesculapius volt a római mitológiában a gyógyítás istene). – Ma már 16 gyógyszertár található a városban – mondja Klára. – Miénk az egyedüli magyar patika, illetve csak mi nyújtjuk a klasszikus szolgáltatást, csak mi keverünk gyógyszert. A gyógyszerkeverést tanítják az egyetemen, de a legtöbb gyógyszertár nincs rá berendezkedve.
Méhész is!
Alt Ernő hobbija a méhészet volt. Negyvenéves korában megvásárolt Hursán egy méhészetet, 1957-ben pergette az első mézet. Találmányainak hamar híre ment (mert a patikus úr sok méhészeti eszközt kifejlesztett). – Vasárnaponként, az évek során 800 ember is megfordult a méhtelepemen – mondja. A szerkezeteket kiállították Prágában és Brünnben is. A pergetés során minden évben mintát vételezett a mézből egy kis üvegcsébe, 50 év gyűjtése található meg szobájában: + Pár éve felkereste egy egyetemi docens, hadd vizsgálhassa meg a mézek radioaktivitását. Tudniillik a méz igen érzékeny, ezért sok mindent kimutat: a műtrágya használatát, de a radioaktivitást is. Alt bácsi 90 éves korában hagyott fel a méhészkedéssel, mert a kaptárokat már nem bírta emelgetni.
A régi városkép: kilátás a Kálvária-dombról
Egy kis romantika avagy, Alt Ernő hogy ismerkedett meg a feleségével?
– Egyetemistaként sétálgattam a városban. Lévának régen igazi polgári miliője volt! Benéztem nagybátyám patikájának az ablakán is, ahol egy igen szép, fehér köpenyes lányt pillantottam meg. Másnap érdeklődtem a kilétéről. Ő Lengyelfalusi Sarolta, világosított fel a nagybátyám. Kiderült, hogy Sárikának nem volt csehszlovák állampolgársága, ezért nem végezhette el az inasképzést. Másnap írtam neki levelet, hogy tudnék az ügyében segíteni. Válaszul megírta, nem akarja, hogy más intézkedjen helyette. Így aztán Sárika elutazott Pozsonyba, ahol kérvényezte a csehszlovák állampolgárságot, és mit ad isten, az egyik templom előtt összefutottunk. Igen megörültem neki, kikísértem a vonatállomásra, sőt, én is felszálltam mellé a kupéba. Hiába, szerelem volt első látásra... A beszélgetés hevében egyszer csak megcsókoltam, és megkértem, hogy legyen a feleségem. Attól kezdve minden nap írtunk egymásnak, majd két év után összeházasodtunk. Ötven évig éltünk együtt boldogan. Három gyermekünk született: Mária, akiből szemorvos lett, István építésznek tanult, és Klára, aki a gyógyszerészetet viszi tovább. Nagy örömömre 9 dédunokám született.
